- Kovács Krisztián
- 2020. október 13. | Becsült olvasási idő: 7 perc
Ernest Hemingway a XX. századi amerikai irodalom egyik legnagyobb hatású, és mindenképpen legizgalmasabb alakja. Nevét halhatatlanná tevő regényei, mint a Búcsú a fegyverektől, az Akiért a harang szól, zseniális novellái, mint a Bérgyilkosok, vagy A Kilimandzsáró hava, és persze a művészetét összegző, és gyakorlatilag az irodalmi Nobel-díjat meghozó kisregény, Az öreg halász és a tenger mind klasszikusok, ám kétségtelen, hogy a Papára, ahogy kubai tartózkodásai alatt szólították, nem kizárólag ezek miatt emlékszünk.
Hemingway mítosza, köszönhetően többek közt idén 90. életévét betöltő fiának, Patrick Hemingway-nek a mai napig izzik, színdarabok, filmek, fikciós és dokumentarista regények dolgozzák fel életének momentumait. Az író sokat tett érte életében, hogy emlékezzenek rá, nyughatatlan természetének hála két világháborút is megjárt, mindkettőt sebesüléssel, bikaviadalokon vett részt Spanyolországban, vadászott Idaho erdeiben, és szafarizott Afrikában, szerette az italt, a nőket, gyűlölte a kritikusokat, és azokat az írókat, akik nem mertek kiállni saját meggyőződésükért.
Sokáig azt gondoltam, egy ilyen kalandos, és bátor élet után mennyire ellentmondásos tett és lezárás az öngyilkosság, aztán rá kellett jöjjek, hogy ez valahol logikusan következett Hemingway életéből, és lényéből. Mindig a dolgok elébe ment, mindkét háborúba önként jelentkezett, és még saját halálának időpontjáról és módjáról is önmaga akart dönteni. Nemrég azonban felmerültek érdekes tények és megválaszolatlan kérdések azzal kapcsolatban, vajon valóban elhatalmasodó depressziója miatt fordította-e önmaga ellen a fegyverét, vagy egészen más okok bújtak meg a háttérben?
Vajon mi kergette öngyilkosságba a Nobel-díjas szerzőt? Forrás: wikipedia.com
Hemingway második feleségétől való válása közben 1939-ben hajózott először Kubába. A szerző ekkor már titkon viszonyt folytatott a neves utazó riporterrel, Martha Gellhornnal, és végül együtt költöztek már be az időközben az Akiért a harang szól után kapott honoráriumból vásárolt Finca Vígia nevű villába, ahol Hemingway több későbbi remekművét is megalkotta. A szigetországban akkoriban az 1933-ban katonai puccsal hatalomra került Fulgencio Batista volt Kuba első embere, az 1940-as választások során pedig már törvényesen is megerősítette pozícióját egy olyan koalíciós szövetség részeként, melynek tagja volt a Kubai Kommunista Párt is.
A platykák szerint a háború kitörése után a náci tengeralattjárók délről, Kuba irányából igyekeztek megközelíteni az amerikai partokat, így Hemingway mintegy önkéntesként Pilar nevű hajóján, egy saját maga által toborzott csapat élén indult a felkutatásukra. Korábban a műveletet Hemingway valamiféle hazafias magánakciójának tudták be, ám néhány éve Leonardo Padura, kubai író a Juventud Rebelde című lapnak azt nyilatkozta, hogy miután az USA az 1941. december 7-i Pearl Harbor elleni japán támadást követően belépett a háborúba, a J. Edgar Hoover vezette FBI – mely alapító okiratánál fogva nem végezhetett volna műveleteket az országhatárokon kívül – minden olyan amerikait megkeresett, akik ellenséges, vagy bizonytalan megítélésű országokban éltek. Eszerint Hemingway 1942-től hivatalos jelentéseket tett a Pilarral való kiruccanásairól, de tevékenységi körébe tartozott a szigetországban tartózkodó spanyol állampolgárok megfigyelése is, akik közt Hoover fasiszta Franco-szimpatizánsokat sejtett, és hitte, hogy Spanyolország szorosabbra akarja húzni a politikai ideológiai kötelékeket Kubával.
Hemingway gyerekkorától rajongott a horgászatért, senki sem tűnt fel, hogy közben tengeralattjárókra vadászott Forrás: modelshipworld.com
1983-ban a Colorado Egyetem egyik munkatársa, Jeffrey Meyers az információszabadságra hivatkozva kikérte az FBI archívumából a Hemingway-ről szóló anyagokat. Egy 124 oldalas jelentést kapott kézhez, mely végleg világossá tette, hogy az író gyakorlatilag 1939-es első kubai látogatása után egészen haláláig az FBI érdeklődési körében maradt, Hoover a legtöbb lépéséről tudni akart, hiszen Hemingway kubai tartózkodása alatt számtalanszor találkozott Fidel Castroval, sőt, néha Che Guevarával is, 1941-ben pedig elkísérte Gellhorn-t a Collier magazin megbízásából a vörös Kínába.
És ha ez még nem lenne elég, Hoover fejében hamar összeállt egy lehetséges ellenségkép az íróról, akinek életpályáján azt látjuk, hogy a lehető legminimálisabb időt töltötte saját hazájában, és többször is megfogalmazta interjúk során, hogy egész egyszerűen nem érzi jól magát az Egyesült Államokban, ez a kijelentés pedig a hidegháborús paranoiával átszőtt 1950-es években önmagában elegendő lett volna, hogy valakit kommunistaszimpatizánsnak nyilvánítsanak.
Az 50-es években tévesen keltették a halálhírét, miután kétszer is lezuhant vele a repülőgép Afrikában Forrás: pinterest.com
Hemingway-en elhatalmasodó paranoia és depresszió lett úrrá az utolsó két évben, ezért 1959-ben örökre elhagyta Kubát, és az Idaho állambeli Ketchum városába költözött, ahol a közeli Mayo Klinikán kezeltette magát. Ahogy az idén 102. életévét töltő Aaron Edward Hotchner, aki az író legjobb barátja volt életének utolsó 13 évében, felfedte nemrég, Hemingway az ominózus 1942-es megbízás óta tisztában volt vele, hogy az iroda minden lépését figyeli, és állítólag az a tény, hogy megfigyelőkocsikat látott, és poloskákat talált a telefonjában éveken át, elégnek bizonyult, hogy utolsó éveiben elveszítse a kontrollt a gondolatai felett.
Hogy mennyire, arra jó példa, hogy ekkor három különböző regényen dolgozott egyidejűleg, az Édenkert, a Vándorünnep és a Szigetek az áramlatban mind javában íródott, ám életében már egyiket sem tudta közreadni, sőt, utolsó hónapjaiban egyetlen szót sem volt képes leírni. Hotchner, aki maga is bűntudattal él, mert lebecsülte barátja problémáit, mikor azok kezdték felemészteni, egy interjúban felelevenített egy történetet, mikor 1960. novemberében meglátogatta Hemingway-t és akkori feleségét Mary-t Ketchumban, hogy együtt fácánra vadásszanak.
Hemingway azt felelte, egészen Hailey-től követte őket egy autó, benne két ügynökkel. Az író elmesélte azt is, hogy a kocsit többször is látta már esténként a bank előtt parkolni, aminek a trezorjában a pénzét, és készülőfélben lévő kéziratait tartotta.
Hotchner, a legjobb barát, aki ezt a fotót a mai napig őrzi a dolgozószobájában Forrás: www.thestar.com
Hotchner látogatásának utolsó napján Mary-vel hármasban mentek vacsorázni egy közeli bárba, mikor a vacsora közben a végig feszülten viselkedő Hemingway rámutatott két alakra, akik egy túlsó asztalnál ültek, és megjegyezte, hogy ők azok az FBI-ügynökök, akik már jó ideje szemmel tartják. Hotchner megijedt, de nem vette túlságosan komolyan barátja félelmét. Ettek, elköszöntek, Hotchner pedig visszautazott a családjához.
Abból a bizonyos 124 oldalas dokumentumból, amit 1983-ban Jeffrey Meyers kért ki, megerősítést nyer, hogy Hemingway ekkoriban valóban megfigyelés alatt állt, az egyik utolsó ügynöki jelentés úgy jellemezte, mint „egy mentálisan és fizikailag is beteg embert”.
Az író ekkorra már túlesett a 15. elektrosokk kezelésén, teljes depresszióba süllyedt, és 1961. áprilisában felesége Mary egyik reggel puskával az ölében találta a nappaliban, emiatt újra visszakerült a klinikára. A megfigyelések ekkor szakadtak meg a dokumentum szerint, nyilván az ügynökök is úgy ítélték meg, hogy Hemingway pocsék állapotban van, noha állapotának kialakulásához többek közt épp saját jelenlétük járult hozzá. Hemingway-t legközelebb június 30-án engedték ki a kórházból. Két nappal később hajnalban kisétált a nappaliba, kivette a szekrényből egyik kedvenc vadászpuskáját, és főbe lőtte magát.
Az FBI J. Edgar Hoover idejében tökélyre fejlesztette a híres emberek megfigyelését, és ezáltal a hidegháborús paranoia mélyítését, de az iroda máig nem hagyott fel ezen tevékenységével. Írásos bizonyítékok alapján olyan hírességek szerepelnek és szerepeltek a listán, mint Richard Feynman, John Lennon, Martin Luther King, Janis Joplin, Grace Kelly, Valentino Liberace, Fidel Castro, Jim Morrison, James Brown, vagy épp a későbbiekben Tupac Shakur és Michael Jackson.
Hemingway sírja az Idaho állambeli Ketchum temetőkertjében Forrás: mojotraveler.com
A csütörtöki nyomozóklub eltűnt tévés személyiség után kutat
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
Bantu Stephen Biko élete ma is példamutató és tanulságos.
Az első szenvedélyes királyi játékos X. Lajos volt.
Vannak varázslatos tündérmesék és vannak kevésbé varázslatosak, mint ezek itt.
Avagy kik és miért nem kértek a Francia Becsületrendből.
Nem mindennapi életéről Ralph Fiennes főszereplésével készült film nemrég.
