Kovács Krisztián
2018. július 6. | Becsült olvasási idő:

Pawel Kuczynski, a politikai karikatúra lengyel királya

Manapság, ha azt mondom érték, vagy értékteremtés, mindenkinek más jut eszébe, és azt hihetnénk, hogy egy korban, ahol valóságshow-k, tehetségkutatók, bulvárműsorok folynak le a tévé képernyőjéről, sokkal könnyebb kiszúrni az értékkel bíró alkotásokat, de sajnos tévedünk. Az értéktelen médiatermékek legkárosabb hatása ugyanis éppen az, hogy rendkívül szerteágazók, valódi műsordömpinget kreálnak, ahová már nem nagyon fér be egy-egy valóban értékes produkció.

Éppen ezért, ha ilyen típusú termékeket keresünk, az olykor komoly kutatómunkát igényel, amikor pedig beleszaladok egybe, rögtön a könyvjelzők közé teszem, hogyha úgy esik, bármikor vissza tudjak kanyarodni hozzá. Miután szeretem a különböző képzőművészeti alkotásokat, különösen a szellemes, és erőteljes karikatúrákat és grafikákat, a legyen születési Pawel Kuczynski, és különleges művészete valódi érték számomra, éppen ezért is született ez a cikk, hogy aki még nem ismeri, most megismerhesse, és szinte biztos vagyok benne, hogy nem felejti el egyhamar.

A művész az egyik kiállítás megnyitója után Forrás: europeancartooncenterkruishoutem.wordpress.com

Kuczynski 1976-ban született Szczecinben, és grafikai tervezés szakon diplomázott a Pozsonyi Képzőművészeti Akadémián, szatirikus rajzok készítésével immáron 14 éve, 2004 óta foglalkozik. Eddigi pályafutása során száznál is több díjat nyert el műveivel, többek közt 2013-ban Szerbiában ezüst medált vehetett át Salon of Antiwar Cartoons egyesülettől, három évvel korábban pedig megkapta ugyanezt a díjat a Dicaco International Cartoon Contest-től is. Tulajdonosa az Eryk Lipińskitől elnevezett Eryk-díjnak, melyet a Lengyel Karikaturisták Szövetsége adományoz oda évről-évre. Kiállításai volt szerte Európában, hazájától Brüsszelen át egészen Portugáliáig.

Kuczynski művészetének valódi értéke, hogy viszonylag egyszerű rajzokban képes egészen komplex történeteket, eseményeket, jelenségeket és eszméket ábrázolni. Festményei elképesztő politikai éleslátásról, a társadalmi és emberi problémák iránti érzékenységről tanúskodnak. Ő maga nyilatkozta egyszer, hogy bár sokan szürrealistának tartják alkotásait, azok egyszerűen csak realisták, és ebben kétségtelenül igazat kell adjunk neki. Jellemzője, hogy nem egy-egy adott politikai szegmens problémájával foglalkozik, annál sokkal globálisabban szemléli a világban zajló eseményeket. „Gyakran arról panaszkodom, hogy képmutató vagyok, hiszen nem tartom magam a technikai újítások ellenségének. Aktívan használom is őket, sőt, értékelem az előnyeiket, és éppen ez ad nekem jogot arra, hogy figyelmeztessem az embereket azokra a buktatókra, amiket ezek a szerkezetek magukban rejtenek.”

Pasztellszínekkel kevert művei az egyszerűség, és a komplex mondanivaló tökéletes elegyei, ráadásul fontos, hogy mentesek mindenféle messiástudattól. Nem akarja megváltoztatni az embereket, nem érzi, hogy ez az ő feladata lenne, egyszerűen csak ábrázol egy-egy helyzetet, és reméli, hogy abból az ember önmaga döbben majd rá a problémák kezelhetőségének gyökerére. Saját bevallása szerint sem politikai témákat ábrázol, a kortársak mégis így hivatkoznak rá, de ennek talán csak annyi az oka, hogy az ábrázolt problémák leginkább politikai, üzleti és gazdasági döntésekből fakadnak, ő maga pedig azért nyúl hozzájuk, mert örök témákról van szó, melyek minden egyes kor társadalmi lépfenéi.

Kuczynski pedig szerencsére nem tervezi a leállást, amíg lesznek emberek, addig lesznek problémák, amire érdemes felhívni a figyelmet, ráadásul van egy egyszerű művészi ambíció, amely fűti odabentről: „Meglehetősen kemény vagyok magamhoz. Sosem gyönyörködöm a műveimben, inkább csak reménykedem, hogy a következő majd még jobb lesz. Ez ösztönöz.”

Szószaporítás helyett pedig nézzük meg inkább ezeket a végtelenül szikár, szinte képregényszerű, és ezerféle történetet mesélő festményeket.