- Kovács Krisztián
- 2018. augusztus 31. | Becsült olvasási idő: 6 perc
A történelem tele van hihetetlen figurákkal, mi is foglalkoztunk már rejtélyes életű írókkal, no meg XX. századi felfedezőkkel, boncolgattunk lezárt és lezáratlan bűnügyeket, ezúttal viszont olyan embereket kerestünk, akik bár papíron nem voltak bűnözők, mégis hatékonyan, és büntetlenül hagyták figyelmen kívül mások jogait, átlépve erkölcsi és etikai határvonalakat, így aztán nevük is úgy maradt fent, mind emberek, akiktől mások rettegtek.
Nagyon könnyű lett volna idecitálni a XX. század diktátorait. A listában bőven lenne helye az olyanoknak, mint Hitler, Sztálin, Mao Ce-Tung, Idi Amin, Todzso Hideki, Kim Ir Szen, vagy éppen Enver Hodzsa. Ezek az államfők, bár förtelmes dolgokat műveltek, mely bőven kimeríti a népírtás, és az emberiség ellenes bűnök fogalmát, tetteik nagy részét legális körülmények közt művelték, bármennyire is visszás érzést kelt ilyesmit leírni, hiszen országuk jogi berendezkedése véres cselekedeteikre fedezetet biztosított. Ugyanez igaz listánk szereplőire is, akik szintén az adott rendszerek támogatásával válhattak relatíve bűnözővé.
A jogi végzettségű Hoover 1924 és 1972 közt irányította a hidegháború egyik legrettegettebb nyomozó hatóságát, az FBI-t. Hooverről immáron köztudott, hogy meglehetősen sajátságosan kezelte a saját maga által alapított ügynökséget, és mindenkit megfigyeltetett, aki nem vallotta saját konzervatív nézeteit. Sok ezer darabból álló, halála után ismeretlen helyre szállított dossziégyűjteményében olyan híres emberek aktái szerepeltek, mint Albert Einstein, Ernest Hemingway, Jimi Hendrix vagy John Lennon. Hoovert több elnök, Eisenhower, Kennedy és Nixon is szerette volna elmozdítani tisztségéből, de az állítólag helyettesével homoszexuális viszonyt ápoló, egyébként meglehetősen aszexuális ember benyomását keltő Hoover mindenkiről mindent tudott, így érdemes volt békén hagyni, és amennyire lehet, jó viszont ápolni vele. Karrierje jó példa a kitartásra, ám megítélése mégis ellentmondásos, mert ügynökségét úgy építette fel, mint egy diktátor, úgy viselkedett, és ennek megfelelő módszerekhez is folyamodott. Sosem mondott le tisztségeiről, és nem vonult nyugállományba, az FBI igazgatójaként halt meg szívrohamban 1972-ben.
A saját magát a világ leggonoszabb emberének tartó angol születésű író az okkultizmus egyik leghíresebb alakja és úttörője volt. A hedonista Crowley fiatal korától nyíltan hódolt a miszticizmusban fogant sötét tanoknak, fekete mágiát gyakorolt, önmagára, mint mágusra tekintett, nevét pedig Liber AL vel Legis – A Törvény Könyve című műve tette ismertté, melyet állítólag egy szellem diktált le neki. A szexuális mágia vezéralakja hangosan hirdette a rasszizmust, lényegében mindenkiben talált valamit, amit gyűlölni lehetett, legyen szó olaszokról, zsidókról, indiaiakról, feketékről, és az akkoriban felbukkanó antiszemitizmussal is rokonszenvezett, miközben bőszen fejlesztette saját rituáléit, és megállás nélkül kísérletezett különböző drogokkal, mert így könnyebb volt elérni állítása szerint a szellemvilágot, és saját testével csatornát biztosítani, hogy a sötét energiák a Földre áramolhassanak. Nagyjából egy tucat könyvet írt az általa vallott tanokról, és másfél tucat verses kötete is megjelent. Amit kevesen tudnak róla, hogy kiváló hegymászó és sakkjátékos volt, de nem hiába, életéről nem ezek a leginkább maradandó tények. 1947-ben, 72 évesen halt meg légúti megbetegedésben, állítólag halála pillanatában feltámadt a szél, és mennydörgés hallatszott.
Az őrült pap, ahogy gyakran emlegették, orosz szerzetes volt, és az orosz cári család belső körének tagja, II. Miklós bizalmasa, egy hidegvérű manipulátor, akinek már neve eredete is azt jelenti: züllött. A kezdetben szexuális devianciáiról elhíresült pappal éppen kicsapongásai miatt már 1910-ben kijelentették, hogy ő maga a Gonosz, a papság és a nemesek sem bíztak benne. Ezt a helyzetet az váltotta ki, hogy népszerűsége kapcsán Szentpétervár fürdőiben számtalan orgiát tartott, és nála az jelentette az ördögűzést, hogy közösült minden nővel, aki csak ellátogatott ezekre a kétes hírű szeánszokra. Követői rajongtak érte, a földön kúsztak egyetlen pillantásáért, vagy érintéséért, nem csoda hát, hogy a szerzetesrendek is megelégelték a dolgot. Ráadásul mindeközben Raszputyin politikai befolyása is nőtt, főleg azon politikus közbenjárására, akik látogatták az általa szervezett vad orgiákat, így egy idő után már a törvényhozásba, és az ország bel- és külpolitikai ügyeibe is beleszólása volt. Végül 1916-ban Juszupov herceg elégelte meg a ténykedését, és megmérgezte egy tiszteletére adott vacsorán, de miután Raszputyin túlélte a mérgezést, lelőtték, majd többen is bottal verték, végül vízbe dobták. A halálát a fulladás okozta. A mai napig őt tartják az egyik oknak, mely a cári Oroszország összeomlásához vezetett.
A Ramádi Ördög becenévre hallgató katona az amerikai haditengerészet speciális SEAL egységének tagja volt, és az Iraki háború legrettegettebb mesterlövésze. 25 évesen 1999-ben lépett be a hadseregbe, a háború évei alatt pedig 255 halálos áldozata volt, mellyel stratégiai kalkulációk szerint nagyjából 100 fegyveres merényletet akadályozott meg. Az iraki ellenállók 80 ezer dolláros vérdíjat tűztek ki a fejére. Két hírhedt találata is volt, egy alkalommal közel két kilométeres távolságból lőtt le egy terroristát, aki egy amerikai konvojt akart felrobbantani, Fallúdzsában pedig egyetlen pozícióból 40 lázadót iktatott ki. Kyle mindig is nyíltan vállalta, hogy gyűlöli és megveti az irakiakat terrorista eszközeik miatt, szolgálataiért pedig közel egy tucat különböző kitüntetést vehetett át, köztük az Ezüst csillagot, és a Bronz csillagot is. 2009-es visszavonulása után alapított egy biztonságtechnikai céget, és poszttraumás stresszben szenvedő volt bajtársakon és veteránokon igyekezett segíteni. A csoportjába járó egyik katona egy lőtéren való átlagos gyakorlatozás alkalmával egyszerűen lelőtte 2013 februárjában Texasban. A mindössze 38 éves Kyle halála igazi trauma volt a hadsereg számára, hiszen önmagában testesítette meg az amerikai háborús hős eszményi képét.
Talán a legkevésbé ismert név lehet a listáról, de ez a Valladolidban született Domonkos-rendi szerzetes volt a XV. századi spanyol inkvizíció legrettegettebb alakja. A történelemkönyvek manapság úgy értékelik, hogy főinkvizítori ténykedése alatt egyfajta kis-holokauszt zajlott le Spanyolországban. Torquemada a saját maga által kovácsolt elvek mentén intézte a deportálásokat, egyes számítások szerint több ezer embert kínoztatott brutálisan halálra. Többek közt nevéhez fűződik azon ediktum megfogalmazása, mellyel spanyol zsidók máglyahalál terhe mellett kiűzettek az országból. Torquemada hitte, hogy a bűn a zsidók vérében kódolva van, így mindent megtett, hogy a gyanús személyek őseit felkutassa, vajon rendelkeznek-e zsidó felmenőkkel, épp úgy, ahogy a II. világháborúban a náci Németország is tette. Ténykedése nyomán Amerika felfedezésének évében a zsidók végleg elhagyni kényszerültek Spanyolországot. A főinkvizítor 1498-ban, 78 éves korában hunyt el, alakját dicsőítették a spanyol krónikák egészen a XX. századig, amikor először írtak nyíltan emberiesség ellenes bűneiről.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
Bantu Stephen Biko élete ma is példamutató és tanulságos.
Az első szenvedélyes királyi játékos X. Lajos volt.
Vannak varázslatos tündérmesék és vannak kevésbé varázslatosak, mint ezek itt.
Avagy kik és miért nem kértek a Francia Becsületrendből.
Nem mindennapi életéről Ralph Fiennes főszereplésével készült film nemrég.