- Magyar Miklós
- 2022. július 5. | Becsült olvasási idő: 6 perc
Franciaország Becsületrendjét 1802-ben alapította Napóleon Bonaparte. A hadjáratokat viselő tábornok szükségét látta egy katonák és civilek számára egyaránt adható elismerésnek, ezért kezdeményezte annak létrehozását. Az 1804-ben átadott első változat arany érme volt. Egyik oldalán a császár arcképe és „Napóleon, a franciák császára” szöveg, a másikon a császári sas és „Becsület és Haza” felirat volt látható.
Franciául Ordre national de la Légion d’honneur a neve, vagyis ’Becsületlégió’ és nem Becsületrend. Ezt azért fontos megjegyezni, mivel Napóleon pontosan a régi renddel kívánt szakítani. A Becsületrend három fokozatú: lovagi, tiszti és parancsnoki.
A Becsületrend első átadására 1904. július 14-én került volna sor az Invalidusok kápolnájában. Mivel azonban ez a franciák nemzeti ünnepének napja, azért, hogy a párizsiak részt vehessenek a katonai díszszemlén, egy nappal később, július 15-én került sor az emlékezetes eseményre. Érdemes felidézni a Becsületrend első átadási ünnepségét. A tüzérség egységei már reggel hétkor díszlövéseket adtak le a Champ-de-Marson. Az időjárás kegyes volt a ceremónia rendezőihez. Délben a császárné Napóleon lánytestvérei és sógornői társaságában az Invalidusokhoz érkezett, ahol a kormányzó fogadta őket. Kevéssel ezután a császár is csatlakozott hozzájuk tábornokai, miniszterek, és Ségur grófja, a ceremóniák Nagymestere kíséretében.
Ezután a főtisztek esküt tettek, Napóleon pedig átadta Belloy bíborosnak a Becsületrend főtiszti keresztjét (ekkor még ez volt a legmagasabb kitüntetés). Egy rövid beszéd után a császár felolvasta az eskü szövegét, ami után a résztvevők állva kiáltották: „esküszünk!” Ezután a bíboros folytatta a misét. Végül Napóleon további kitüntetéseket adott át. Pierre Desvignes Tedeumával ért véget a szertartás. Este a Tuileriák teraszán hangversenyt élvezhettek a párizsiak, a Pont Neuf hídon pedig pompás tűzijátékot rendeztek. Az eseményt Jean-Baptiste Debret festménye is megörökítette.
A regényíró, dramaturg Georges Sand humorosan utasította el a Becsületrendet, mondván, nem akarja, hogy „egy öreg kantinosnéra” hasonlítson.
Az ikonikus író-filozófus pár, Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir Sartre indoklásával hárította el a megtisztelő kitüntetést: „az írónak nem szabad megengednie, hogy intézményt csináljanak belőle, még ha ez a leginkább tiszteletre méltó formában történik is.”
Marcel Aymé gyermekregények, fantasztikus, filozofikus művek írója. Legismertebb regénye, A faljáró magyarul is megjelent. 1949-ben azzal vádolták meg, hogy a német megszállás alatt együttműködött a nácikkal. Egy évvel később felajánlották neki a Becsületrendet. A Le Crapouilot című lapban szellemesen érvelt a kitüntetés elutasítása mellett: „Sajnálom, hogy nem magyaráztam meg elutasításomat és nem lepleztem le egy görény hangoskodásával ezeknek a nagyon magas rangú személyeknek a következetlenségét, akiknek balkeze nem emlékszik a jobb kezük által bevitt ütésekre. Ha most kellene megtennem, figyelmeztetném őket arra a végtelen könnyedségre, amivel egy olyan rossz francia fejének nekiestek, mint amilyen én vagyok. És ha már ennél tartunk, hogy ne kelljen erre újból visszatérnem, hogy ne kelljen újból ilyen megható kegyet visszautasítanom, ami rendkívüli fájdalmat okoz nekem, arra kérném őket, legyenek szívesek Becsületrendjüket és az Élysée-palota örömeit tegyék hozzá arroganciájukhoz.”.
Az írók közül Guy de Maupassant, Bernard Clavel, Louis Aragon, Jacques Prévert és Albert Camus sem fogadták el a Becsületrendet.
A fizikus Pierre Curie-t 1903-ban egy miniszter javasolta a Becsületrend kitüntetésre. Curie levelében ezt írta: „semmi szükségét nem látom annak, hogy kitüntessenek, annál inkább kellene egy laboratórium.” Felesége, Marie Curie kijelentette: „A tudományban a dolgok és nem a személyek iránt kell érdeklődnünk.”
2012-ben a munka területén végzett rákkutatás specialistája, Annie Thébaud-Mony azért nem vette át a díjat, mert felháborítónak tartotta azt a közömbösséget, amit a dolgozók egészségével kapcsolatban tanúsított a kormány, és elítélte „az ipari vétségek” büntetlenségét.
A neves közgazdász, Thomas Piketty így utasította el a Becsületrendet: „Elutasítom ezt a kitüntetést, mert nem gondolom, hogy egy kormány feladata lenne megítélni, ki az, aki tiszteletre méltó.” És hozzátette: ahelyett, hogy kitüntetéseket adományozna, „az Állam jól tenné, ha Franciaországban és Európában a gazdasági növekedésnek szentelné idejét.”
A világhírű zeneszerzőt, Hector Berliozt a francia állam egy requieméért a beígért 3000 frank helyett a Becsületrenddel akarta kifizetni. Berlioz így fakadt ki: „Fütyülök a vörös szalagjukra, adják ide a pénzemet.”
Maurice Ravel sem fogadta el a Becsületrendet.
1985-ben Brigitte Bardot sem vette át a Becsületrendet, amit „a szenvedő állatoknak” ajánlott.
1968-ban a neves komikus, Bourvil annak ellenére utasította el a Becsületrendet, hogy maga Charles de Gaulle tábornok szerette volna azt személyesen átadni neki.
Hosszú azon színészek sora, akik nem vették át a Becsületrendet: Claudia Cardinale, Catherine Deneuve, Georges Brassens, Dalida, Léo Ferré, Mylène Farmer Johnny Hallyday, stb.
A festő Gustave Courbet szabadságának megőrzésére hivatkozva írja a kitüntetést javasló miniszternek: „Vegye tudomásul, Miniszter úr, hogy elutasítom a kitüntetést, amivel meg akart tisztelni. Ötven éves vagyok, és mindig is szabadon éltem. Hagyja, hogy szabadon fejezzem be életemet: azt akarom, hogy ha meghalok, ezt mondják rólam: ez egyetlen iskolához, egyetlen valláshoz, egyetlen intézményhez, egyetlen akadémiához, főként egyetlen rendszerhez sem tartozott, kivéve a szabadságét.”
A festők közül Honoré Daumier és Claude Monet sem fogadta el a Becsületrendet.
Végezetül álljon itt egy történet, de lehet, hogy csak anekdota Liszt Ferencről és a Becsületrendről, amely szerint a zeneszerző nem utasította ugyan el a magas kitüntetést, de elérte a francia államfőnél, hogy annak legmagasabb fokozatát kapja meg. Nos, egy alkalommal Liszt az Élysée-palotában több szerzeményét adta elő. Jules Grévy, a Francia Köztársaság elnöke, akit teljesen lenyűgözött a művész produkciója, hozzálépett: „Ó, kedves mester – mondta – mily csodálatos zene, s milyen nagyszerű előadás! Abban a szerencsében részesültünk, hogy korunk egyik legtehetségesebb zenészének tapsolhattunk.” Liszt zavartan üdvözölte az elnököt. „De hát jut eszembe – folytatta Grévy – feltétlenül egyet kell értenie azzal, hogy a következő felterjesztésnél a Becsületrendet kérjem az ön számára.” „Az igazat megvallva, Elnök Úr, – felelte Liszt – egészen zavarba hozott magas jóindulata, higgye el, mélyen átérzem a felajánlott kitüntetés fontosságát. El is fogadnám mélységes hálával, ha…bocsásson meg Elnök Úr nyíltságomért, roppant sajnálom, hogy ily vallomással kell szolgálnom – szóval…ha már jó néhány évvel ezelőtt nem kaptam volna meg ugyanezt a kitüntetést.”
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
Bantu Stephen Biko élete ma is példamutató és tanulságos.
Az első szenvedélyes királyi játékos X. Lajos volt.
Vannak varázslatos tündérmesék és vannak kevésbé varázslatosak, mint ezek itt.
Nem mindennapi életéről Ralph Fiennes főszereplésével készült film nemrég.