- Kovács Krisztián
- 2018. június 15. | Becsült olvasási idő:
Amikor egy amerikai oldalon először szaladtam bele Lori Nix egészen magával ragadó világába, és annak esszenciáját rejtő The City című albumába, és elterveztem, hogy erről érdemes lenne írni az oldalon, komolyan utána kellett járnom, mi is az, amit a művésznő csinál. A dioráma fogalma meglehetős változásokon ment át a technika fejlődésének hatására, korábban a négy nagy látványelem egyikét jelentette (mint a veduta, vagy a panoráma), mára azonban jelentése tulajdonképpen a háromdimenziós makettek szintjére egyszerűsödött.
Lori Nix véleményem szerint ezért is húzott vele olyan elképesztőt. A Brooklynban székelő fotográfus az 1990-es évek elején kezdett bele máig tartó missziójába, melynek keretében építi és fotózza saját diorámáit, melyek aztán az Egyesült Államok legnevesebb galériában is helyet kapnak különböző vándorkiállításokon. Nix fogott egy alapvetően elavult látványelemet, mindezt ötvözte saját hobbijával, ráadásul félelmetes és lehangoló tematikát passzított hozzá, aminek hangulati elemeit még inkább hangsúlyozza az az elképesztő részletességű munka, mely sugárzik belőle.
A művésznő 1969-ben született a kansasi Nortonban, a Truman State University-n tanult fotózást, majd tanulmányit az Ohio University-n folytatta, végül 1999-ben New Yorkban, a művészet amerikai fővárosában kötött ki. Itt találkozott Kathleen Gerberrel, aki már ekkor is képzett üvegművésznek számított, és amibe együtt belefogtak, az valami egészen egyedi világot teremtett.
Több művével együtt Lori Nix The City című munkája ugyanis egy ember nélküli világ mindennapjait és helyeit jeleníti meg makettek formájában, teszi mindezt olyan élethűen, hogy bizonyos fotóknál komolyan elgondolkodtam, vajon számítógépen animált festményt látok-e, vagy még inkább a nyers valóságot.
Nix nagyjából 180 cm szélesre, és 50 cm magasra tervezett műveiben a bolygó erői lassan megkezdik visszafoglaló területharcukat, az üzlethelyiségek, udvarok, termek lassan az enyészeté lesznek, miközben a növények bekúsznak a réseken, és visszakövetelik azt, ami egykor az övék volt. Furcsa, de hiába az embermentes, kihalt ábrázolásmód, a képeknek mégis van valamiféle melegséget sugárzó hangulatuk, mely elhiteti velünk, hogy itt emberi jelenlétnek valóban nincs helye. Nix diorámái, és a róluk készült fotók sem adnak megoldást arra, vajon miért tűntünk el a Föld színéről, nem látunk bombatölcséreket, sem gombafelhőt, nincsenek áldozatok, ha mindenképpen irodalmi párhuzamot keresünk, talán Richard Matheson Legenda vagyok című kisregényéhez kell visszanyúlnunk, mely mintha csak motiválója lett volna a művésznő sorozatának.
Egy-egy dióráma megépítése és elkészítése megközelítőleg 6-7 hónapot vesz igénybe, elképesztő munka lehet, ahogy minden apró részlet megtalálja a helyét, és részévé válik ennek a komplex világképnek. Nix szigorúan elutasítja a digitális utómunkát, PhotoShop, vagy bármely más képmanipulálásra is használható szoftver használatát, amit tehát a fotókon látunk, az ugyanaz a kép, mint amit a két művész felépített a műtermükben. Lori Nix: „Az építési folyamatban legtöbbet a különböző anyagok formálásának fizikai problémáival foglalkozom, mikor viszont a képeket lövöm, minden már csak a színekről és a világításról szól. Az a célom, hogy ezek a mesterségesen kialakított terek a lehető legvalósághűbbek legyenek” mondta a Printmag-nak adott interjújában.
Nix naponta átlagos 10-12 órát dolgozik a diorámák tökéletesítésével, gyakran tökéletesen egyedül, csak az iPodja és némi halk zene társaságában, ahogy sokaknál, akik alkotásra adják a fejüket, ez nála is magányos tevékenység. Szükség is van azonban ennyi időre, Nix ugyanis tudatosan törekszik arra, hogy a néző, aki majd a fotókat bámulja, elmerüljön annak világában, így aztán nem engedheti meg magának, hogy ne a lehető leginkább részletgazdag díszleteket állítsa elő és építse meg.
Szerencsére pedig a művésznő alkotókedve lankadatlannak tűnik, erről is beszélt egy tavaly szeptemberi interjúban: „Szeretnék elmerülni a világűrben, bolygókat, a bolygókon telepeket létrehozni, aszteroidákat, és űrhajókat.” Tervek tehát vannak, én csak remélem, hogy sikerül is megvalósítani őket, most pedig inkább nézzétek a fotókat, és merüljetek el Lori Nix egyedi, komor és magával ragadó munkáiban!
A stop-motion keresztapja, aki átformálta Hollywood látványfilmjeit.
Különleges tárlat várja a Kassák Múzeum látogatóit augusztus végéig.
A Cthulhu-kultusz a popkultúra és a művészetek újabb rétegét vett birtokba.
Elrabolt ritkaságok, melyek még mindig várják a megtalálójukat.
A világhírű festőt fiatalkora óta lenyűgözte a Biblia.