- Talabosné Lukács Nikolett
- 2021. május 13. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Ez a cikk a viktoriánus korba visz vissza bennünket, amikor Viktória királynő és férje, Albert herceg uralkodtak. Az angolok által aranykornak tartott század azonban Hasfelmetsző Jack-en túl számos veszélyt hordozott rájuk nézve, hiszen a pedáns otthon és a javuló életszínvonal mellett számos egészségtelen és ma már érthetetlen praktika, szokás és alapanyag tartozott a mindennapokhoz. Akik kíváncsiak, jó szívvel ajánljuk nekik jelen cikken túl a Suzannah Lipscomb által készített kétrészes dokumentumfilmet is.
A viktoriánus Anglia az ipari forradalom, az infrastruktúra, a tudományok és az életszínvonal fejlődésének korszaka volt. Ebben az időszakban lett Nagy-Britannia világbirodalom, gyarmatok ura, sosem látott mértékben terjeszkedtek a városok és elkezdődött a tömegfogyasztás. A növekvő prostitúció, a Sherlock Holmes novellákból jól ismert ópiumbarlangok, a Dickens regényeiben is megjelenő gyerekkoldusok és egyéb utcai bandák egymás közti harca 1870 körül már igencsak megnehezítették a londoni és más nagyvárosi polgárok életét.
A viktoriánus kor csendes gyilkosai
A XIX. század folyamán a briteknél óriásit robbant a tapétaipar: színpompás, gyönyörű fali tapéták jelentek meg, amelyeknek látványa ma is csodálattal tölt el minket. Közel érthetetlen azonban, hogy a különösen kedvelt Scheele-zöld tapéta mellett a világító sárga, gazdag kék és gyönyörű zöld színeket úgy érték el, hogy arzént tettek a tapétába, amely a források szerint számos ember, közöttük gyermek halálát okozta.
Még borzalmasabb a tény, hogy a számos haláleset ellenére a tragédiákért felelős anyagot továbbra se vonták ki a gyártási folyamatból, sőt, a tapéták egyre szélesebb rétegekhez jutottak el: míg 1834-ben mindössze 1,22 millió hengernyi készült belőlük, addig négy évtizeddel később, 1874-ben már 32 millió, egészen a XX. század közepéig kellett eljutni ahhoz, hogy végleg eltűnjenek a forgalomból.
A viktoriánus kor csendes gyilkosai
Az 1850-es és 1860-as évek elterjedt divatja volt a krinolinszoknya, amely a kosztümös filmeket még szemet gyönyörködtetőbbé teszi. A több rétegnyi, színpompás ruhadarabok azonban hatalmas veszélyt hordoztak magukban. A kor újságjai rendszeresen írtak olyan esetekről, amikor e szoknyák viselői túl közel merészkedtek valamilyen nyílt lánghoz, és – mivel a ruhadarabot nem lehetett egyszerűen levenni – halálos égési sérüléseket szereztek, az őket alkotó krinolin ugyanis rendkívül gyúlékony anyag volt.
Tűz esetén a ruhadarabból nem lehetett gyorsan kiszabadulni, ezért sokan nem élték túl a hasonló szerencsétlenségeket. A szakértők szerint a viktoriánus korban csak tíz év alatt közel háromezer nő halt meg így. Gyakori volt emellett, hogy a gyanútlanul sétálgató hölgyek szoknyáját bekapta az elhaladó kocsi kereke, elegáns viselőjét pedig hosszú métereken át húzta magával, súlyos, sokszor halálos sérüléseket okozva. A szépségért meg kell szenvedni, tartja a mondás, de ezt azért túlzásnak érezzük.
A viktoriánus kor csendes gyilkosai
Sajnos az ólom is hozzátartozott a viktoriánus kori emberek mindennapjaihoz, hiszen ezt a könnyen kezelhető és alakítható fémet nagyon szerették, főleg vízvezeték készítésre használták. Csak egy probléma volt vele: a benne szállított víz ólommérgezett lett, emiatt pedig szintén számos ember élete ért idő előtt véget. Nem halált, de számos egészségügyi károsodást írhatunk a fehér kenyér számlájára is, mely a tiszta élelmiszer megtestesítője volt, ezért a gyártók próbáltak vele a fehér szín felé haladni. A barna kenyeret timsóval (Alum), vagyis az újonnan felfedezett alumínium-szulfátával keverték be, amely főleg gyerekeknél szörnyű székrekedéshez vezetett. Egyes esetekben gipszport kevertek hozzá, amely nagy mennyiségben szintén ártalmas volt az egészségre.
A gyertyák és a gáz is halálos veszélyt rejtettek magukban, hiszen az olcsó, de rosszul égő faggyúgyertya számos családban megfizethetőbb volt a drága viaszgyertyánál. Michel Chevreul francia feltaláló ráadásul a faggyúgyertyát egy titkos összetevővel megbolondítva létrehozta a jól égő és olcsó gyertyát, ami Angliában igazán népszerű lett 1835 táján. Ott figyelt fel rá egy tudós, hogy enyhe fokhagyma illata van a gyertyának, és az az illat hasonlít az arzénéhoz. Everitt professzor végül kísérlettel bizonyította be az igazát, és közzétette a Lancet magazinban, hogy a gyertya arzént tartalmaz. Innentől már csak halál gyertyáknak hívták őket és fokozatosan kivonták a terméket a forgalomból. A század vége felé egyre több háztartásban vezették be a gázvilágítást, amelynek nem megfelelő kivitelezése szintén többek halálát okozta.
A viktoriánus kor csendes gyilkosai
A festett és könnyen lenyelhető, lenyalogatható gyerekjátékokon túl a viktoriánusok feltalálták a cumisüveget, amely a legkisebbekre jelentett halálos veszélyt. Ezek az üvegek ugyanis nem a ma ismert hagyományos, könnyen tisztítható üvegek voltak, hanem egy gumicsővel rendelkeztek, amelyen keresztül szívták fel a langyos tejet a gyerekek. Ezt a gumicsövet azonban szinte lehetetlen volt tisztítani. Mrs. Beeton, aki a korszak mélyen tisztelt háziasszonya és a házipraktikákról szóló könyvek írója volt, azt írta erről a termékről 1861-ben, hogy 2-3 hétig nem szükséges a tisztítása.
Természetesen így könnyen megtelepedtek a baktériumok, amelyek bizonyítottan nemcsak megbetegedésekhez, hanem több csecsemő halálához is vezettek. Érthetetlennek tűnik, de ezt a jól reklámozott terméket is alig tudták betiltani, a környelve lassan beépült gyilkos palack elnevezés elterjedése kellett hozzá. A viktoriánus korban maga a tej is veszélyesnek számított, hiszen ha nem megfelelően forralták fel, szintén baktériumokkal volt teli, de az édesítéséhez hozzáadott adalékanyag sem volt veszélytelen. A ma embereként ismét megállapítható, hogy bár jól esik nosztalgiázni a régmúlt korokban, mégis nemcsak kényelmesebb, hanem biztonságosabb is a jelenben élni.
A viktoriánus kor csendes gyilkosai
Dr. Susan Kelleher évtizedek óta gyógyítja lelkiismeretesen az egzotikus állatokat
A háború általában jótékony hatással van a technológiára.
Avagy, amikor a tehetség áttevődik, és elindul egy karrier.
Vannak varázslatos tündérmesék és vannak kevésbé varázslatosak, mint ezek itt.
Bantu Stephen Biko élete ma is példamutató és tanulságos.
Az első szenvedélyes királyi játékos X. Lajos volt.
Vannak varázslatos tündérmesék és vannak kevésbé varázslatosak, mint ezek itt.
Avagy kik és miért nem kértek a Francia Becsületrendből.
Nem mindennapi életéről Ralph Fiennes főszereplésével készült film nemrég.
