Magyar Miklós
2022. március 4. | Becsült olvasási idő: 6 perc

„Néger művészet? Nem ismerem” − Pablo Picasso és a primitív művészet

„A legmélyebb művészi emócióimat ismeretlen afrikai művészek szobrainak fenséges szépsége váltotta ki.” /Pablo Picasso/

Picasso egy afrikai maszkkal

A gyarmatosított Fekete-Afrikából a huszadik század elején az afrikai művészet számos alkotása került Párizsba. A sajtó tele volt a kannibalizmus kiszínezett történeteivel. A Belga Kongóban élő afrikaiak sanyarú sorsáról lehetett olvasni többek közt Joseph Conrad A sötétség mélyén című, magyarul is megjelent kisregényében. Ebben a történelmi helyzetben kezdtek érdeklődni a francia festők az afrikai művészet iránt.

Picasso 1906-ban Henri Matisse műtermében szeretett bele az afrikai szobrokba. Matisse egy fekete, fából faragott kongói szobrot adott Picasso kezébe, aki egész este le sem tette azt.

Matisse kongói szobra

Picasso másnap egy egész sor egyszemű, hosszú orrú női fejet rajzolt, amiket „egzotikus alakoknak” nevezett. Ugyanebben az időben André Derain műterében egy Fang maszkot látott. A nagy felfedezés 1907-ben, a Trocadéro Múzeumban következett be: „Megálltam, hogy megszemléljem ezeket a maszkokat, azokat a tárgyakat, amiket az emberek szent, mágikus céllal készítettek, azért, hogy azok közvetítők legyenek köztük és az őket körülvevő ismeretlen, ellenséges erők között, így próbálva felülemelkedni félelmeiken, színt és formát adva a maszkoknak.”

Afrikai szobor a Trocadéro Múzeumban (1907)

A sors úgy hozta, hogy egy Géry Piéret nevű fiatalember, akit Guillaume Apollinaire titkárként alkalmazott, 1907-ben két szoborral jelent meg a költőnél, mondván, a Louvre-ból lopta el azokat. Apollinaire barátját, Picassót ajánlotta vevőnek, mivel ismerte annak vonzalmát a primitív művészetek iránt. Picasso a szobrokat meg is vásárolta. Ugyanekkor a Louvre-ból ellopták a Mona Lisát, a rendőrség pedig Piéret-t gyanúsította meg a lopással. Így jutottak el Picassóig és Apollinaire-ig, akik kétségbeesetten egy szerkesztőségbe vitték a lopott szobrokat azzal a kéréssel, hogy diszkréten juttassák vissza azokat a Louvre-ba.

„Néger művészet? Nem ismerem” – szól Picasso sokat idézett és meg nem értett mondata. Jogos értetlenkedés, hisz a fenti történet is igazolja vonzalmát a primitív művészet iránt. Az is tudott, hogy 1907-től egész életén át vásárolt afrikai és óceániai szobrokat, maszkokat, és művein nyomot hagyott az afrikai (néger) művészet.

A fiatal Picasso műtermében afrikai szobrokkal

Ha az idézett mondatokat belehelyezzük keletkezésük környezetébe, megérjük azokat. 1920-ban a műkritikus Florent Fels a ”néger művészet”-ről készített interjúsorozata számára sürgősen kért Picassótól egy tizenöt sornyi nyilatkozatot. Picasso, aki már tíz év óta érdeklődött a nem nyugati civilizációk iránt, gyorsan megfogalmazott egy szöveget, amiben szerepeltek a „Néger művészet? Nem ismerem” mondatok. Később megmagyarázta, hogy a „primitívnek” nevezett művészetek iránt nem etnográfiai értelemben érdeklődött, nem mint használati tárgyak érdekelték a szobrok és egyéb tárgyak, hanem formájuk, mágikus erejük révén.

De nem Picasso volt az egyetlen, akit megérintett az afrikai népi művészet. A 20. század folyamán a műkritikusok és a művészek folyamatosan törekedtek arra, hogy a franciaországi múzeumokban megjelenjenek a „primitív” művészetek.

Ne feledjük el, hogy Guillaume Apollinaire az elsők között volt, aki sürgette az afrikai és óceániai műtárgyak kiállítását a Louvre-ban. Ez az óhaja sajnos csak 2000-ben, csaknem száz évvel később vált realitássá, amikor Jacques Chirac, az akkori köztársasági elnök − aki maga is nagy rajongója volt a primitív művészeteknek − Jacques Kerchache műgyűjtő kérésére megvalósította Apollinaire álmát, és a látogatók a Louvre Primitívek pavilonja elnevezésű termében megtekinthették a „primitív művészek” alkotásait. Száztíz remekmű került elő etnográfiai múzeumok poros raktáraiból.

A Primitívek pavilonja a Louvre-ban

Picasso sokszor és sokat nyilatkozott a primitív művészet hatásáról alkotásaira. Megvilágítók azok a szavai, amelyeket André Malraux idéz a magyarul is megjelent Az obszidián fej című könyvében. Egy 1937-ben elhangzott beszélgetésben mondta Picasso Malraux-nak: „Állandóan a Négerek rám gyakorolt hatását emlegetik. Mit csináljunk? Mindannyian szeretjük a fétiseket. Van Gogh mondta: „A japán művészet mindannyiunké.” A miénk a Négerek. Formáik nem voltak rám nagyobb hatással, mint Matisse-ra. Vagy Derainre. De az ő számukra a maszkok ugyanolyan szobrok voltak, mint a többiek.” Picasso számára ezek a maszkok mágikus hatalommal bírtak. .

Az Avignoni kisasszonyok és az afrikai maszkok

Az 1907-ben festett, 2,5 x 2 méteres Avignoni kisasszonyok nem csupán a kubista festészet sarokköve, de az egyetemes művészet egyik legfontosabb alkotása is. Sokan és sokat írtak az afrikai maszkok szerepéről Picasso festményén.

Ha összegyűjtjük a művész vallomásait és a műkritikusok elemzéseit, a kép részletei mellé téve a mintául vett maszkokat, nyomon követhetjük a kiindulási ponttól, az afrikai maszkoktól a megvalósult festményig vezető utat.

Avignoni kisasszonyok

A festményen szereplő, részben fedetlen testű öt nő fejének ábrázolásán egyértelműen látszik az afrikai maszkok hatása. A kép bal oldalán álló nő fejét a szakértők szerint Picasso egy elefántcsontparti maszkról mintázta.

Avignoni kisasszonyok (részlet) és az elefántcsontparti maszk

A jobb oldali, felső női fej mintája egy kongói maszk lehetett.

Avignoni kisasszonyok (részlet) és a kongói maszk

A festmény jobb oldalán ülő nő fejét Picasso egy zaire-i maszk alapján festette meg.

Avignoni kisasszonyok (részlet) és a zaire-i maszk

Az afrikai maszkok felhasználását egyesek „Picasso kulturális lopásának”, „a feketék tehetsége kihasználásának” tartják, mások szerint ez az „első tiszteletadás az afrikai művészetnek.”

Szoborból szobor

Picasso szobrokat is készített afrikai szobrok vagy használati eszközök mintául vételével. Az alábbi, Maliból származó szövőszékcsiga kengyel ihlette Picasso nem kevés humorral megalkotott Terhes nő című szobrát.