- Magyar Miklós
- 2022. április 14. | Becsült olvasási idő: 7 perc
Toulouse-Lutrec műtermében
Toulouse-Lautrec grófi családban született. Szülei unokatestvérek voltak, ennek következményeként egy genetikai betegség miatt mindössze 152 centiméterre növekedett, aránytalanul nagy fejjel és feltűnően rövid végtagokkal. „Ha hosszabbak lettek volna lábaim, nem lettem volna festő”, mondta egyszer keserű humorral. Valójában apja vadászatra, lovaglásra szánta fiát, és amikor megtudta, hogy ezekre képtelen lenne, tudomást sem vett fiáról. Anyja viszont féltő szeretettel gondozta, és mély szeretet alakult ki közte és a későbbi festő között.
A művész anyja, Adèle de Toulouse-Lautrec reggelije
Egy másik alkalommal a Jardin Malromében festi meg édesanyját.
Adèle de Toulouse-Lautrec grófnő a Malromé kertben
A nyolcvanas évek végén Lautrec már birtokában van művészete teljes kelléktárának. Ekkor megfesti a párizsi nők tipikus alakjait, sokszor hivatásos modellekről. Púder című képét Suzanne Valadonról festette. Valadon modellje volt több festőnek és maga is festett. Lautrec szeretője lett és összetörte annak szívét.
Púder
Carmen Gaudin is hivatásos modell és énekes volt, Aristide Bruant mulatójában, a Montmartre-on Rosa la Rouge néven énekelt. Amikor Lautrec meglátta, ezt mondta egyik barátjának: „Milyen kemény vonásai vannak! Nagyszerű modell lenne.” Gauden több éven át volt Lautrec modellje és számos festményt készített róla a művész. Az alábbi képeken Carmen szerepel. A festmények címe: Rosa La Rouge, M. Forest kertjében ülő vörös nő, Carmen Gaudin portréja és A mosónő. .
Carmen Gaudin négy portréja
1888-ban Lautrec három portrét fest a Montmartre-on lakó szomszédjáról, Hélène Varyról, aki nem volt modell. Lautrec lefényképezi a gyönyörű, tizenhét éves lányt nyakig begombolt, sötét ruhában, és erről a fényképről készíti festményeit. Ezeken a képeken Lautrec nem alkalmazza szokásos, karikatúrába hajló megmásítását a modellnek, hanem hűen tükrözi a lány vonásait.
Hélène Vary fényképe
Lautrec három festménye Hélène Varyról
May Belfort
Az 1890-es években Párizst meghódították a külföldről érkezett énekesnők és táncosnők. Köztük volt az ír May Belfort, Jane Avril barátnője, akit 1895-ben Toulouse-Lautrec elvitt egy ír bárba. Később a Fontaine utcában lévő Décadent nevű kávéházban hallgatta az énekesnőt. May az akkori divat szerint öltözve, hosszú, egyszínű, rövid ujjú ruhában, álla alatt megkötött főkötőben lépett a pódiumra egy kis macskával a kezében, és mint egy kislány énekelte: „Van egy kismacskám, nagyon szeretem…” Lautrec azt mondta az előadás után, hogy „pártfogásába vette.”.
May Belfort
Marcel Lender
A csinos színésznő 1887-ben tűnik fel Párizs színházaiban. Montmartre-on tizenhat éves korától játszik drámákban, vígjátékokban és bohózatokban. 1895-től Lautrec több alkalommal is megnézi a Chilpéric című vígoperát, amelyben Marcelle Lender Gaslwinthe királyné szerepét játssza és bolerót táncol. A La Fin de siècle című lap 1891. szeptember 16-i számában így ír a színésznőről: „Mosolygó babaarc, nagy, nagyon nagy szemekkel, kellőképpen domború keblekkel; combok és lábak.” Lautrec számos festményen és rajzon megörökítette a színésznőt.
A Bolerót táncoló Marcelle Lender
Cha-U-Kao
A Cha-U-Kao, japán hangzású művésznéven párizsi kabarékban szereplő bohócnő Lautrec egyik kedvelt modellje volt. A festő figyelmét felkeltette a leszbikus hajlamait nyíltan bevalló, fekete-sárga ruhában produkáló nő. Lautrec litográfiasorozatában megfestette leszbikus partnerével, Gabriellával is, aki szintén modellje volt a művésznek.
Cha-U-Kao
Loïe Fuller
Az amerikai Loïe Fuller a híres párizsi mulató, a Folie Bergère ünnepelt táncosnője volt. Ő találta ki a szerpentintáncot, egy hatalmas fátyol forgatását, különleges fényjátékkal. Loïe egy alulról megvilágított üvegpadlón táncolt. Feljegyezték róla, hogy egy alkalommal Marie Curie-t kérte meg, készítsen számára foszforeszkáló színpadi kelméket. Művészetét számosan megörökítették, így Toulouse-Lautrec is, aki festményeket és plakátokat készített róla.
Loïe Fuller
A legismertebb táncosnők között is privilegizált helyet foglal el Louise Weber, más néven La Goulue. A lány nyomorban kezdte életét, virágárus volt és főleg prostituált, mígnem táncosnő lett. Lautrecet elbűvölte arckifejezése, frenetikus tánca. Egyik híres képe a táncosnőről a La Goulue érkezése a Moulin Rouge-ba.
La Goulue érkezése a Moulin Rouge-ba
Lautrecet és a Moulin Rouge-t a festő plakátja tette híressé, amit La Goulue-ről és partneréről, Jules Étienne Edme Renaudin táncosról készített.
La Goulue
Toulouse-Lautrec festményeinek másik emblematikus alakja Jane Avril volt. Alphonse Allais szeretője, Mallarmé és Verlaine barátja, eleganciájával hívta fel magára a figyelmet. Ám a színpadon démonként emelgette lábait és szoknyáját. Jane Avril rendelte meg Lautrecnél a Jane Avril a Jardin de Paris-ban című plakátot, ami tánc közben ábrázolja.
Jane Avril a Jardin de Paris-ban
Jane Avrilt Lautrec festményeken is megörökítette.
A Moulin Rouge-ból kijövő Jane Avril
A leghíresebb színésznő, akit Lautrec megörökített, Sarah Bernardt volt. Jean Racine Phaedra című drámájának egyik jelenetében láttatja a művésznőt.
Sarah Bernardt a Phaedrában
Toulouse-Lautrec nem az első, aki megfestette a prostituáltakat. Kortársai közül Edgar Degas is emlékezetes képeket festett az örömlányokról.
Edgar Degas: Bordélyházi jelenet
Egyik leghíresebb festménye a Bál a Moulin Rouge-ban. Az 1890-ben festett kép 115×150 centiméteres és a mulató hangulatát örökíti meg. A háttérben csupa férfi áll, ám a kép előterét két nő foglalja el. A festmény érdekessége, hogy – a történet ismerői szerint – nem egy művésznőt, hanem a táncot éppen tanuló lányt örökített meg Lautrec. A „tánctanár” pedig nem más, mint a La Goulue című plakáton látható „csontnélküli” Edme-Étienne Jules Renaudin. A másik nő egy előkelő, elegáns rózsaszín ruhában díszes kalapot viselő hölgy. A mögötte, fekete ruhában lévő nő a feltételezések szerint Jane Avril.
Bál a Moulin Rouge-ban
Lautrec egyik leghíresebb képét a La Fleur Blanche nevű luxusbordélyban festette. A Moulins utcában lévő La Fleur Blanche egy XIV. Lajos idejében megépült, fényűző ház volt. A második Francia Köztársaság idején nyilvánosház lett belőle. A 20. század elején tulajdonosa, Monsieur Armand különleges díszeket tetetett az épületre. Ezeket 1960-ban egy restaurálás során eltávolították, így ma szolid külsővel rendelkezik a volt bordélyház. A Fleur Blanche berendezését gótikus stílusú és XVI. Lajos korabeli, pompás bútorok alkották. A német megszállás alatt náci tiszteket szállásoltak be a házba. 1946. április 13-án törvényrendelettel záratták be a bordélyházakat. A Fleur Blanche bútorait árverésen adták el.
A Fleur Blanche a rue des Moulins-ben
A Moulins utcai szalonban című festményen a prostituáltak unott arccal várják vendégeiket.
A Moulins utcai szalonban
Lautrec a nyilvánosházak életét a nap minden szakában bemutatta. Ugyanakkor magát a szexuális aktust sohasem ábrázolta, sőt a férfi is ritkán jelenik meg festményein. Ilyen kivétel a Nő fűzőben című képe.
Nő fűzőben
A Harisnyáját húzó nő néhány színnel és gyors vonással ábrázolja a „munkába” készülődő prostituáltat.
Harisnyáját húzó nő
A rendszeres orvosi vizsgálatra utalt örömlányok felhúzott szoknyával, rezignáltan sorjáznak az orvos előtt.
Orvosi vizsgálat
Az Egyedül című festmény azt a pillanatot ábrázolja, amikor a vendég távozása után a prostituált kimerülten fekszik végig az ágyon.
Egyedül
Elmondja véleményét a megszűnő postai szolgáltatásokról is.
Avagy kik és miért nem kértek a Francia Becsületrendből.
Albert Camus élete csupa izgalom, melyet most az Ectopolis szerzőjének út kötete segít megérteni.
A stop-motion keresztapja, aki átformálta Hollywood látványfilmjeit.
Különleges tárlat várja a Kassák Múzeum látogatóit augusztus végéig.
A Cthulhu-kultusz a popkultúra és a művészetek újabb rétegét vett birtokba.
Elrabolt ritkaságok, melyek még mindig várják a megtalálójukat.
A világhírű festőt fiatalkora óta lenyűgözte a Biblia.
