Magyar abszurd humor kontra francia abszurd humor, avagy így nevettetett Örkény István és Eugène Ionesco

Nehéz lenne felsorolni a két színdarab hazai és külföldi bemutatóit. A Tótékról az Ectopolis Magazin hasábjain már szóltam Kelet-európai groteszk és Örkény István, aki Párizsba vitte a magyar abszurd drámát című cikkemben, mely ITT érthető el. 

A kopasz énekesnőben egyáltalán nincs énekesnő, se kopasz, se dús hajú. Van ellenben két házaspár, Smith-ék és Martin-ék, a lehető legangolabb angolok, van egy szobalány, Mary, aki bejelenti a vendégeket. Azután csengetnek, de senki sincs az ajtónál, ám megjelenik a tűzoltó parancsnok, aki elbújt az ajtó mögött. Miután közli, hogy szívesen leveszi a sisakját, de leülni nincs ideje, leül, de nem veszi le a sisakját. A semmitmondó párbeszédek során szó esik még Bobby Watsonról, akinek mindegyik rokona Bobby Watson. A kopasz énekesnő irodalomtörténeti jelentősége abban áll, hogy Ionesco 1950-ben bemutatott színdarabja az első francia abszurd dráma. A világ minden táján, így nálunk is rendszeresen műsorra tűzik a színházak. Párizsban a Latin Negyedben lévő Thâtre de la Huchette hatvannégy éve minden este bemutatja a darabot, amely közelít húszezredik előadásához.

A kopasz énekesnő az Huchette színházban

Jóllehet az abszurd humor egészen az ókori Görögországig nyúlik visza az abszurd érvelés révén, a mai értelemben vett fogalom a 19. és 20. században jött létre. Az modern abszurd egyik első megfogalmazása a Patafizikai Társaság tagjától, Boris Viantól származik: „A patafizika egyik alapvető szabálya az Egyenértékűség törvénye. Talán ez magyarázza részünkről a komoly és a nem komoly közötti különbség elutasítását; számunkra ugyanis ez egy és ugyanaz a dolog, ez a ’patafizikus.” De a dadaizmus, a szürrealizmus és főleg a francia abszurd színház is az abszurd humor megjelenítője. Az abszurd humor rokonítható az értelmetlenséggel, a logikátlansággal.

A filozófus Emmanuel Kant szerint „a humor akkor jön létre, amikor a szellem egy abnormális, váratlan vagy bizarr dolgot észlel, ami felborítja a dolgok normális rendjét.” Örkény groteszk tragikomédiáit ugyan nem szabad összekeverni Ionesco abszurd drámáival, a két író humora egyaránt abszurd.

A közhely mint az abszurd humor forrása Örkénynél és Ionescónál

Örkény a közhelyekre, ezekre a „lapos általánosságokra” építi fel a Tótékat: „írtam egy tragikomédiát, a Tóték-at, mely az első szótól az utolsóig közhelyek egymásutánja” − mondja. Ionesco más szavakkal ugyancsak a közhelyek szerepére utal: „Szereplőim leggyakrabban nagyon lapos dolgokat mondanak, mert a banalitás a kommunikáció képtelenségének szimptómája.”

Az alábbi részlet a Tótékból akár Ionesco drámáiba is beillene. Semmitmondó kérdések, semmitmondó válaszok. Ráadásul Tótné „tolmácsként” szerepelve, megismétli az őrnagy és Gizi Gézáné lapos közhelyeit:

GIZI GÉZÁNÉ félénken, kiöltözötten belép. Jó estét, kedves Tótné.

MARISKA Mit kíván, nagysád?

GIZI GÉZÁNÉ Hoztam egy kis sült almát… és… ha nem veszi tolakodásnak… Szeretnék beszélni az őrnagy úrral.

MARISKA hosszú pillantást vet rá. Ebben nincs lenézés, inkább egy kis aggódás. Tótné nem akarja megosztani az érdemeit senkivel. Később érezhető lesz a féltékenysége. Azt lehet. Bekopog a szobába. Őrnagy úr, kérem…

ŐRNAGY kilép. Tessék.

GIZI GÉZÁNÉ rá se mer nézni, inkább Mariskához fordul, könyörögve. Tessék neki megmondani, ki vagyok én.

MARISKA az őrnagyhoz. Ő a Gizi Gézáné.

ŐRNAGY Tudom. Mit parancsol?

MARISKA Gizi Gézánéhoz. Mit parancsol?

GIZI GÉZÁNÉ végig nem mer az őrnagyhoz fordulni. Jaj, kedves Tótné, kérdezze meg… Nincs kedve egyszer benézni hozzám?

MARISKA Hogy tessék egyszer benézni hozzá.

ŐRNAGY Az nem fog menni.

MARISKA elégedetten. Az nem fog menni.

GIZI GÉZÁNÉ Csak egy negyedórára.

MARISKA tolmácsol. Csak egy negyedórára.

ŐRNAGY Negyedóra, negyedóra… Ha nekem annyi negyedórám lenne!

MARISKA Hallotta.

GIZI GÉZÁNÉ Mondja meg neki, kérem szépen, hogy hozzám nemcsak gyantaszedők járnak. Mert amit én csinálok, az nem szatyorkötés!

ŐRNAGY Elhiszem.

GIZI GÉZÁNÉ Mariskához. És ugye, hogy itt járt egy őrnagy, és fumigálta a munkakörömet! Pedig van még szakmai tisztesség is a világon.

MARISKA az őrnagyhoz. Azt mondja, van még szakmai tisztesség.

A párbeszéd abszurd humorát fokozza, hogy a néző tudja: Gizi Gézáné a legősibb mesterséget űzi.

Örkény: Tóték

Ionesco Örkényen is túltesz a közhelyek használatában. Míg a Tótékban a közhely a kommunikáció eszköze, A kopasz énekesnőben kommunikációról nem beszélhetünk. A szereplők elbeszélnek egymás mellett, a legbanálisabb kliséket automatikusan sorakoztatják egymás után, anélkül, hogy a legcsekélyebb figyelmet szentelnék annak, amit a másik mond.

Mr. MARTIN Valami baj van?

Csönd

Mrs. SMITH Nem. Csak eszi a fene. Csönd

Mrs. MARTIN Az ön korában nem volna szabad, uram. Csönd

Mr. SMITH A szív örökké fiatal marad.

Csönd

Mr. MARTIN Úgy van. Csönd

Mrs. SMITH Mondják.

Csönd.

Mrs. MARTIN De mondják az ellenkezőjét is.

Csönd

Mr. SMITH Az igazság valahol középen található. Csönd

Mr. MARTIN Pontosan.

A két házaspár banális dolgokról úgy társalog, mint valami szenzációs eseményről. Ezzel egyenlőségjelet tesz a fontos és a lényegtelen közé, a patafizika szabályai szerint. (Ionesco tagja volt a Patafizikai Társaságnak!) Mrs. Martin egy jól öltözött úrról beszél:

Mrs. MARTIN Nos, lehet, hogy azt mondják, túlteng a fantáziám, de fél térdre ereszkedett, és lehajolt.

Mr. MARTIN, Mr. SMITH, Mrs. SMITH Nahát!

Mrs. MARTIN Igen, lehajolt.

Mr. SMITH Lehetetlen.

Mrs. MARTIN De igen, lehajolt. Közelebb léptem, hogy megnézzem, mit művel.

Mrs. SMITH No és?

Mrs. MARTIN Megkötötte a cipőfűzőjét, mert kioldódott.

MIND A HÁRMAN Fantasztikus!

Ionesco: A kopasz énekesnő

A félreértés mint a humor forrása a Tótékban

Tót elejt egy ártatlan mondatot: „Egy őrnagy azt csinál, amit akar.” Az őrnagy félreérti és megfenyegeti a házigazdát: „figyelmeztetem, hogy a fronton egy ilyen sértésért főbelövés jár!” Mariska megtudja, mit hallott az őrngy: „Ő úgy értette, hogy te azt mondtad: „Szőrnagy.” Ezek után Ágika és Mariska egymásra licitálva felidézik, miket mondott Tót, igazolva ezzel, hogy mondhatott őrnagy helyett szőrnagyot:

ÁGIKA „Zúristen.” Ezt például biztosan tudom, hogy tetszett már mondani.

MARISKA rögtön átáll. Most, hogy ezt hallom, már nekem is úgy rémlik.

TÓT Lehetetlen! Talán régen, a vasútnál… De mióta tűzoltó lettem, mindig vigyáztam a szép magyar beszédre, mert tudom, hogy áskálódnak az emberek.

MARISKA már teljes meggyőződéssel. Ágikának teljesen igaza van. Egyszer engem is így hívtál: „Zedvig!”

TÓT Zedvig? Talán Hedvig? De úgy se!

MARISKA Zedviget mondtál, csak persze elfelejtetted…Könyörögve. Eridj be. Kövesd meg. Kérj bocsánatot. (…)

ÁGIKA Anyu, kérem. Szabad valamit mondanom?

MARISKA Mi az, kislányom?

ÁGIKA Én csak nem mertem szólni. Pedig hallottam, hogy az apu mit mondott.

MARISKA Mit?

ÁGIKA Nem őrnagy urat. Nem is szőrnagy urat. Még csak nem is zőrnagy urat… Az apu azt mondta: „Te keléses segegű!”

MARISKA rémülten. Micsoda? Segegű?

ÁGIKA Keléses, azt még csak értem. De segegű? Van ilyen szó? Hegedű, azt már hallottam… úgy hangzik, mint egy átok.

Örkény: Tóték

A logika hiánya mint a humor forrása Ionescónál

A kopasz énekesnőben a szereplők a kommunikáció alapvető szabályait rúgják fel azzal, hogy a logika elemi követelményeit sem tartják be. Az első elv az azonosság elve, ami azt jelenti, hogy minden létező azonos önmagával, vagyis a dolgoknak önmagukkal való azonosságát állapítja meg. Így tehát ami nem azonos önmagával, arról fogalmat sem tudunk alkotni. Ennélfogva a dolgoknak önmagukkal való azonossága, valamint az ezt kifejező alapelv fogalomalkotásunk alapja.

A kopasz énekesnőben viszont a szereplők egyazon szituációban képesek egymásnak szögesen ellentmondó dolgokat állítani. Ezért nem tudhatjuk, hogy mikor halt meg Bobby Watson, hiszen halálának időpontjáról Mr. Smith egyik mondatában ugyan állít valamit, de a másikban valami mást:

Mr. SMITH (még egyre az újságot olvasva) Nicsak, azt írják, hogy Bobby Watson meghalt.

Mrs. SMITH Istenem! Mikor halt meg szegény?

Mr. SMITH Mit csodálkozol rajta? Nagyon jól tudod. Két éve halt meg. Kint voltunk másfél éve a temetésén, nem emlékszel?

Miután Smithék megbeszélik, hogy a halott Bobby Watsonnak nem voltak gyerekei, azon tanakodnak, hogy ki fogja gondozni a gyerekeket. Van vagy nincs gyereke a halott Bobby Watsonnak?

Mrs. SMITH Szegény asszony! Szomorú dolog lehet ilyen fiatalon özvegyen maradni.

Mr. SMITH Szerencsére nem voltak gyerekei.

Mrs. SMITH Még csak az hiányoznék! Gyerekek! Mit kezdene velük szegény asszony?

Mr. SMITH Fiatal még, újra féijhez mehet. Olyan jól fest gyászruhában!

Mrs. SMITH De ki fogja gondját viselni a gyerekeknek? Hisz tudod, van egy fiuk meg egy lányuk. Hogy is hívják őket?

A második elv az ellentmondás elve, amely azt fejezi ki, hogy egy és ugyanazon dolog egy és ugyanazon szempontból nem lehet egyszerre azonos és nem azonos önmagával. Ez az elv lényegében az előző megfordítottja. A kopasz énekesnő szereplői ezt az elvet is minduntalan megszegik egyazon párbeszéden belül. A kedd nem lehet nem azonos a keddel, a kedd, csütörtök és kedd nem három alkalom:

Mrs. SMITH Micsoda nehéz pálya! De jól lehet vele keresni.

Mr. SMITH Ha nincs konkurencia.

Mrs. SMITH És mikor nincs?

Mr. SMITH Kedden, csütörtökön és kedden.

Mrs. SMITH Ugyan! Háromszor hetenként? És mit csinál ilyenkor Bobby Watson?

Ionesco: A kopasz énekesnő

Ne tévesszen meg bennünket az, hogy Örkény és Ionesco humora egy tőről fakad, és mindkettőt nevezhetjük abszurdnak. Maguk a művek élesen elhatárolhatók egymástól.

Egy riporteri kérdésre válaszolva mondja Örkény a Tóték és a Macskajáték kapcsán: „Mindkettő a cselekvésbe – az emberi tevékenységbe vetett hitemet jelképezi. Alakjaim, merőben különböző okoból, kétségbeesett helyzetekbe kerülnek. De még e reménytelen helyzetek szorításában is változtatni akarnak életükön. A remény még akkor is él bennük, amikor nincsen remény.” Ionesco abszurd drámája viszont egyfajta metafizikai szorongást fejez ki, amely mély pesszimizmussal és a személyiség, sőt magának a nyelvnek a széthullásával párosul.

Kapcsolódó cikkek

A csütörtöki nyomozóklub és az eltűnt hulla rejtélye – Könyvkritika

A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

Konkurens kiadók összefogásából született az új budapesti könyvkuckó

Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.