- Magyar Miklós
- 2022. március 11. | Becsült olvasási idő: 7 perc
Camille Léonie Doncieux (1847-1879) szerény anyagi körülmények között nőtt fel Lyonban. Párizsban többek közt Auguste Renoir és Édouard Manet modellje volt. 1867 márciusában ismerte meg Claude Monet-t, akivel két év múlva összeköltözött. A festő családja nem nézte jó szemmel a kapcsolatot, ennek ellenére 1870-ben Monet feleségül vette Camille-t. Öt évvel később rákot diagnosztizáltak az asszonynál. Ennek ellenére két fiút szült, 1867-ben Jean-t és 1878-ban Michelt. Második fiának születése csak súlyosbított Camille betegségén. Ekkor Monet szeretője – későbbi felesége – Alice Hoschedé ápolta másfél évig. Camille harminckét éves korában, 1879. szeptember 5-én meghalt.
Monet számos képet festett Camille-ról. Az egyik legkorábbi ezek közül a Zöldruhás nő, amit az 1866-os Szalonban mutat be Camille címmel. A monumentális, 2,3×1,5 méteres képet Monet mindössze négy nap alatt festette meg. A festmény óriási sikert arat, és „ezüst díjat” nyer el. A kép egyik kegnagyobb csodálója, Émile Zola írja a L’Événement május 11-i számában: „Bevallom, hogy a festmény, ami a legjobban megragadott Monet úr Camille című képe”. A festményt ma Monet és az impresszionista festészet egyik legjelentősebb művének tartják.
Monet és modellje egymásba szeretnek, és Párizs közelében, Ville-d’Avray-ben élnek egy kis, kertes házban. Monet elhatározza, hogy egy életnagyságú képet fest három nőalakról. És mindhárom modell Camille lesz: „Te leszel a három nő, akik a kép közepén foglalnak helyet” – mondta Camille-nak. A szófogadó lány egész nap modellt állt illetve ült. Minden nap ruhát váltott, mint egy színésznő. Fehér, abroncsszoknyás ruhában ült a gyepen, arcát a ruhájáról visszaverődő napfény világította meg. Azután a mögötte, az árnyékban álló két nőalakot festi meg róla Monet. A kép jobb oldalán álló, rózsákat szedő vörös hajú nőt egy hivatásos modellről mintázta a festő. A festményt Monet a fények játéka megragadása céljából a szabadban akarta elkészíteni. Mivel azonban a két és félméteres festmény felső részét nem érte el, egy árkot ásott, és kötélen leeresztette a vásznat, amikor annak felső részén dolgozott.
Felmerül a kérdés: miért utasítja el a zsűri Monet festményeit? Egyszerűen azért, mert Monet nem tartja tiszteletben az akadémikus festészet szabályait. A nagyméretű festmények a 17. század óta történelmi, egyházi vagy mitológiai témákat dolgoztak fel. Monet festményén ezeknek nyoma sincs. Másrészt a művész ecsetvonásai jól láthatók a képen, az akadémikus stílus viszont megkövetelte, hogy a kép teljesen sima felületet mutasson. Az egyik zsűritag így kiáltott fel a Nők a kertben láttán: „Túl sok fiatalember másra sem gondol, mint azt a förtelmes irányt követni. Ideje lenne megvédeni őket és megmenteni a művészetet!”
Az 1867-ben festett képen Monet már impresszionista ambícióval dolgozott, jóllehet a mozgalom nevét adó Impresszió, a felkelő nap című képét csak 1872-ben festette meg.
Monet egyetlen célja a festménnyel a fény és az árnyék játékának bemutatása. A személyek a kompozíció részei, világos színű ruhájukon tükröződik a fény és az árnyék. Az értetlen kritikák között ezúttal is Émile Zola az egyetlen, aki elragadtatással szól a „ragyogó fehérségű ruhák”-ról, a „sétányra vetődő szelíd árnyék”-ról. A képet a kutatók Monet „pre-impresszionista” alkotásának tartják.
Monet és Camille elválaszthatatlanok lesznek. Amikor fiuk, Jean hároméves lesz, Monet − apja ellenkezése dacára − hivatalossá akarja tenni kapcsolatukat. 1870. június 18-án Párizsban, a 17. kerület polgármesteri hivatalában házasságot kötnek Az akkor már híres festő, Gustave Courbet lesz Monet tanúja. A ceremónián csak Camille szülei vesznek részt, Monet apja otthon marad. Az ifjú házasok elhatározzák, hogy a nászutat Trouville-ban töltik, közel Monet apja házához. Abban reménykednek, hogy az apa szíve meglágyul, és látni akarja menyét és unokáját. Ez sajnos nem következik be. Monet szereti Trouville-t, az előkelő fürdővárost. A szerény Tivoli nevű szállodában bérelnek szobát. 1870-ben Trouville-ban Monet többször is megfesti Camille portréját.
A japonizmus kifejezés magában foglalja a japán művészet, a divat és esztétika hatását Európa kultúrájára. Az 1800-as években Franciaország a japonizmus divatját éli. Az emberek kimonókat, japán képeslapokat, műalkotásokat vásárolnak. Ez alól a festők sem kivételek. 1886 és 1887 között Van Gogh mintegy 660 japán fametszetet vásárolt.
A japonizmus hatása alatt, 1887-ben Vincent van Gogh megfesti Tanguy apó arcképét.
1888-ból származik Paul Gauguin Látomás igehirdetés után vagy Jákob harca az angyallal című festménye, amit ugyancsak a japonizmus inspirált.
A magyar művészek, köztük Rippl-Rónai József Párizsban ismerkedtek meg a japonizmussal. Az 1894-ben keletkezett Karcsú nő vázával a japán fametszetekre emlékeztet.
Monet színes japán metszetek nyomán alkotta meg Givernyben kertjét a tóval, tavirózsákkal és egy japán fahíddal. Itt festette ma már világhírű képeit a tavirózsákról. A japonizmus iránti érdeklődése nélkül ezek a remekművek sohasem készültek volna el.
Monet 1876-ban festett meg A japán nő, Madame Monet japán öltözékben című képét, ami ugyanebben az évben bemutatásra került az impresszionisták kiállításán Párizsban.
A festményen Camille látható japán kimonóban, a háttérben a falon hagyományos japán legyezők sorakoznak. Camille elegáns pózban áll, fején szőke paróka, kezében egy nyitott japán legyező. A festményt a korabeli közönség és a kritika felemásan fogadta. Camille vidám arckifejezése, ruhájának ragyogó vörös színe, a legyezőn a francia színek − mintegy Franciaország szimbolikus megtestesülése – egyeseket lenyűgözték. Mások a kimonó színét túlságosan agresszívnek tartották, rajta a kegyetlen arckifejezésésű szamurájt pedig illetlennek vélték a modell fenekénél.
Camille 1879. szeptember 5-én, harminckét éves korában rákban elhunyt. Halála után az orvosok megállapították, hogy Monet nem tudott számára megfelelő kezelést biztosítani, ami siettette a tragikus véget. A festő lelkifurdalást érez. Egyedül akar maradni szeretett halottjával, akit az akkori szokások szerint menyasszonyi fátylával együtt temettek el. Monet a halott nyakába akasztja Camille egyetlen medálját a fátyol alatt, és hosszasan szemléli a csukott szemű asszonyt, aki szelíd mosollyal arcán, békésen aludni látszik.
A festő a Camille Monet a halottas ágyon címet adta akkor festett képének. Ez volt a legszebb portré, amit feleségéről alkotott.
Könnybe lábadt szemével alig látta, amit alkotott. Tudta, hogy soha ennyi szeretettel nem fog senkiről képet festeni. Fogta a festményt, és egy szekrény mellé csúsztatta a sarokba. Senkinek sem mutatta meg és soha meg nem vált tőle. Halála után fia, Michel őrizte Givernyben a festményt, és mivel apja nem szignálta, ő helyezte el rajta a Claude Monet aláírást a hitelesítés végett. A kép később Katia Granoff tulajdonába került, aki 1963-ban ajándékozta a párizsi Jeu de Paume Múzeumnak. 1986-tól az Orsay Múzeumban látható.
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
II. Erzsébet halálával véget ért egy korszak. A világ figyelme a királyi családra szegeződik, mindenki az új uralkodó, III. Károly…
Bantu Stephen Biko élete ma is példamutató és tanulságos.
A stop-motion keresztapja, aki átformálta Hollywood látványfilmjeit.
Különleges tárlat várja a Kassák Múzeum látogatóit augusztus végéig.
A Cthulhu-kultusz a popkultúra és a művészetek újabb rétegét vett birtokba.
Elrabolt ritkaságok, melyek még mindig várják a megtalálójukat.
A világhírű festőt fiatalkora óta lenyűgözte a Biblia.