• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Nicolas Flamel

Képzőművészet

Ki volt a rejtélyes férfi, aki Párizs legrégibb házát birtokolta?

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Már önmagában is izgalmas kaland megismerni Párizs legrégibb házát, de tulajdonosának élete legalább olyan érdekfeszítő. Akik jártak már Párizsban, valószínűleg ellátogattak a Pompidou Központba, sétáltak a Marais negyedben, de nem biztos, hogy betévedtek a jellegtelen Montmorency utcába. Pedig a 15-ös szám alatti ház valóságos csoda. A restaurálás során megőrizték az épület középkori jellegét, ugyanis a ház 1407-ben (!) épült. A tulajdonos egy bizonyos Nicolas Flamel, másoló és írnok volt.

Nicolas Flamel

Nicolas Flamel

Nicolas Flamel 1340 körül született a Párizstól huszonöt kilométerre lévő Pontoise-ban. Ez csak egy feltételezés, ugyanis Flamel születési helyét illetően nincsenek megbízható adatok. Ahogyan a csaknem száz évvel később született François Villon (1431) is ugyanebben a városban született, de az sem biztos, és csupán egy négysorosa utal erre:

Francia voltam – megbántam nagyon –

Párizs szült, ott, hol Pontoise vagyon.

Egy jó öles kötéllel nyakamon,

Immáron seggem súlyát latolom.

(Mészöly Dezső fordítása)

Nicolas Flamel fiatal korában túlélte az 1348-ban pusztító pestist, a „fekete halált”. A százéves háború és legfontosabb ütközetének, az 1415-ös azincourt-i csatának idején Párizsban élt, kevéssel halála előtt 1418-ban a királypárti armagnacok és az angolbarát burgundiak polgárháborúját is megélte. A legenda szerint Nicolas Flamel alkimista volt, feltalálta a bölcsek kövét, aminek révén hallatlan gazdagságra tett szert. Meggazdagodásának ennél valószínűleg prózaibb magyarázata van. 1370 körül feleségül vett egy Pernelle nevű kétszeres özvegyet, aki jelentős vagyont örökölt férjeitől.

Számos jótékonysági cselekedete mellett Nicolas Flamel vagyonából felújíttatta az Église Saint-Jacques-la-Boucherie nevű templomot, amiből mára csak a Saint-Jacques torony maradt.

A Saint-Jacques torony

A Saint-Jacques torony

1413-ban, felesége halála után Flamel összegzi jótékonysági tetteit: „Amikor ezt a kommentárt írom az 1413-as évben, az év végén, hű társam elhunyta után, ő és én már magalapírtottunk és járandósággal láttunk el tizennégy kórházat Párizs városában, újjáépíttettünk három kápolnát és járadékot biztosítottunk hét templomnak, temetőikben több javítási munkát segítettünk.

Nicolas, Pernelle és Az Ártatlanok temetője

A középkorban Párizs legnagyobb temetője a Le cimetière des Innocents (Az Ártatlanok temetője) volt. Az 1348-as pestis idején naponta ötszáz hullának adott helyet, míg az 1418-as pestis ötvenezer áldozatát földelték itt el öt hét alatt. Az osszáriumokat gótikus boltívek alatt képezték ki. Alul a tehetős emberek sírjait helyezték el, és ezeket körbe lehetett járni; felül, a tető alatt a közös sírok álltak, helyenként kétemeletnyi magasságban. Az árkádok alatt a temetési szertartások jelképei és az építkezéseket támogatók nevei szerepeltek.

1389-ben Nicolas Flamel kialakíttatott egy árkádot, amelyben egy halál figurája és Nicolas Flamel, valamint felesége, az itt eltemetett Pernelle asszony neve szerepel. Az árkádot díszítő szobron középen Isten áll, mellette jobbról és balról Péter és Pál apostol, akik Flamelt és Pernelle-t mutatják be az Úrnak.

Nicolas Flamel árkádja

Nicolas Flamel árkádja

Párizs legrégibb házát Nicolas Flamel építtette

1407-ben Nicolas Flamel egy négyemeletes házat építtetett, ahol szállást biztosított a hajléktalan és nincstelen egyetemistáknak, valamint a környéken dolgozó mezőgazdasági munkásoknak.

Nicolas Flamel háza

Nicolas Flamel háza

A szerencsés befogadottaknak lakbérként mindössze egy Üdvözlégyet és egy Miatyánkot kellett elmondaniuk a holtak lelki üdvösségéért. A ház restaurálása során előkerült egy ófrancia felirat a földszinti párkányzaton, ami ezt a kötelezettséget tartalmazza: „Mi, ebben a Krisztus után ezernégyszázhétben épült házban élő dolgos férfiak és nők, a törvény szerint arra vagyunk kötelezve, hogy mindegyikünk minden nap elmondjon egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet, Istent kérve, hogy kegyelme megbocsásson a szegény elhunyt bűnösöknek, Ámen.

Flamel halálának éve, csakúgy, mint születéséé, bizonytalan; egyesek 1417-re, mások 1418-ra teszik. Annyit tudunk, hogy halálakor több mint nyolcvan éves volt. Sírkövét a Cluny Középkori Múzeumban őrzik. Ez a felirat olvasható rajta: „Az elhunyt Nicolas Flamel, valaha író, testamentumában erre a templomra hagyott néhány járadékot és házat, amiket életében szerzett és vásárolt, hogy bizonyos isteni szolgálatokat tegyen és minden évben pénzadományokat juttasson a Quinze Vingt, az Hôtel Dieu és más párizsi temlomoknak és kórházaknak. Imádkozzunk itt az elhunytakért.”  .

Nicolas Flamel sírköve

Nicolas Flamel sírköve

A házat, amely a második világháború alatt nyilvánosház volt, a nyolcvanas években pedig diszkót működtetett, 1911-ben műemlékké nyilvánították. Ma egy elegáns étterem várja a vendégeket a földszinten, az Auberge Nicolas Flamel.

Az Auberge Nicolas Flamel

Az Auberge Nicolas Flamel

Kapcsolódó cikkek

Pablo Picasso római vakációja, avagy rendhagyó látogatás a „földi paradicsomban”

Picasso sztárként érkezett, és az örök város így is emlékszik rá.

Mesterséges intelligencia kelti életre Gustav Klimt 1945-ben megsemmisült képeit

Egyedülálló technikával sikerülhet újra életet lehelni a világháborús veszteségekbe.

Hűvösen steril, érzékien realista, sztoikus és fatalista – Edward Hopper és az éjjeli baglyok

A kitartás szobra, a női akarat és az egyéni látásmód találkozója.

Madame de Montespan és XIV. Lajos

Cselszövés, szex és ördögi szertartások kövezték ki az utat a Napkirály ágyába

Madame de Montespan hatalomvágyának semmi sem volt szent.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Legendás párosok

    A filmtörténelem 5 elválaszthatatlan színészpárosa, akik valóban jóbarátok voltak

    Ismerősökből kollégák, kollégákból olykor életre szóló barátok.

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. október 13.

    Pablo Picasso római vakációja, avagy rendhagyó látogatás a „földi paradicsomban”

    Picasso sztárként érkezett, és az örök város így is emlékszik rá.

    • 2021. október 8.

    Hűvösen steril, érzékien realista, sztoikus és fatalista – Edward Hopper és az éjjeli baglyok

    A kitartás szobra, a női akarat és az egyéni látásmód találkozója.

    • 2021. szeptember 28.

    Adolf Hitler és az elfajzott művészet – Avagy egy kiállítás margójára

    A kiállítás, melyre valósággal tódultak az emberek.

    • 2021. szeptember 10.

    A szín olyan erő, mely közvetlenül hat a lélekre – Vaszilij Kandinszkij párizsi korszaka

    Az egykori jogászprofesszor jelentős elméleti szakember is volt egyben.

    • 2021. augusztus 27.

    Giorgio de Chirico, André Breton és Guillaume Apollinaire – Három festmény, két barát

    Avagy három festmény, melyet a legmélyebb barátság ihletett.