• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!

Képzőművészet

  • 2021. október 13. | Becsült olvasási idő: 4,5 perc

Pablo Picasso római vakációja, avagy rendhagyó látogatás a „földi paradicsomban”

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Amikor Picasso 1917. február 17-én az örök városba, Rómába érkezik, már a kubizmus legismertebb képviselője. Mind ez ideig alig utazott Franciaországon és szülőhazáján, Spanyolországon kívül más országokba. Római utazására úgy került sor, hogy Jean Cocteau felkérte, készítse el az általa megálmodott színdarab, a Parádé díszleteit és kosztümjeit. A darab koreográfiája Szegej Gyagilev orosz balett-társulata koreográfusának, Léonide Massine-nak munkája, míg a zeneszerző Eric Satie volt.

Gyagilev és Massine

Gyagilev és Massine

A társulat ekkor Rómában tartózkodott, és Picasso örömmel kísérte el Cocteau-t a városba, annál is inkább, mivel a háború miatt Párizsban alig maradt barátja. Cocteau annak ellenére, hogy Picasso jó barátja volt, ironikusan írja a kubizmus uralkodásáról: „Egy diktatúra nehezedett Montmartre-ra és Montparnasse-ra. A kubizmus szigorú periódusát éltük át.” Párizsban a háború okozta nélkülözésekkel kellett szembenézniük a lakosoknak. Az élelmiszerek „kiadagolását” csak súlyosbította a szénhiány a hideg februári hónapban. Róma ehhez képest valóságos Paradicsom volt. A háborúból alig lehetett valamit érezni. Bőségesen volt élelemiszer, az utcák ki voltak világítva, a mozik és színházak zavartalanul működtek.

Február 20-án írja Cocteau Rómából édesanyjának: „A földi Paradicsomban lakunk. Szálloda, ami egy dombos kertben van, ahonnan egész Róma látszik. Az ablakból narancsot szedünk a fáról, és a nap az égszínkék bútorszövetet melegíti.” A szálloda, amiről Cocteau ír, a Via del Babuinón lévő Hôtel de Russie.

Hôtel de Russie

Hôtel de Russie

Picasso a Via Marguttán lévő Studi Patriziben rendezi be műtermét.

Az épület, ahol Picasso műterme volt

Az épület, ahol Picasso műterme volt

Emléktábla az épületen

Emléktábla az épületen

A környék a 16. század óta kedvelt helye a művészeknek. Picasso az ablakából látja a Villa Medici homlokzatát, amit többször is megfestett.

Picasso: Villa Medici

Picasso: Villa Medici

1923-ban Cocteau így emlékszik vissza Picasso műtermére: „Sohasem fogom elfelejteni a római műtermet. Egy kis ládában voltak a Parádé makettjei (…). Egy asztalon, szemben a Villa Medicivel Picasso megfestette a Kínait, a „Menedzsereket”, az Amerikait, a lovat, amiről Mme de Noilles az írta, hogy olyan, mintha egy felnevető fát látnánk, és a kék akrobatákat, akiket Proust a Dioszkúroszokhoz hasonlított.” (A Dioszkúroszok a görög mitológiában szereplő két fiú, Kasztór és Polüdeusz.)

A parádé

A darab szereplői: három, jelmezükbe zárt menedzser: az amerikai, a francia, a harmadik egy lónak van álcázva, a kínai bűvész, a kis amerikai lány és a két akrobata. A három művész, akik szabadon mozognak, nincsenek bezárva jelmezükbe: a kínai bűvész szögletes, sárga-vörös sapkában, ugyanilyen köpenyben, sárga csíkos fekete nadrágban bűvészkedik. A kis amerikai lány matrózblúzban, fehér szoknyában, fején egy hatalmas fehér szalaggal szerepel. Végül két akrobata, kék díszítésű, testhez álló fehér trikóban tornászik.

A három személy − szerepüknek megfelelően − különféle produkciókat hajt véghez. A kínai bűvész egy tojást varázsol elő hajából, megeszi, majd előveszi a szandáljából, tüzet okád, stb. Az amerikai lány biciklizik, táncol, eljátssza a hajótöröttet. Az akrobaták a cirkusz világát elevenítik fel.

A szereplők

A szereplők

A darabban egy vásári színpadon a három főszereplő három mutatvánnyal szórakoztatja a publikumot, miközben a három menedzser hangos szóval invitálja a közönséget a belépésre. A darab végén a menedzserek a stressz és a fáradtság miatt egymásra zuhannak: Első (francia) menedzser: „Egy perc veszíteni való idő sincs! Azonnal kezdünk! () Lépjenek be, hölgyeim és uraim! Igyekezzenek!” Ezután dicséri a darabot és figyelmezteti a nézőket, hogy ne aludjanak el. A második (amerikai) menedzser: Itt láthatják a legelborzasztóbb drámát, amitől égnek áll majd a hajuk (a menedzser haja égnek mered)”. Ezek után a menedzser az amerikai életet villantja fel. A harmadik menedzser (a ló): „Maguk a nézők, én a menedzser vagyok. Vigyázzon asszonyom, megöregszik! Figyelem uram, maga régimódi! Jöjjenek, nézzék meg a geometriákat, az asztronómiákat, a repülőket, a bukfenceket, a lifteket és az angyalokat. Tegyék a lábukat a nyakukba, és meneküljenek a leselkedő ellenségtől.” Ezután a három menedzser egyszerre kezd el kiabálni, majd összeesnek a fáradtságtól.

A darab függönye monumentális alkotás (1702, 10,50×16,40 méter), negyvenöt kilós. A függöny bal oldalán egy csikóját szoptató szárnyas ló (pegazus, az inspiráció szimbóluma). Hátán egy szintén szárnyas akrobata nő (talán Picasso felesége, Olga) egy létrán kapaszkodó majom felé nyúl.

Öt komédiás nézi a nő mutatványát: egy pikadornak öltözött gitáros, egy fekete pincér, egy tengerész, valamint Pierrot és Harlekin, a Comedia dell’arte szereplői, Picasso oly sokszor megfestett alakjai. A háttérben egy római oszlop és romok, amiket Picasso Pompeiben láthatott freskókon, amikor a Parádé díszleteit tervezte.

Picasso: A Parádé függönye

Picasso: A Parádé függönye

Róma Picasso magánéletében is fontos szerepet töltött be. Itt ismerkedett meg első feleségével, az orosz balerinával, Olga Koklovával. Picasso őt örökítette meg a legtöbbször. Az 1918-ban keletkezett festményen Olga spanyol ruhát visel.

Rómában Picasso találkozott költőbarátjával, Ricciotto Camudóval, alias Oudance kapitánnyal, akivel egy éjszaka kirúgtak a hámból. A kiruccanásról Guillaume Apollinaire-nek, legjobb barátjának írja: „Kedves Guillaume, ma reggel az ágyamból írok neked. Nem megyek el a Fórumra. Rómában találkoztam barátunkkal, Oudance kpitánnyal, a zouavesek kiválóságával. Elvitt az éjszakai életbe, hogy francia nőkkel találkozhassak.

Amikor nem voltak a Parádé próbáival elfoglalva, Picasso és Cocteau kétes hírű kabarék, és bábjátékokat bemutató színházak előadásain vettek részt. Rómában és Nápolyban Picassót a folklór is érdekelte.

Rómában Picasso két figyelemre méltó képet fest L’Italienne (Olasz nő) címmel Az egyiken a hagyományos, népi öltözetben táncmozdulatot végző lányt látjuk, míg a másikon a szintétikus kubizmus stílusában transzformálja ugyanezt a képet.

Picasso: Olasz nő I.

Picasso: Olasz nő I.

Picasso: Olasz nő II.

Picasso: Olasz nő II.

1919-ben Picasso újra előveszi az Olasz nő témáját. Ezúttal egy meglepő képet fest. A művészettörténészek nem mulasztják el megjegyezni, hogy az esti égbolt a hosszú, fényes felhőkkel nyilvánvaló utalások Bellini vagy Tiziano festményeire, míg a nagy, kidülledt szemű arc Rafaelo híres La Fornarina című képére emlékeztet. Mások azt jegyzik meg, hogy Picasso festménye Ingres és Corot képeire való ironikus kikacsintás.

Rafaelo: La Fornarina

Rafaelo: La Fornarina

Picasso római tartózkodásának százéves évfordulóján az Hôtel de Russie 2017. január 24 és február 25 között kiállítást rendezett Picasso rajzaiból és a látogatók megtekinthették a restaurált lakosztályt, ahol a művész lakott. 

A nappali

A nappali

A hálószoba

A hálószoba

Kapcsolódó cikkek

Mesterséges intelligencia kelti életre Gustav Klimt 1945-ben megsemmisült képeit

Egyedülálló technikával sikerülhet újra életet lehelni a világháborús veszteségekbe.

Hűvösen steril, érzékien realista, sztoikus és fatalista – Edward Hopper és az éjjeli baglyok

A kitartás szobra, a női akarat és az egyéni látásmód találkozója.

Adolf Hitler és az elfajzott művészet – Avagy egy kiállítás margójára

A kiállítás, melyre valósággal tódultak az emberek.

Picasso lánya apja féltucat festményét adományozta Franciaországnak

Összességében kilenc műalkotás vándorolt a Picasso Múzeum tárlatába.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Tények, konteók, gyanúsítottak – Ki felelős a Notre-Dame-ot emésztő lángokért?

    A szomorú tűzeset politikai és vallási ideológiák csapdájában.

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. október 8.

    Hűvösen steril, érzékien realista, sztoikus és fatalista – Edward Hopper és az éjjeli baglyok

    A kitartás szobra, a női akarat és az egyéni látásmód találkozója.

    • 2021. szeptember 28.

    Adolf Hitler és az elfajzott művészet – Avagy egy kiállítás margójára

    A kiállítás, melyre valósággal tódultak az emberek.

    • 2021. szeptember 10.

    A szín olyan erő, mely közvetlenül hat a lélekre – Vaszilij Kandinszkij párizsi korszaka

    Az egykori jogászprofesszor jelentős elméleti szakember is volt egyben.

    • 2021. augusztus 27.

    Giorgio de Chirico, André Breton és Guillaume Apollinaire – Három festmény, két barát

    Avagy három festmény, melyet a legmélyebb barátság ihletett.