Kovács Krisztián
2018. június 26. | Becsült olvasási idő: 8 perc

7 hírhedt bűnügy I. rész – Felderítetlen akták

Az élet a legnagyobb forgatókönyvíró, szoktuk mondani, és valóban, tartogat bizony olyan fordulatokat, melyekre nem számítunk, a cselekményvezetése pedig olyannyira kacskaringós, hogy Raymond Chandler legyen a talpán, aki követni tudja. Sajnos ugyanakkor ez a tény magával vonja, hogy az életben, bár elvárás a happy end, olykor a történteknek nagyon is sötét, és borzalmasan tragikus végkifejlete lehet. A legrosszabb azonban kétségtelenül az, amikor a sztori végére sem kerül pont, így az nyitva marad, mint egy befejezetlen könyv, ami sehova sem vezeti az olvasóját.

Korábban foglalkoztunk már a történelem néhány rejtélyes eltűnésével, ezúttal hét hírhedt bűnügyet vettem elő, melyekre a mai napig nincs egyértelmű megoldás, némely esetekben az aktákat időről-időre újra előveszik, leporolják, majd újabb bizonyíték hiányában a lezáratlan ügyek közé süllyesztik, és bár előfordul, hogy hosszú évek elteltével megoldás kínálkozik egy-egy bűncselekményre, nem túl nagy merészség a részemről kijelenteni, hogy ennek a hét esetnek a nagy része már örökre megoldatlan marad.

Zodiákus-gyilkosságok

1968 és 1970 közt Kaliforniában a sajtónak és a rendőrségnek küldött levelekben magát Zodiákusnak nevező ismeretlen férfi 5 embert ölt meg. A gyilkos levélben feladványokat, üzeneteket és fenyegetéseket küldött a San Franciscóban székelő legnagyobb újságoknak, és ezekben osztotta meg a merényletekre vonatkozó véres részleteket, mintegy bizonygatva, hogy ő a tettes. A rendőrség munkáját nehezítette, hogy a gyilkosságok szinte minden esetben megyehatáron történtek, így illetékességi kérdések merültek fel a nyomozásban, aminek következtében a bizonyítékokat nehezen tudták összesíteni, és rendszerezni. A Dave Toschi felügyelő vezette nyomozás végül Arthur Lee Allent jelölte meg első számú gyanúsítottként, de miután kizárólag közvetett bizonyítékok szóltak ellene, sosem történt vádemelés. A gyilkosságok, akárcsak a gyilkos és az újságok közti levelezés abbamaradt, az ügyre pedig rásütötték a megoldatlan címkét. A 2000-es évek elején ugyan újranyitották az aktákat, és igyekeztek az akkor már betegeskedő Arthur Lee Allenre bizonyítani a gyilkosságokat, de mire felállt a bizottság, Allen szívrohamban meghalt, és ha ez nem lenne elég, a későbbiekben egy DNS-teszt, melyet Allen és az egyik Zodiákus-borítékról vett minta közt hasonlítottak össze, szintén kizárta a férfit a lehetséges elkövetők sorából.

A fantomkép, mely végül semmiféle eredményre nem vezetett Forrás: www.sfexaminer.com

A Lindbergh-bébi esete

Charles Lindbergh, miután navigátor és másodpilóta nélkül 25 évesen elsőként repülte át az Atlanti-óceánt, korának egyik leghíresebb amerikai állampolgárává válva. 1932-ben a pár azt hitte, hogy gyermekük békésen alszik odafent az emeleti hálószobában, de mikor megérkezett a dadus, látta, hogy a gyermek nincs sehol. A rendőrség szinte azonnal keresni kezdte, aztán az emberrabló levélben jelentkezett, és váltságdíjat követelt. Lindberg úgy döntött, fizet, a nyomozók megjelölték a bankjegyeket, hogy követni tudják, egy John F. Condon nevű tanár közvetítésével pedig eljuttatták az emberrablóhoz. Utóbbi az átadás alkalmával elárulta Condonnak, hol találják a gyermeket, de az nem volt a megbeszélt helyen, aztán néhány héttel később halva és az erdei állatok által megcsonkítva találtak rá a Lindbergh-háztól nem messze. Az ügy akkor vett fordulatot, amikor a megjelölt bankjegyek különböző manhattani és bronxi üzletekben bukkantak fel. A nyomok egy Bruno Hauptmann nevű német bevándorlóhoz vezettek, akinek a lakásában további közel 15 ezer dollárt találtak meg az egykori váltásdíjból. Bár Hauptmann mindvégig tagadott, bár Lindbergh és Condon is felismerték a hangját a telefonból, így vádat emeltek ellene, és az esküdtek alig 11 órányi tárgyalást követően bűnösnek találták, a bíró pedig villamosszék általi halálra ítélte. Az ítélet jogosságában azonban kevesen bíztak, ez pedig több mindenből fakadt. Egyrészt egy hivatalból kirendelt írásszakértő nem talált egyezést Hauptmann kézírása és a váltságdíjat követelő levél közt, a tárgyalás során több tanú is módosította a vallomását, ráadásul a nyomozás is mutatott hiányosságokat, vagy felületesen rögzített nyomokat és következtetéseket (ez utóbbit sokan egyenesen a viszonylag frissen alakult FBI és az igazgató J. Edgar Hoover számlájára írták), ráadásul ne feledjük, az országon eluralkodott a németellenesség a háború előestéjén, így hiába az ítélet, legtöbben a mai napig nem hisznek benne.

Az elítélt Hauptmann, akiről a mai napig nem bizonyosodott be bűnössége Forrás: www.fbi.gov

Fekete Dália

Az amerikai kriminalisztika egyik leghíresebb gyilkossága. A mindössze 22 éves Elisabeth Short holttestét 1947 januárjában találták meg egy Los Angeles-i parkban. A lányt brutális megcsonkították, testét félbevágták, pucérra vetkőztették, karjait felemelték a feje fölé, lábait terpeszbe rendezték, a száját pedig egészen a füléig felvágták. A testből minden vér elfojt, ellenben a gyilkos alaposan lemost, megtisztította, és úgy állította halott pózba. Az ügy az amerikai nyomozóhatóságok, többek közt a nyomozást vezető Los Angeles-i rendőri szervek történetének egyik legnagyobb kudarca. Az esetet követően ugyanis Short halálának felgöngyölítését sokkal inkább az újságírók vették a kezükbe, ők azonban kizárólag azt nézték, hogyan adhatnak el minél több lapot. Némelyikük odáig merészkedett, hogy bejárt a rendőrségre, és felvette az esetlegesen beérkező telefonokat, így pedig információk akadtak el, melyek miatt a nyomozók egy helyben toporogtak. Az újságok ráadásul kíméletlenül leközölték a Short fedetlen, megcsonkított estéről készült fotókat is, így ültetve el a pánikot a lakosságban, ráadásul könnyűvérű nőnek állították be a lányt, aki lényegében magának köszönheti a sorsát. Short állítólag még a Fekete Dália nevet is tőlük kapta. Jó pár napnak kellett eltelnie, mire a rendőrség összeszedte magát, de akkor már tulajdonképpen késő volt. A nagy nyilvánosságot kapott ügyben közel hatvanan vállalták magukra a gyilkosságot, ténylegesen azonban 25 emberrel számoltak lehetséges gyanúsítottként, de egyetlen vádemelés sem történt. Az esetet később összefüggésbe hozták a clevelandi torzógyilkosságokkal, de biztos egyezőséget nem sikerült találni, így a tettes kilétét a mai napig homály fedi.

Elisabeth Short, néhány héttel a borzalmas gyilkosság előtt Forrás: www.popsugar.co.uk

A Dyatlov-incidens

Egy csupa egyetemistából álló turistacsoport, Igor Dyatlov vezetésével az Urál északi részén táborozott 1959-ben. Február 1-én éjszaka valamiért mindannyian kirohantak a sátorból, volt, aki mezítláb, a -18 fokos hidegbe, ahol aztán mindannyian szörnyethaltak, azóta sem tudni, hogy miért, vagy, hogy mi ijesztette meg őket annyira. Ami biztos, hogy a testeket vizsgálva egészen rémisztő tényekkel kellett a nyomozóknak szembenéznie. A sátrat belülről késsel felhasították, két áldozaton nem volt cipő, hárman csak alsóneműben voltak. Találtak vérnyomokat a helyszínen, ami viszont egyik áldozat vércsoportjával sem egyezett. Minden áldozat bőre narancssárgára színeződött, az egyik testnek hiányzott az orra, a másiknak a nyelve, hat testen pedig radioaktivitás nyomait fedezték fel, ráadásul a csoport fényképészének gépéből hiányzott a filmtekercs. A szovjetek nem találtak magyarázatot az esetre, ezért lezárták az azóta Dyatlov-hágónak nevezett szakaszt, ahova évekig nem engedtek senkit, az üggyel kapcsolatos dokumentumokat pedig zárolták, és ezek már csak a Szovjetunió felbomlása után lettek újra nyilvánosak. Számtalan teória látott napvilágot azzal kapcsolatban, vajon miért menekült ki az egész csoport éjszaka a brutális hideg, anélkül, hogy legtöbbjük akárcsak rendesen felöltözött volna, de mindegyik elmélet jellemzője, hogy bizonyos tényeket megmagyaráz, másokat nem. A legnépszerűbb teória természetesen egy lehetséges harmadik típusú találkozást vízionál egy idegen fajjal.

Holttestek mentési munkálatai, a fotók a Szovjetunió összeomlása után lettek nyilvánosak Forrás: www.bizarrepedia.com

Az Olof Palme-merénylet

A svéd szociáldemokrata politikust két alkalommal választották Svédország miniszerelnökének. Második ciklusa vége felé járt, amikor 1986. február 28-án feleségével gyalog indult haza egy mozielőadás után. Egy ismeretlen kilépett mögötte az árnyékból és egyszerűen hátba lőtte. Palme konzekvensen elutasította a különböző biztonsági intézkedéseket önmagára nézve, így testőrt sem fogadott, mikor összetalálkozott a merénylővel. A tettes rálőtt a miniszterelnök feleségére, de őt csak súrolta a golyó, neki magának viszont esélye sem volt a túlélésre. A tettes nyomravezetőjének 50 millió koronát ajánlottak fel, és bár vádat emeltek egy Christer Pettersson nevű férfi ellen, végül nem álltak meg a bizonyítékok, nem találták meg a gyilkos fegyvert, így ejtették a vádakat. A közvélemény és a hatóságok is tudták, hogy Palménak sok ellensége volt, ellenezte a vietnámi háborút, a dél-afrikai apartheidet, többször is találkozott Fidel Castroval, sokan pedig egyenesen Moszkva-barátnak titulálták, mert szó nélkül hagyta a szovjetek tengeralattjáróinak határátlépéseit, így tehát sokan gyanakodtak politikai merényletre. Ezt erősítette meg egyébként a Tetovált lány szerzőjének, Stieg Larssonnak magánnyomozása még az 1990-es évek közepén, aki arra jutott, hogy vélhetően egy dél-afrikai kapcsolatokkal rendelkező svéd katonatiszt állhat az ügy hátterében, de ennél pontosabbat azóta sem tudni Palme haláláról.

A svéd miniszterelnök vére a sétány kövezetén Forrás: qz.com

A Tupac Shakur-leszámolás

Tupac Shakur halála, a nagy riválisának, Notorius B.I.G-nek meggyilkolásával együtt a 90-es évek egyik legrejtélyesebb, és legnagyobb sajtóvisszhangot kapott merénylete volt, hiszen mindkettő középpontjában egy fiatal, feltörekvő, öntörvényű zenész állt, akinek nehéz sorsról is beszélő dalszövegeik nem pusztán marketingfogást jelentettek, hanem saját, személyes tapasztalataikat tárták a közönség elé. Tupac 1996 szeptemberében producerével Mike Tyson meccséről tartott kiadójuk éjszakai klubja felé egy kis afterpartyra. A piros lámpánál megállva Tupac felállt, és kidugta felsőtestét a kocsi tetőablakán, hogy a mellettük álló autóban ülő lányokat meginvitálja a buliba, de ekkor egy fehér Cadillac húzódott melléjük, amiből lőni kezdtek rá. Négy lövés érte, és bár kórházba szállították, megműtötték, majd mesterséges kómába helyezték, hat nappal később belső vérzésben meghalt. Halála után számtalan teória kapott szárnyra, vajon miért történt mindez, a legegyszerűbb, és legvalószínűbb, hogy bandák közti leszámolásról volt szó. Két, az ügyben nyomozó rendőr egy Orlando Anderson nevű Crips-bandatagot jelölt meg lehetséges elkövetőként. Miután Anderson másfél évvel a Tupac elleni merénylet után maga is lövöldözés áldozatává vált, a nyomozók a holmijai közt találtak egy ugyanolyan Glockot, mint amilyennel megölték a rappert, ráadásul a ballisztikai vizsgálat is megerősítette, hogy a gyilkos fegyver került elő, azonban a Los Angelesi Rendőrség nem fogadta el az eredményt. Állítólag évekkel később Anderson egy közeli barátja is elismerte, hogy a férfi végzett Shakurral, de a rendőrség ezzel az információval sem foglalkozott, nem tudni, hogy miért.

A producer kocsija a lövöldözést követően Forrás: people.com

A Litvinenko-mérgezés

Alexander Litvinenko orosz kém volt, korábban a KGB ügynöke, aki 43 évesen Londonban halt meg 2006-ban sugárbetegségben. A betegségét szinte bizonyítottan polónium izotóppal teli teától kapta, melyet egy londoni szállodában Dmitrij Kovtunnal és Andrej Lugovojjal történt találkozója közben fogyasztott el. Három nappal a találkozót követően rosszul érezte magát, és kórházba került, három héttel később pedig meghalt. Halálos ágyán Vladimir Putyint jelölte meg gyilkosaként. Litvinenko hírszerző ügynökből lett az orosz államvezetés egyik legfőbb bírálója, felesége később azt mondta, leginkább a csecsen háború, és az országban tapasztalható korrupció segítette pálfordulását. Miután a polónium előállításához nukleáris reaktorra van szükség, ez inkább csak alátámasztaná Litvinenko halála előtti szavait, hiszen ez olyan költségekkel jár, ami vélhetően érinti a legfelsőbb köröket. 2016-ban egy brit bíró, Robert Owen konkrétan megjelölte a volt orosz kém gyilkosait Dmitrij Kovtun és Andrej Lugovoj személyében, és kihallgatásukat kérte az orosz államvezetéstől, de ők megtagadták a kiadatást. A nyomozás és a per zárt ajtók mögött, több mint 60 tanú meghallgatásával zajlott, és a két orosz férfi ellen nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki, vagyis amint kilépnek Oroszországból, letartóztatják őket. Bár ez még mindig nem jelenti azt, hogy az ügy megoldódott volna, lehet, hogy soha nem is fog, de Litvinenko özvegye is úgy fogalmazott, ő már elégedett, hogy egyáltalán nyíltan megnevezték a lehetséges elkövetőket 10 évvel a férje halálát követően.