Történelem

A szovjet James Bond kalandjai Japánban – Richard Sorge, a mesterkém

Hirdetés

1944. november 7-e, délelőtt fél tizenegy. Japán fegyőrök egy elítélt külföldi újságírót kísérnek a vesztőhelyre a Szugamói börtönben. Néhány perccel ezt követően elhangzik az utolsó parancs, a kötél megfeszül, Richard Sorge pedig meghal. Bár akkoriban csak egy volt a világháború alatt kivégzett hírszerzőkből, alakja a későbbiekben a popkultúra szerves részévé vált, köszönhetően annak, hogy történetét, alakját, hihetetlen tetteit, és merész húzásait még Ian Fleming is felhasználta inspirációs forrásként a később óriási világhírre szert tett James Bond-sorozatában.

Sorge-ről készült több film, írtak róla könyvet, számtalan posztumusz kitüntetést kapott, Lengyelországban még képregény is készült róla, és számtalan híresség emlékezett meg alakjáról Douglas McArthur tábornoktól Carl Bernsteinen át a szintén szovjet hírszerző, Kim Philby-ig, és olyan írókig, mint Tom Clancy, vagy Frederick Forsyth. Sorge egyszerre volt náci párttag és szovjet kommunista, akinek bizonyos szempontból a második világháború hadszínterén folyó csaták végkimenetelére is közvetlen befolyása volt.

Richard Sorge (1895-1944)

Richard Sorge (1895-1944)

A GRU ügynöke

Sorge 1895. október 4-én született Bakuban német és orosz szülők gyermekeként. Apja, Wilhelm Richard Sorge bányamérnökként dolgozott Azerbajdzsánban, és csak három évvel a fiú születése után költözött vissza a család Berlinbe. Sorge önkéntesként, mindössze tizenkilenc évesen jelentkezett a német császári seregbe az első világháború kitörésekor. Az izgága, fiatal fiú már akkor sem bírt sokáig egy helyben maradni, különös vonzalmat érzett a feszült helyzetek iránt, úgy érezte, az igazán nagy tettek csak ebben a közegben születhetnek meg, ehhez pedig gyakorlatilag aztán élete végéig tartotta is magát. A háborúban sem húzódott meg a háttérben, a frontvonalban harcolt, ami miatt kitüntették a II. számú Vaskereszttel, harmadik, és legsúlyosabb sebesülése után aztán néhány hónappal a háború vége előtt tiszthelyettesként szerelték le.

A háborús konfliktus és a fronthelyzet gondolkodtatta el a világ működéséről, és végül lábadozása alatt kezdte olvasni Karl Marx munkáit. Mindössze egy évvel később, nagyjából azzal egyidejűleg, hogy ledoktorált a hamburgi egyetemen, belépett a Német Kommunista Pártba. Három évvel később már a Ruhr-vidéki puccskísérlet előkészítésében vállalt szerepet, ennek hatására aztán menekülni kényszerült, és 1924-ben Moszkvába ment, ahol felajánlotta szolgálatait a Kominternnek, miközben állást kapott a Marx-Engels Intézetben.

A GRU, vagyis a szovjet katonai hírszerzés az egyre inkább mozgolódó európai helyzetre készülve 1929-ben új állományt kezdett toborozni, az irodai munkába belefáradt Sorge pedig meglátta az esélyt egy izgalmas jövőre.

Sorge fiatalon

Sorge fiatalon

Sanghaj, a hírszerzés fellegvára

A GRU alapítója, a később a sztálini terrornak áldozatul esett, de akkor még kiemelkedő vezető, a lett származású Jan Karlovics Berzin lett a mentora. Sorge tehetsége már a kemény kiképzés során előtérbe került, nem csupán földöntúli fegyelmezettsége, a feladatok megoldása iránti kreativitása és precizitása, de a kémek számára elengedhetetlen kapcsolatteremtő képessége is lenyűgözte a vezetőit, így amint véget ért a kiképzést, máris megkapta első kinevezését, és származása miatt visszaküldték Németországba, ahol 1929-ben belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt soraiba, és Adolf Hitler feltétlen hívének adta ki magát, a feladata pedig az volt, hogy értesüléseket szerezzen a pártvezetés jövőbeli terveiről.

A vizsgafeladat kiválóan sikerült, így Moszkvába való visszatérésekor újabb megbízólevél várta, ezúttal Sanghajba vezényelték. A város annak idején az amerikai, az európai, és a távol-keleti titkosszolgálatok fellegvára volt, egy konspirációkkal teli burjánzó metropolisz, melyben csak egy gyakorlott, és fegyelmezett szakember volt képes boldogulni. Sorge alig néhány év alatt kiterjedt informátori hálózatot épített, leginkább bizalomkeltő vonzerejére támaszkodva, melyről később legendák szóltak.

Szigorú szabályrendszert dolgozott ki önmaga, és hálózata számára, következetesen figyelt a kritériumok követésére, és kőkeményen betartatott mindent, amit csak kitalált, ugyanakkor beosztottjainak csak annyi információt adott át, amennyit biztonságosan megengedhetőnek tartott.

Sorge Japánban a 40-es évek elején

Sorge Japánban a 40-es évek elején

Az újságíró Japánban

Sorge talán legfontosabb barátságát Sanghajban kötötte. A japán Hocumi Ozaki nem csak az elkövetkező évek hírszerzési sikereinek volt az egyik előmozdítója, de végül közvetve Sorge bukásában is szerepet játszott, noha végül a hullám őt magát is elsodorta. Sorge az újságíróként dolgozó, és a befolyásos politikai körökkel szoros kapcsolatot ápoló Ozaki révén számos létfontosságú információt szerzett a háborús készülődéssel kapcsolatban, az már más kérdés, hogy az elkezdődött sztálini terror miatt leváltott, és kivégzett korábbi hírszerzési vezetés miatt legtöbb hazajuttatott információját nem tartották megbízhatónak. Sorge nem foglalkozott a visszajelzésekkel, makacsul elhárította saját hazahívó üzeneteit, és ellenállhatatlanul, úthenger módjára gyűjtötte az információkat.

1933-ban helyezték át Japánba, mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung helyi tudósítója. Összekötői már idejekorán jelezték feléje, nem élvez semmiféle védettséget, amennyiben lebukik, a szovjet államvezetés le fogja tagadni, hogy kapcsolatban áll vele. Sorge vállalta a kockázatot, a kommunizmus feltétlen híveként vetette bele magát a mindennapi munkába, és hamar felépített egy a sanghajihoz hasonló erős és összetartó hálózatot, melynek legfőbb célja a forrongó európai helyzet alatt annak feltérképezése volt, vajon mik a japánok tervei egy esetlegesen kirobbanó világméretű konfliktus esetén.

Sorge továbbra is igénybe vette Hocumi Ozaki segítségét, jobb keze pedig a Vörös Hadsereg felderítésének szintén német származású tisztje, Max Clausen volt, aki azért felelt, hogy Sorge rádióüzenetei eljussanak a pártvezetéshez.

Sorge tiszteletére kibocsátott bélyeg

Sorge tiszteletére kibocsátott bélyeg

A letagadott cserelehetőség

Sorge létfontosságú információkat gyűjtött a háborús helyzet kapcsán. Miután megismerkedett Eugene Ott tokiói német nagykövettel, a barátság olyannyira elmélyült, hogy Ott a titkos és kódolt üzenetekbe is betekintést engedett neki, így Sorge már hónapokkal korábban értesült Hitler Barbarossa-tervéről, és értesítette is a vezetést, hogy 1941. június 22-én a német csapatok a Szovjetunió ellen indulnak. Sztálin azonban jobban bízott saját megérzésében, mint az általa kicsapongó nőügyei, és állandó bordélylátogatásai miatt lenézett Sorge szavaiban, és csak viszonylag későn eszmélt rá, hogy ezúttal túlontúl magabiztos volt.

A német csapatok már Moszkva alatt jártak, mikor Sorge – többek közt a Hocumi Ozaki révén megismert miniszterelnökkel, Konoe Fumimaro herceggel ápolt szoros kapcsolata miatt – megtudta, hogy Japán a Csendes-óceán felé igyekszik bővíteni birodalma határait, elsőként Pearl Harbor lebombázásával, Sztálin pedig ezúttal már hitt a jelentésben.

Ennek eredményeként a legfőbb vezető a szibériai és távol-keleti szovjet csapatok nagyrészét kivonta a távoli sztyeppékről, és visszarendelte Moszkvába, aminek óriási része volt abban, hogy végül elfojtották a német offenzívát.

Sorgénak az 1941. december 7-i Pearl Harbor elleni intézett japán támadásról már három hónappal korábban, szeptember közepén tudomása volt, ez a hír pedig megerősítette Sztálinban, hogy egyelőre nem kell tartania egy keletről jövő váratlan támadástól.

Sorge 1941 októberében bukott le, leginkább azért, mert túlságosan sűrűn – összesen 141 db – kódolt üzenetet küldött Ozaki segítségével a Szovjetunióba. Mint kiderült, a japán elhárítás tudott az üzenetekről, és már jó ideje a legkorszerűbb módszereivel kutatott a forrásuk meglelése után. Sorgét először német kémnek hitték, mikor azonban a nyomozás kiderítette, hogy a szovjeteknek küldte az üzeneteket, és államtitkokat, a japán hatóságok cserét ajánlottak, Sztálin azonban letagadta, hogy közük lenne az egyébként német származású hírszerzőhöz. Ennek folyományaként a japánok halála ítélték Sorgét, és végül 1944. november 7-én, három év fogság után végrehajtották rajta az ítéletet. Sorge alakja – Kim Philby-hez hasonlóan – mára a popkultúra része, történetéből olyan írók inspirálódtak, mint az említett Ian Fleming, Tom Clancy, John Le Carré, vagy Jason Matthews, és a sort még jó ideig folytathatnánk.

Az orosz külügyminiszter Japánban, Sorge sírjánál

Az orosz külügyminiszter Japánban, Sorge sírjánál

Kapcsolódó cikkek

A legendás Def Leppard

Örömzene a Sunset Stripen – 10 legendás glam metal album

Avagy az étvized, amikor a könnyűzenei élet legmeghatározóbb stílusa a rockzene volt.

Zene

2021. 04. 20.

Magyarország felett az ég – A Kádár-korszak X-aktái

Rejtélyes észlelések Magyarországon, és ami mögöttük van.

Történelem

2021. 04. 19.

A Notre-Dame toronyórájának mechanizmusa

„Testvére” mentheti meg a Notre Dame két éve, a tűzben elpusztult toronyóráját

Egy véletlen felfedezés segítheti a székesegyház rekonstrukcióját.

Képzőművészet

2021. 04. 16.

Nicolas Poussin festményét azonnal vissza is juttatták a tulajdonosok örököseinek

Hazatért a nácik által a világháborúban ellopott világhírű festmény

Nicolas Poussin a 17. század talán legnagyobb francia művésze volt.

Hírek

2021. 04. 07.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

Magyarország felett az ég – A Kádár-korszak X-aktái

Rejtélyes észlelések Magyarországon, és ami mögöttük van.

Történelem

2021. 04. 19.

Világhírű írók az élet nyomában

Az élet nyomában – 5 világhírű író, akik igazi kalandorok voltak

Közismert szerzők, akik átélték mindazt, amiről írtak.

Történelem

2021. 04. 01.

Kémek a hidegháborúban

Az igazi James Bond – 4 rejtélyes kém a hidegháborúból

Avagy kitüntetett és kiátkozott életek a hidegháború sodrában.

Történelem

2021. 03. 25.

A koncepciós perek a köztudatban összenőttek a kommunista rendszerrel

Az igazság halála – Koncepciós perek, szégyenfoltok a magyar történelemben

Történetük összenőtt a XX. századdal, pedig már előtte sem voltak ritkák.

Történelem

2021. 03. 05.

Robert Rackstraw az elsőszámú gyanúsított

A kámforrá vált gépeltérítő – 50 éves a D. B. Cooper-ügy

Fél évszázada a tökéletes bűntény nyomában.

Történelem

2021. 02. 09.

Hirdetés