- Magyar Miklós
- 2022. április 8. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Ifj. Benedek Jenő kiállítását nem a művészettörténészek tudásával, csupán művészetszeretőként látogattam meg. Nem tudok, nem is kívánok kinyilatkoztatásokat tenni, szubjektív véleményem egy, a látogatóké közül. De nem is lehet más, hisz amit Kosztolányi Dezső az irodalomról mondott, igaz a képzőművészetre is: „A művet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, és az olvasó, aki olvassa.”
Ifj. Benedek Jenő 1939. június 13-án született Csongrádon. Első mestere édesapja, id. Benedek Jenő, Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész volt. 1957 és 1963 között végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Pap Gyula és Bernáth Aurél tanítványaként. Tagja volt a Fiatal Művészek Stúdiójának, a Művészeti Alapnak, a Magyar Képzőművészek Szövetségének. 1966-tól 1977-ig egykori iskolájában, a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban művésztanárként dolgozott. Számos tanítványa ma már neves képzőművész. 1970-től 1973-ig Derkovits ösztöndíjban részesült, bár a tanítást ez idő alatt sem hagyta abba. Az Új Gresham Körnek és a Bernáth Aurél Társaságnak is tagja volt. Nyolcvan esztendősen hunyt el. Alkotó időszakának fél évszázadában több mint harminc egyéni kiállítást rendezett, művei számtalan csoportos tárlaton szerepeltek itthon és külföldön is. Az utóbbi években a festészet mellett komputer-grafikákkal is képviselte művészetét hazai és nemzetközi kiállításokon.
Ifj. Benedek Jenő művészetének lényegét saját szavaival lehetne a legjobban érzékeltetni: „Az emberek lassan elveszítik nem csak a másikra, de saját belső énjükre való figyelésük képességét is. Így aztán az agresszív hétköznapok felszíne lassan elfedi a lényegi valóságot, a világgal való feltétlen összetartozást, gyönyörű és különös titkait a csendnek, a távolságok viszonylagosságának, a vélt vagy valós időnek, a mozgásnak és a mozdulatlanságnak, a mulandóságnak és az öröklétnek. A művészetnek talán az egyik szerepe, hogy az ember megértse saját magát, hogy nem ura, hanem része ennek a hihetetlenül sokrétű világnak és rácsodálkozhasson erre a világra, ami bennünk és kívülünk egyaránt és egybetartozóan létezik.”
Ifj. Benedek Jenő 1978-ban festett csendélete mutat némi hasonlóságot Morandi képével.
Ám az 1981-ben keletkezett, ugyancsak Csendélet című festménye mind témájában, mind kompozíciójában és színvilágában a maga útját járó művészt mutatja már meg.
A szimbólumok az irodalomban és a festészetben is jelen lévő üzenethordozók. Egy szimbolista vers nem állít, nem megnevez, hanem sugalmaz, sejtet valamit. Az értelmezés teljesen a befogadóra hárul. A festményekben kódolt szimbólumok ugyanígy működnek. Ismeretes, hogy Salvador Dalí szinte a szimbólumok egész rendszerét állítja művészetének szolgálatába. Ő maga figyelmeztet arra, hogy szimbólumait nehéz értelmezni: „Amikor szimbólumokkal élek, évszázadok kellenek ahhoz, hogy megértsék azokat.” Ez persze a dalis túlzások egyike, ám nem minden alap nélküli. Ifj. Benedek Jenő képi világának szimbolikáját sem egyszerű megfejteni, sokmindent „sejtet”.
A tenger, a festők kedvelt témája. A művészek a színek, a fények és a mozgás játékát ragadják meg a felhők és a víz ábrázolásakor. Időben ugyan távoli, szimbolikájával azonban meglepő hasonlatosságot láthatunk ifj. Benedek Jenő és a német korai romantika egyik legjelentősebb festőjének tenger-ábrázolása között. Caspar David Friedrich (1774-1840) álomszerű, misztikus képei, az előtérben gyakran egy-vagy két mellékalakkal, jelképes tartalmukkal emlékeztetnek ifj. Benedek tengereire.
Ifj. Benedek Jenő tengerparti jelenetei megannyi történetet sugallnak a néző számára. Mivel az ábrázolt alakok arcát nem látjuk, bárkik lehetnek a mindig nyugalmat árasztó, hatalmas víz partján, így mi magunk is. Ki-ki a maga fantáziája szerint kitalálhatja, mit is csinál vagy gondol. A tengerhez és a tájhoz mérten pici, de nem jelentéktelen alakok az ember és a természet szimbiózisát szimbolizálhatják. A Tengerpart című festményen a szülők szemlélik a távoli hegyeket és a tenger feletti, alig felhős eget, míg a piros blúzos kislány talán más, titokzatosabb kincsek felfedezése után igyekszik a felnőttekhez.
A Halászhajó című festményen ugyanaz a hegy látható, mint az előző képen. Bár a napszak későbbi, a felhők is ugyanazok; mintha a mozdulatlanság, az örökkévalóság szimbólumai lennének. Maga a halászhajó nem funkcionális eleme e festménynek, inkább a tengerhez, mint az emberhez tartozó, hisz a tenger partján ülő alak szemmel láthatóan nem egy halász, hanem egy nő, aki véletlenül pont a hajóhoz közel ülve merül el a táj szépségében.
A hajó általában az elvágyódás szimbóluma. A költészetben Arthur Rimbaud A részeg hajó című verse ezt az elvágyódást tükrözi:
„Ímé, ez vagyok én! züllött hajó, hináros,
kit elvitt a vihar élőtlen éterig,
s zord flotta s békés bárka ki nem halássza most
részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik.”
(Arthur Rimbaud: A részeg hajó. Részlet. Fordította Tóth Árpád)
De vajon ifj. Benedek Jenő, aki több képen is megörökítette a hajókat, csónakokat, bárkákat ugyenezt az elvágyódást sugallja képeivel? Ha megnézzük az általa festett vízi járműveket, több dolog miatt is kétely merülhet fel bennünk. Egyrészt a tenger és a tengerpart színvilága inkább vészt jósló, mint hívogató. Másrészt a hajók vagy sérültek vagy roncsok, mint a Bárkák vagy a Csónakok a parton című képeken, vagy már maga a kép címe is egyenesen Kísértethajó.
Az Özönvíz után című, Noé bárkáját ábrázoló festmény ismét más szimbolikát hordoz. A Biblia szerint Noé bárkája 510 láb hosszú, 85 láb széles, 51 láb magas volt és három emeletes. Felül egy ablaksor is volt rajta, alul pedig egy ajtó. Térfogata meghaladta a 40. 000 négyzetmétert. A bárka valamennyi ábrázolásán szerepelnek az állatok, amelyeket Isten parancsára Noé megment a pusztulástól. Ifj. Benedek Jenő enigmatikus, özönvíz utáni bárkája viszont jelét sem mutatja annak, hogy bármely élőlény lenne rajta, benne. A menekülő, nyüzsgő állathad helyét a titkokat és nyugalmat sugalló mozdulatlanság, témájánál fogva az örökkévalóság veszi át. Nyitott ajtaja mögé pedig azt képzelünk, amit akarunk. A bárka melletti alakoknak szemmel láthatólag semmi közük a bárkához. Vagy mégis? Képzeletünk számára most is tág teret hagy a festő.
Ifj. Benedek Jenő kiállított képein nem látunk arcokat. Nem mintha nem tudott volna portrékat alkotni. Legyen ennek bizonyítéka a még főiskolás korában festett Kalapos férfi című képe.
Festői karrierje csúcsán ifj. Benedek Jenő realista porték helyett a szürrealizmus hatása alatt arc, sőt fej és kéz nélküli embereket ábrázol különleges szimbolikával. Legalább annyi megfejtése lehet ezeknek a festményeknek, mint René Magritte Szeretők című képének, amelyen ugyancsak nem látjuk a megfestett alakok arcát, ám azért, mert azokat kendők takarják el.
Ifj. Benedek Jenő nem letakarja a fejeket, hanem eltünteti. Ketten című képén egy tengerparti sziklának tűnő kövön egy férfi vagy nő ül fehér ruhában, míg mögötte egy sárgás-kékesszürke köpenybe burkolózó férfi vagy nő áll. Nem tudjuk kik, azt sem tudjuk, miért vannak ott a parton, a kép címe akár „Godot-ra várva” is lehetne.
A csend vándorai talán az előző képnél is talányosabb. Az ülő alak itt is egy tengerparton meditáló valaki. De mit keres a háta mögött három, csak színfoltokkal jelzett inkább nő, mint férfi? Ne találgassunk, gyönyörködjünk a lélekemelően szép kompozícióban.
A Kíséret című képen – talán nem véletlenül – egybemosódik az ég és a föld. Itt is minden szürreális. Az apró pillangó után láb nélkül „lépdelő” kislány akkor sem foghatná meg a lepkét, ha utolérné, mert nincs keze. A mögötte haladó anyának sincs. Az elérhetetlen álmok szimbóluma lenne a kép? Lehetne az is.
Elmondja véleményét a megszűnő postai szolgáltatásokról is.
Különleges tárlat várja a Kassák Múzeum látogatóit augusztus végéig.
Nem akármilyen tárlat érkezik Szegedre.
A Cthulhu-kultusz a popkultúra és a művészetek újabb rétegét vett birtokba.
A stop-motion keresztapja, aki átformálta Hollywood látványfilmjeit.
Különleges tárlat várja a Kassák Múzeum látogatóit augusztus végéig.
A Cthulhu-kultusz a popkultúra és a művészetek újabb rétegét vett birtokba.
Elrabolt ritkaságok, melyek még mindig várják a megtalálójukat.
A világhírű festőt fiatalkora óta lenyűgözte a Biblia.