• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Robert Rackstraw az elsőszámú gyanúsított

Történelem

A kámforrá vált gépeltérítő – 50 éves a D. B. Cooper-ügy

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Kereken fél évszázad telt el az amerikai kriminalisztika egyik leghangosabb megoldatlan bűnügye óta, és bár évről-évre – legutóbb 2018-ban – merülnek fel új elméletek a D. B. Cooper-ügy megoldására vonatkozóan, a köznyelv szereti nemes egyszerűséggel a tökéletes bűnténynek nevezni mindazt, amit egy ismeretlen férfi hajtott végre 1971-ben, és melynek aktája a mai napig nyitott, az FBI legkiválóbb szakemberei pedig azóta is hiába próbálnak a rejtélyes gépeltérítő nyomára bukkanni.

1971. november 24-én a portlandi reptéren egy jól szituált negyvenes férfi szállt fel a Northwest Orient 305-ös Seattle-be tartó gépére. A beszállókártyája alapján Dan Cooper néven regisztrált a repülésre, és vélhetően volt ezen a néven valamilyen személyi okmánya is, amivel korábban azonosította magát. A felszállás után nem sokkal rendkívül kedvesen kért egy bourbont szódával, és miközben egykedvűen kortyolgatta, odahívta magához az egyik légiutaskísérőt, és átnyújtott neki egy kartonpapírt, rajta egy rövid üzenettel.

Robert Rackstraw az elsőszámú gyanúsított

Robert Rackstraw az elsőszámú gyanúsított

Bomba van nálam

D. B Cooper a gép hátuljában, a 18C ülésen foglalt helyet, amikor átadta a levélkét Florence Schaffner légiutas-kísérőnek, ám a hölgy nem nézte meg rögtön, sejtvén, hogy esetleg a vele végig kokettáló férfi talán a magántelefonszámát írta rá, egyszerűen a zsebébe csúsztatta azt, ám ekkor Cooper utánaszólt némileg megváltozott hangnemben, miszerint jobban tenné, ha azonnal vetne rá egy pillantást. A levélben a következő szöveg állt: „200 ezer dollárt akarok délután öt órára, készpénzben. Az összeget tegyék hátizsákba. Ezen kívül kérek két első- és két hátsó ejtőernyőt. Ha leszálltunk Seattle-ben, tankolják tele a gépet. Semmi gyanús mozgás, különben teszem a dolgom”,

majd hozzátette: „Bomba van az aktatáskámban. Amennyiben szükséges, használni fogom. Azt akarom, hogy ide üljön mellém. Önök el vannak térítve.”

Cooper nem volt rest, kinyitotta az aktatáskát, melyben valóban egy bombának látszó tárgy lapult, hengerek, huzalok, kábelek és különféle elemek kuszasága. A légiutaskísérő ezt követően értesítette a pilótát, aki rögtön jelezte az irányítóközpontnak, hogy eltérítették őket, és néhány perc múlva már az FBI, és a Seattle-i rendőrség is mozgósította az egységeit, és igyekeztek mielőbb a helyszínre sietni. Miután a pilóta megerősítette Florance Schaffner elbeszélése alapján, hogy valóban egy pokolgép van a fedélzeten, az irányítás azt javasolta neki, hogy kövesse a gépeltérítő utasításait. A 200 ezer dollárt összegyűjteni nem telt sok időbe, az összeg egyébként azóta is fejtörést okoz a lezáratlan ügyek nyomozóinak, mert ilyen esetben Coopernek ennél jóval is többet is lett volna lehetősége követelni, és meg is kapta volna, ám vélhetően tudta, hogy ez az az összeghatár lehet, mely biztosan rendelkezésre áll, mire a gép megteszi a Seattle-be vezető utat.

A fantomrajz D. B. Cooperről az utasok beszámolója alapján

A fantomrajz D. B. Cooperről az utasok beszámolója alapján

Mexikó felé

Természetesen Cooper követelte azt is, hogy kizárólag jelöletlen, kis címletű bankókat tegyenek a táskába, ám az FBI végül 10 000 db olyan 20 dollárost válogatott ki, melyek mindegyikét 1969-ben nyomtatták, és L-el kezdődö sorozatszámú volt, remélve, hogy így ha távolról is, de nyomon követhetik majd a pénz, és így az elkövető mozgását. Cooper még arra is figyelt, hogy lehetőleg ne egy, hanem rögtön négy ejtőernyőt kérjen, ezzel azt a gyanút keltve a hatóságokban, hogy nem egyedül dolgozik. A gép végül aznap 17:39-kor szállt le tankolni Seattle-ben, és közben zajlott a csereakció. A váltságdíjat és a többi holmit Cooper kérésére a Northwest Orient Airlines egyik földi alkalmazottja vitte a fedélzetre, és mikor a gépeltérítő megbizonyosodott róla, hogy minden követelésének eleget tettek, közben pedig a pilóta tájékoztatta róla, hogy a gépet folyamatosan tankolják, úgy döntött, elengedi az utasokat.

A 37 utas és személyzet egymás után hagyták el a gépet, csak öten maradtak a fedélzeten: a pilóta, a másodpilóta, a fedélzeti mérnök, egy Mucklow nevű légiutaskísérő és maga Cooper. Miután az FBI ügyeskedése miatt a tankolás lassan zajlott, Cooper végül utasítást adott, hogy hagyják abba, és szálljanak fel. Nem volt mit tenni, követték az utasításokat, William Scott pilóta későbbi elmondása alapján Mexikóváros irányába indultak, amikor Cooper eltűnt a pilótafülkéből, rájuk zárta annak ajtaját, és többé nem hallottak róla.

A későbbi beszámolók szerint vélhetően valamikor a gép emelkedése közben, 3 km-es magasságban ugorhatott ki a 200 ezer dollárral a táskájában, és mintha csak a menetszél fújta volna el, egész egyszerűen kámforrá vált, és azóta sem tudni, mi történt vele.

A megtalált bankjegyek

A megtalált bankjegyek

Levelek az újságoknak

Az FBI persze nagy erőkkel kutatta át a környéket, egy teljes éven át folytattak hajtóvadászatot a férfi után, de nem akadtak a nyomára. Sem Portlandben, sem Seattle-ben nem találtak D. B. Cooper nevű férfit, ami bizonyította, hogy vélhetően hamis okmányokkal igazolta magát a reptéren, ráadásul az utasok vallomása alapján készült és az egész ország minden egyes rendőrkapitányságára szétküldött fantomkép sem segített. Ami tovább nehezítette a helyzetet, hogy a váltságdíj részét képező bankjegyek egyike sem bukkant fel a következő években, a hatóságokhoz pedig alig-alig érkezett komolyan vehető bejelentés a rejtélyes gépeltérítő észleléséről.

Pedig Cooper ott volt valahol az országban, mert az elkövetkező hetekben öt kézzel írott levelet is küldött különböző médiumoknak, melyeket aztán a legolvasottabb országos lapok is címoldalon hoztak.

A leveleket Oakdale-ben, Vancouverben, Oregonban és Reno-ban adták fel, ebben a sorrendben 1971. november 29. és december 11. közt, mindegyiken a DB Cooper aláírás díszelgett. Az addig csak egy soros gúnyos üzeneteket az ötödik levélre egy hosszabb iromány váltotta, mely így szólt: „Uraim, már a kezdetektől fogva tudtam, hogy nem fognak elkapni. Nem vagyok egy modern Robin Hood. Sajnos csak 14 hónapom van hátra az életből. Az életem tele volt gyűlölettel, zűrzavarral, éhezéssel; ez tűnt a leggyorsabb és a legjövedelmezőbb megoldásnak, hogy egy picike nyugalomra leljek. Nem ítélem el azokat, akik utálnak azért, amit tettem, és azokat sem, akik azt szeretnék, hogy elítéljenek és rács mögé dugjanak, bár ez soha nem fog megtörténni. Felsorolok pár dolgot, amelyek a hatóságok ellen dolgoznak: nem vagyok egy hencegő típus, nem hagytam ujjlenyomatokat, paróka volt rajtam, sminket viseltem. Emiatt sem lehet pontos fantomrajzot készíteni rólam, ezt mindannyian tudjuk. Nem rejtőztem el valami isten háta mögötti városban, már azóta is több járattal repültem. Nem vagyok egy pszichopata gyilkos, és az igazság az, hogy még gyorshajtásért sem büntettek meg. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.”

A hatodik levelet 1972. március 28-án adták postára a floridai Jacksonville-ben, ebben Cooper tudatta, hogy épp most tért haza a Bahamákról, nem halt meg, nagyon is él, sőt, jobban érzi magát, mint valaha, és épp tervezi, hogy körbeutazza a világot. D. B. Cooper ezt követően végleg elnémult.

Cooper ejtőernyője

Cooper ejtőernyője

Egy lehetséges gyanúsított

45 évvel később az FBI részéről Robert Colbert, és 40 fős szakembergárdája indította újra a nyomozást, mert az ötödik és hatodik levél alján lévő 717171684-es számsort egyfajta kódként kezdték értelmezni, melyet korábban a hadseregnél használtak. A kódfejtők szerint a számsor azt jelenti: „Robert W. Rackstraw hadnagy vagyok.” A nyomozást nehezítették a látszólag összefüggéstelen eseménysorozatok, különösen, amikor 1980-ban egy nyolcéves kisfiú a Columbia folyó partján, Washington államban megtalált durván 6000 dollárnyi bankjegyeket, egy ejtőernyőt, és egy nyakkendőt, melyeket mind Cooper holmijaként azonosítottak. Ujjlenyomat – ahogy a levélben is állt – egyiken sem volt, így aztán, mikor 2018-ban a kódtörők megfejtették a számsor lehetséges jelentését, és eljutottak az akkor 74 éves Robert W. Rackstraw-hoz – aki fiatalkori képén még hasonlított is a Cooperről készült 1971-es fantomképhez – nem volt semmi, amivel bizonyítani tudták volna, hogy valóban ő volt az eltérítő.

A számsorok egyébként három, korábban Vietnámban bevetett titkos harci egységre is utalhattak, furcsa egybeesés, de Rackstraw-nak mindháromhoz köze is volt, ám ez még mindig csak közvetett bizonyíték volt a veterán katona ellen, aki kitartóan tagadott minden vádat, és még alibit is fel tudott mutatni arra a bizonyos 1971 november végi napra.

Colbert a régi feljegyzésekben kutakodva jött rá, hogy Rackstraw neve már 1978-ban felmerült a lehetséges gyanúsítottak listáján, egy volt katonatársa keverte gyanúba, akinek a neve nem szerepelt a jegyzőkönyvekben, de már akkor sem tudták hitelt érdemlően bizonyítani, hogy valóban ő lenne D. B. Cooper. A nyomozók általánosságban egyébként szkeptikusan állnak a megfejtett kódok tartalmához, azért is, mert Racktraw 1971-ben mindössze 27 éves volt, a tanúk pedig megesküsznek rá, hogy a gépeltérítő a negyvenes évei közepén járt. Az akták továbbra is nyitottak, de ma már az egyetlen és első számú gyanúsított Robert W. Rackstraw.

Kapcsolódó cikkek

Indiana Jones nyomában

Bátorság és tudásvágy – 7 rendkívüli kalandor, akik Indiana Jones-t is lekörözik

Régészek, felfedezők és kalandorok a valóságból, akik mind ihletői Indy alakjának.

Rejtett utalások világhírű festményeken?

7 világhírű festmény, 7 rejtélyes, és rejtett utalás?

Képzőművészeti oknyomozások, és kreatív spekulációk izgalmas játéka.

Nem félünk a farkastól – Néphiedelem és vérfarkas-perek Magyarországon

Nem csupán vámpírok és boszorkányok ellene zajlottak polgári perek a korabeli Magyarországon.

Villámhárítótól a Függetlenségi Nyilatkozatig – Benjamin Franklin, az amerikai polihisztor

Nyomdász, fizikus, filozófus, feltaláló, diplomata és sakkozó.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    A cornish-i száműzött maga volt regénye főszereplője – J. D. Salinger-portré

    Avagy egy különleges élet, melyben a mű nagyobbá vált szerzőjénél.

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. június 10.

    Nem félünk a farkastól – Néphiedelem és vérfarkas-perek Magyarországon

    Nem csupán vámpírok és boszorkányok ellene zajlottak polgári perek a korabeli Magyarországon.

    • 2021. június 9.

    François Villon törzskocsmája és az elevenen megfőzött barát

    A középkori ember élete sötétebb volt, mint azt gondolnánk.

    • 2021. május 31.

    A szerencse fia – Jamagucsi Cutomu, aki túlélte Hirosimát és Nagaszakit

    Egy férfi, akiből az atombomba csinált hírnököt.

    • 2021. május 26.

    Költészet a büntetőtörvénykönyv mérlegével – József Attila harcai a bíróságon

    József Attila a magyar per- és jogtörténet ártatlanjai közé is többszörösen írta be a nevét.

    • 2021. május 20.

    Sötét titkok egy sötét korban – Az okkultizmus és a Harmadik Birodalom

    Avagy a náci ideológia összekapcsolódása egy földöntúli hatalommal.