- Talabosné Lukács Nikolett
- 2022. február 23. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Vannak filmek, amelyek egy életre meghatározók maradnak. Amelyek nem a látványvilággal, szerelmi drámával vagy nagy háborúval lopják be magukat a szívünkbe, hanem egyszerű, hétköznapi emberek nagy tetteivel, egymásra találásával és barátságaival. A leggyorsabb indián nekem ilyen alkotás. Minden évben többször nézem meg, pedig bevallom, a motorsport nem áll közel hozzám, az új-zélandi Burt Munro-ról pedig korábban soha nem hallottam.
Ennek az egészen rendkívüli embernek a nem mindennapi történetét mutatja be ez a kedves, elragadó alkotás, amelyet Roger Donaldson rendezett. Donaldson már másodszor foglalkozott Munro-val, hiszen 1971-ben rövid dokumentumfilmet rendezett „Burt Munro: Offerings to the God of Speed” címmel. Sir Anthony Hopkins valósággal lubickol a szerepben, az új-zélandi amatőr színészek pedig még hitelesebbé teszik a művet, amely egyébként tartalmaz bőven változtatásokat főszereplőnk életével kapcsolatban, amelyeket jelen cikkben gyűjtöttünk össze.
Burt Munro (1899-1978)
Roger Donaldson filmjében Burt Munro, az idős, motorőrült sportoló kis fészerében éldegél, és minden reggel szereli és teszteli Indián motorját, amellyel szép sikereket ért el élete során. A filmből ez nem igazán derül ki, csak annyi, hogy Burt nagy kedvenc a helyiek körében, még ha a szomszédot gyakorta bosszantja is a hajnali motorzúgás, azonban nem tudjuk meg, hogy Burt ekkorra már egy csomó rekordot felállított, részben Új-Zélandon. A filmben magányos farkasként és a nők nagy kedvenceként bemutatott Munro a valóságban törődő családapa volt: feleségével, Florence Beryl Martynnal négy szép gyermeket neveltek Invercargillban. Ugyanígy pontatlanság a filmben, hogy Burt egy fiú ikertestvérről beszél: a valóságban leány ikertestvére volt, aki már születéskor meghalt.
Herbert James „Burt” Munro Edendale-ben, egy Invercargill közeli városban született 1899. március 25-én. Mindig is a sebességre vágyott, kezdve a gyerekkori lovaglással a családi farm leggyorsabb lován. 1920-ban vásárolt egy amerikai gyártmányú „indián cserkész” típusú motort, amiből összesen 627 db került gyártásra. A motor eredetileg egy 600 ccm-es V2-es ikermotorral került le a gyártószalagról, és a végsebessége 55 mph (89 km/h) volt. Ez Munronak azonban nem volt elég, és elhatározta, hogy módosítja a motort a saját ízlése szerint, hogy minél nagyobb teljesítményre legyen képes. Második motorja egy Clyno v-twin volt, amelyről leszedte az oldalkocsit, majd sebességrekordokat állított fel vele. Gyorsabban akart menni, és azonnal eladta a Clynót egy helyi kovácsnak, hogy fizessen egy indiai cserkészért.
Burt Munro (1899-1978)
1926-ban látott neki az átépítésnek egy invercalgilli garázsban, ahol aztán élete végéig lakott is. Munro azonban többre vágyott: a világnak szerette volna megmutatnia a gépe és saját tudását és úgy döntött, hogy a saját félretett pénzéből és a garázsára felvett jelzálogkölcsönből először utazik el a világ legismertebb motoros futamára, a USA-ban található Bonneville-be. Munro-t a kis közösség egésze támogatja, ezért sikerül elindulnia és felszállnia egy kis hajóra, ahol mosogatóként keresi meg utazása költségeit. A film egyik legszebb jelenete, amikor a korábban kötekedő motoros csapat elkíséri őt a kikötőig mintegy díszmenetet alkotva.
Útja során kedvessége, emberszeretete miatt számos barátra és segítőre talál, akik a szerény pénztárcájú, ám annál nagyobb szívű bajnokot szívesen támogatják, hogy eljuthasson Boneville-be. A legkedvesebb ilyen barát számomra a transzvesztita hölgy volt, akinek Munro nagyon sokat köszönhet. A filmben is látható Jim Moffat is valós személy volt, ő azonban nem a versenyen indulásban segítette Munrot, hanem versenyüzemanyagot adott neki.
1962-ben felállította a 883 köbcentiméteres (53,9 köbhüvelyk) osztályrekordot, 288 km/h-val (178,95 mph), 850 köbcentiméteresre fúrt motorjával. 1966-ban 1000 köbcentiméteres (61 köbhüvelyk) osztályrekordot állított fel, 270,476 km/h-val (168,066 mph), 920 köbcentiméteresre (56 köbhüvelyk) kinyomott motorral. 1967-ben motorját 950 köbcentiméterre fúrták ki, és 1000 köbcenti alatti (61 köbhüvelyk) kategóriarekordot állított fel, 295,453 km/h-val (183,586 mph). A kvalifikációhoz 305,89 km/órás (190,07 mph) egyirányú futást tett meg, ami a valaha volt leggyorsabb hivatalosan rögzített sebesség egy indiánon. A nem hivatalos sebességrekord (hivatalosan időzítve) 331 km/h (205,67 mph) egy repülő mérföldre számítva.
A rettegett Indián
A filmben Munro rekordot állít fel az 1 liternél kisebb lökettérfogatú motorkerékpárok sebességi kategóriájában, azonban mint később kiderült, a fáradt versenybírók elszámolták magukat az átlagolásnál, amikor a két ellentétes irányú futam eredményeit értékelték. Munro fia, John Munro apja halála után 36 évvel előkereste a régi jegyzőkönyveket, és jelentette a szövetségnek, hogy nem stimmelnek a számok. Az AMA szakemberei kezdetben hitetlenkedtek, és kizárták az emberi mulasztást, de végül a tények meggyőzték őket, így ma már 296,195 km/h a hivatalos rekord, amelyet azóta sem sikerült senkinek sem megdönteni.
Az évek során Munro és Scout-ja kilencszer versenyzett Bonneville-ben, és ezek közül háromban állítottak fel világrekordot. A bicikli ekkorra már olyan egyedi ötvözete volt az egyedi gyártású alkatrészeknek, hogy minden 10 perc üzemidő után le kellett bontani és újjáépíteni. Összpontosítása és innovációja kifizetődött: hivatalos szárazföldi sebességrekordot állított fel 184,087 mph-val, és 205,67 mph-os nem hivatalos végsebességet ért el. Burt Munrot 2006-ban iktatták be az AMA Hírességek Csarnokába, tisztelegve a nyolc évtizeddel korábban megkezdett rekordsorozata előtt. Az iránta érzett csodálat további jele, hogy 2017-ben a rekordkísérlet megismétlésre került unokaöccse, Lee Munro közreműködésével.
Burt Munro (1899-1978)
Burt Munro 1978. január 06-án hunyt el. Hazájában a 2005-ben rendezett film a valaha készült legnagyobb hazai gyártású film lett. Munrónak egy fia és három lánya volt. Fia, John azt mondta, hogy Munro megvonta volna a vállát, és elmosolyodott volna a halála után szerzett népszerűségen. „Biztos vagyok benne, hogy soha nem hitte volna el, hogy a film milyen népszerűségnek örvend” – mondta John Munro. „Azt hiszem, csendben örült volna, ha több millió emberrel oszthatja meg életét.”
A film mellett Roger Donaldson kiadott egy könyvet is Burtről, amely a Burt Munro-emléktárgyak lenyűgöző gyűjteménye, beleértve a családi albumából származó fényképeket, újságkivágásokat és magával Burttel készített interjúkat. Donaldson mindkét filmje kutatása során rengeteg olyan anyagot gyűjtött össze, amelyet még soha nem publikáltak, és Burt fia is kiadta Rogernek a Munro-család albumait, így először jelent meg nyomtatásban. Roger több interjút is készített Burttel, és rögzítette, hogy Burt beszélget több cimborájával és munkatársával. Ezeket a szalagokat ehhez a könyvhöz írták át, és saját szavaival mutatják be az igazi Burt Munrót. Aki pedig szeretné megtekinteni csodálatos járművét, az az E. Hayes gyűjteményben találja meg Invercargillben. Aki szereti a nagy utazásokat, a sportról szóló filmeket és az emberi történeteket, azoknak pedig a film kihagyhatatlan darab!
Anthony Hopkins, mint Burt Munro
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
Utazás a lélek mélyére, kizárólag a legbátrabb olvasóknak!
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.
