5 elmélet – Avagy ki a felelős a Kennedy-merényletért?

1963. november 22-e jelentős nap mind az amerikai, mind a világtörténelemben. Aznap egy magányos merénylő Dallasban kioltotta az Egyesült Államok elnökének, John. F. Kennedynek az életét, ám ez még „csak” a kiindulópontja volt annak a folyamatnak, melyben egyes történészek szerint a bátrak hazája, és a népek olvasztótégelye végleg elveszítette ártatlanságát, és még inkább bizalmát saját igazságügyi, törvénykezési, és politikai rendszerében. A merényletet követő vizsgálatok, és azok ellentmondásai ugyanis olyan gyanakvást keltettek az állampolgárokban, mely azóta is meghatározza a gondolkodásmódot.

Donald Trump megválasztásakor közszájon forgó téma volt, és még az elnök is megerősítette, hogy hamarosan nyilvánosságra kerülnek a Kennedy-merénylet eleddig szigorúan bizalmasnak minősített titkosszolgálati dokumentumai, ám a nap elérkezett, majd el is múlt, és szomorú konzekvenciaként kellett megjegyezzük, hogy akadnak titkok, melyek nem képesek felfedni magukat. Ez azonban csak további táptalajt adott a találgatásokra, melyek immáron több mint 50 éve zajlanak. Miért kellett meghalnia, és főleg, ki felelős Kennedy elnök meggyilkolásáért?

John F. Kennedy (1917-1963) Forrás: www.smithsonianmag.com

A titkosszolgálatok

A hivatalosan is elismert merénylő, Lee Harvey Oswald kapcsán gyakorlatilag maga az ügyet kivizsgáló Warren-bizottság sem jutott egyértelmű állásfoglalásra, vajon a korábban a Szovjetunióban is megfordult fiatalember KGB-ügynök volt-e, vagy csupán kommunista szimpatizáns. Sőt, a bizottság 1964-ben megfogalmazta, hogy Oswald minden bizonnyal CIA-ügynök lehetett, de legalábbis kapcsolatban állt az ügynökséggel, fő feladata pedig a Castro-barát kubai erők szemmel tartása volt. 1995-ben John Newman, aki korábban az Egyesült Államok hadseregének hírszerző tisztje volt, nyilvánosságra hozott néhány dokumentumot, melyek szerint mind az FBI, mind a CIA kapcsolatban állt Oswalddal már a merénylet előtt, ám a dossziéjában több részletet is meghamisítottak, így rejtve el bizonyítékokat a vizsgálóbizottság elől arra vonatkozóan, hogy Oswald valóban potenciális veszélyt jelenthetett az elnökre nézve. Newman egyenesen fogalmazva Allen Dullest, a már régóta halott egykori CIA-igazgatót teszi felelőssé az eltusolásért, akinek erre minden lehetősége és indítéka megvolt, hiszen ott ült a Warren-bizottság tagjai közt, korábban pedig maga Kennedy mozdította el a tisztségéből, nem éppen békés módon. Ez az elmélet azonban nem ad választ arra a kérdésre, vajon Oswald saját meggyőződéséből ölt-e, vagy egyértelműen az ügynökség megbízásából.

Kennedy és Allen Dulles egyeztetésen Forrás: www.smithsonianmag.com

A maffia

George Robert Blakely amerikai ügyvéd és jogprofesszor a merényletről írt könyvében a New Orleans-i maffia vezérét Carlos Marcello-t gyanúsítja a gyilkosságra való felbujtással, és az ahhoz szükséges eszközök biztosításával. Az mára gyakorlatilag köztudomású, hogy a maffia egyes tagjai egyben a CIA besúgói is voltak, többen közülük részt vettek a Fidel Castro meggyilkolására szőtt tervekben, és azok kivitelezésében is, és így együttműködtek Castro-ellenes kubai emigránsokkal. Kennedy szálka volt a kubaiak szemében a Disznó-öböl incidens óta, úgy vélték, az elnök magukra hagyta, és a halálba küldte őket a későbbi diktátor elleni harcban. Olaj volt a tűzre az is, hogy az elnök öccse, az igazságügy miniszteri posztot elfoglaló Robert Kennedy gyakorlatilag szent háborút vívott a maffia, és így a szervezett bűnözés ellen. Köztudomású az is, hogy a Disznó-öbölben bevetésre szánt kubai haderőt amerikai területen a CIA ügynökei képezték ki, így a merénylethez könnyű lett volna emberanyagot és felszerelést szerezni. A maffia közben csalódottnak érezhette magát, hiszen az idősebb Joseph Kennedy, fia elnökválasztási kampányára nem kevés pénzt kért saját maffiakapcsolataitól, akik Robert Kennedy hadjárata miatt jogosan érezhették becsapva magukat. Hogy még tovább menjünk, az a Jack Ruby, aki a merénylet másnapján egy dallasi parkolóházban végzett a még további kihallgatások előtt álló Lee Harvey Oswalddal, szintén közismert volt maffiakapcsolatairól.

Carlos Marcello, egy 1959-es bírósági meghallgatáson Forrás: www.smithsonianmag.com

Lyndon B. Johnson

Johnson Kennedy meggyilkolása után mindössze pár órával az Air Force One fedélzetén tette le az elnöki esküt, balján a még férje vérétől áztatott ruhájában ácsorgó Jackie Kennedyvel, aki állítólag éppen azért hagyta magán rózsaszín kosztümjét, hogy a résztvevők, különös tekintettel Johnsonra, lássák közelről, mit tettek a férjével. Nem Jackie volt az egyetlen, aki Lyndon Johnsont sejtette a háttérben, az 1960-as évek végéig számtalan jó nevű újságíró fogalmazta meg gyanúját az akkor már regnáló, sőt, újraválasztott elnökkel szemben. Lehetséges indítékként megjelölték, hogy Kennedy nagyjából három nappal a merényletet megelőzően közölte nyíltan, hogy a következő választáson már nem számít alelnökként Johnson szolgálataira, de ez még a kisebbik oknak tűnt. Johnson ugyanis, texasi gyökereinek, és az állam szenátoraként eltöltött időnek hála számtalan olajmágnással került kapcsolatba, akiket Kennedy tetemes adóterhekkel sújtott már elnöksége elejétől, és a költségeket tovább emelte volna, ezzel szemben Johnson elnöksége idején a cégek terhei érdekes módon nem emelkedtek tovább. Kennedy dolgozott rajta, hogy minél több amerikai katonát hozzon haza a már így is túlságosan elhúzódott Vietnámi-háborúból, ami alaposan visszavetette volna a hadiipar termelési és eladási rátáját, és az ezt végző cégek vezető részvényesei, mint a Bell Helicopter, vagy a General Dynamics szintén Johnson ismerősi körének tagjai voltak.

Johnson leteszi az elnöki esküt, balján Jackie Kennedy férje vérétől áztatott ruhájában Forrás: www.smithsonianmag.com

Fidel Castro

Maga Johnson haláláig hitt benne, és nyíltan hangoztatta is, hogy szerinte Kennedy-t egyértelműen Fidel Castro gyilkoltatta meg. Egy alkalommal, 1968-ban, egy ABC-s riportban úgy fogalmazott, „Castro ütött először”. A Castro elleni megannyi, teljesen elrugaszkodott merényletkísérlet teljes titokban zajlott, még a CIA-n belül is csak néhány vezető tisztviselő tudott róla, köztük természetesen az igazgató, Richard Helms, aki 1967-ben számolt be róla Johnsonnak, onnantól az elnök meggyőződése világos volt. A Warren–bizottság képtelen volt érdemben és részleteiben feltárni Oswald kubai kapcsolatait, csak annyit tudtak, hogy számtalanszor érintkezésbe került velük, de nehéz volt eldönteni, vajon Castro, vagy épp az a Castro-ellenes szeparatisták oldalán. Talán éppen erre alapozva a bizottság belefoglalta zárójelentésébe, miszerint a kubai kormány, és így Castro semmiképpen sem hozható kapcsolatba Kennedy elnök meggyilkolásával. Mindenesetre érdekes, hogy a Time-Life kiadó ügyvezetője, Henry Luce, aki maga is támogatott Castro-ellenes csoportokat, arról számolt be, hogy Oswald önként ajánlotta fel saját, és kubaiakból álló csoportjának szolgálatait Castro meggyilkolására. Különös ellentmondás, hogy Oswald mindemellett meggyőződéses kommunistának tartotta magát, és nem csak a szovjet, de a kialakulóban lévő kubai rendszerrel is szimpatizált, ügynökmúltja pedig ezzel együtt tökéletesen zavarossá tette a szerepét, és megítélését.

Hruscsov főtitkár és Fidel Castro tárgyalása Forrás: www.smithsonianmag.com

Lee Harvey Oswald

A végére hagytuk a Warren-bizottság által csak „magányos gyilkos teóriának” nevezett, és egyébként jóváhagyott elméletet, miszerint Oswald valóban magányos merénylő volt, aki valamiféle meggyőződéses politikai ideológiától, vagy éppen személyes sértettségtől hajtva húzta meg a ravaszt. Az elmélet azonban meglehetősen ingatag lábakon áll. Egyrészt Oswald kilátását Kennedy limuzinjára egy hatalmas fa lombja akadályozta, Oswald közismerten rossz lövő hírében állt, ráadásul egy erre a célra meglehetősen gyatra, olasz gyártmányú Carcano-t lőfegyvert használt. A legfőbb bizonyíték mégsem ez, sokkal inkább Kennedy elnök holtteste, amit egész egyszeren nem vett bizonyítékszámba a bizottság, holott jól látható egy bemeneti seb az áldozat nyakán, ami azért különös, mert a hivatalos jelentés szerint Oswald hátulról és felülről tüzelt. A nyaki sebet támasztja alá az ún. Zapruder-film is, melyet az egyik szemtanú örökített meg, és melyen jól látszik, hogy a végzetes fejlövés előtti másodpercekben Kennedy a nyakához kap. Ha ez még nem volna elég, érdemes megfigyelni, hogy a fejlövéskor miként viselkedik Kennedy feje, az irány vektora pedig azt mutatja, hogy a golyó valahonnan elölről érkezhetett. Érdekes módon Oswald kihallgatásáról sem készült feljegyzés, amikor pedig át akarták szállítani egy jól őrzött rendőrségi objektumba, Jack Ruby egész egyszerűen agyonlőtte. Oswald a tömegben az újságíróknak és fotósoknak azt harsogta: „engem csak felhasználtak.”