
- Kovács Krisztián
- 2021. április 26. | Becsült olvasási idő: 6 perc
Az első világháború a maga 15 millió halottjával elképzelhetetlen veszteségeket okozott a világégésben résztvevő országoknak, melyet csak tovább tetézett a háború utáni hónapokban a lakosságot tizedelő spanyolnátha-járvány is. Manapság a háború értelmetlenségének szimbólumává értek azok a képsorok, melyben ellenséges oldalon álló katonákat látunk a lövészárkokban kedélyesen egymás társaságában bagózni, mikor ők előbb megsejtették, hogy az öldöklés sehová sem vezet. Való igaz, a háború utolsó hónapjaiban – bár mindkét fél törekedett rá, hogy csapatait minél jobb pozícióba vezényelje – már a legtöbben tűkön ülve várták a hivatalos tűzszünet életbe lépését, és a lehetőséget, hogy ezáltal újra láthassák a családjukat.
Henry Gunther is egy lehetett közülük, ám végül az ő neve is a szomorú világháborús veszteségek listájára került, és manapság őt tekintik az első világháború utolsó halottjának, már ami a tűzszünet előtti halálozásokat, és nem a harcok élettani utóhatását illeti. Gunther halálát annak ténye teszi igazán tragikussá, hogy tulajdonképpen egyetlen percet kellett volna csupán kibírnia, és talán hamarosan ő is az egyik hazafelé tartó hajó fedélzetén várhatta volna, hogy meglássa a Szabadság-szobor sziluettjét.
Henry Gunther története az első világháború tragédiájának összefoglalása
Henry Nicholas John Gunther 1895. június 6-án született Baltimore-ban német-amerikai családban, és itt is nőtt fel, a város főleg német bevándorlók lakta Highlandtown nevű negyedében. Hithű katolikus volt, és iskolái elvégzése után a Baltimore-i Nemzeti Banknál helyezkedett el, mint banki hivatalnok, később könyvelő. Gunther sok bajtársával ellentétben nem választotta önként a katonasorsot, miután az Egyesült Államok 1917-ben hadat üzent Németországnak, ha tehette volna, elkerüli az európai konfliktust, ám végül 1917 szeptemberében megkapta a behívóját, és azonnal besorozták a 313. gyalogosezred kötelékébe. Ellátó őrsmester lett, a katonák ruházatért felelt, és sokáig úgy tűnt, megússza, hogy át kelljen szelnie az Atlanti-óceánt, ám végül 1918. júliusában az amerikai expedíciós erők tagjaként Franciaországba hajózott.
Őrmesteri pályafutása meglehetősen rövidre sikerült. Gunther sűrűn írt leveleket haza, leginkább egyik jóbarátjának, ám az egyik levél, melyben a hadsereg pocsék körülményeire panaszkodik, a felettesei kezébe került, aminek a végeredménye az azonnali lefokozás lett. Gunther közlegényként folytatta, vagyis innentől reális esélye mutatkozott arra, hogy a harcban is meg kelljen mutatnia bátorságát. Hogy ez mennyiben sikerült, az manapság is feladja a leckét a történészeknek, ami ugyanakkor egészen bizonyos, hogy Gunther végül november 11-én 10:59 perckor esett el, pontosan egy perccel a tűzszünet érvénybe lépése előtt.
Henry Gunther, miután Franciaországba hajózott
A mindössze 23 éves Gunthert a menyasszonya várta odahaza, akit a beszámolók szerint még inkább megviselt vőlegénye lefokozásának híre, mint magát a férfit, aki szintén látszólagos depresszióba került bajtársai szerint. A hölgy azonban még tovább ment, és a szégyen miatt, amint megtudta a hírt, felbontotta az eljegyzést. A baltimore-i ezred katonái markáns változást vettek észre bajtársukon: mogorva lett, halkszavú és visszahúzódó, hirtelen haragú, aki senkinek sem kereste a társaságát, és még beszélgetésekben sem vett részt. A dolognak persze van egy másik oldala is.
Gunther azonban vélhetően úgy gondolta, itt az ideje visszanyernie a becsületét, így aztán futárnak jelentkezett, és az egyik első útja során egy repesz rögtön megsebezte a kezén. A seb nem volt súlyos, de az orvos jelentése szerint kérhette volna saját leszerelését, végül mégis inkább kitartott. Nem sokkal később már egységével a Verduntől északra fekvő Chaumont-devant-Damvillers-nél állomásozott a lövészárokban rohamra készen a fegyverszünet napján, 1918. november 11-én. Aznap 10:44-kor egy futár érkezett a 313. gyalogosezredhez azzal, hogy pontosan 16 perc múlva életbe lép a tűzszünet, és szüntessék be a harcot. Akkor már egyebet sem csináltak, csupán tartották a harcállást, akárcsak a németek az ellenséges oldalon. Egyesek szerint Gunther saját különös öngyilkossága volt az, ami az elkövetkező negyedórában lezajlott.
Henry Gunther emlékműve halála helyszínén
Gunther jól hallotta a parancsot, ennek ellenére felállt, kimászott a lövészárokból, és felszuronyozott puskával rohanva indult a német vonalak felé. Bajtársai berekedve kiabáltak utána, hogy álljon meg, forduljon vissza, vagy hasaljon le, de Gunther csak futott tovább. A legmeglepőbb, hogy amikor a német katonák kiszúrták a feléjük tartó amerikait, tört angolsággal kiáltoztak felé és kérlelték, hogy álljon meg, és forduljon vissza. Nem akartak lőni, nem akartak ölni néhány perccel a harcok beszüntetése előtt, de Gunther nem engedelmeskedett. A németek végül leadtak egy figyelmeztetőlövést, ügyelve rá, hogy ne találják el az ámokfutóként közeledő férfit. Gunther a lövésekre a földre vágta magát, és kúszva folytatta, majd egy perccel később újra felpattant, és rohanni kezdett a német lövészárok felé. A németek továbbra is kiáltoztak neki, kérték, hogy álljon meg, de Gunther nem hagyott nekik választást.
Felettese, Harold Pierce tizedes később azt mondta: „Annyira ostobának tűnik folytatni az öldöklést az utolsó percig”. Gunther halála valóban a háború értelmetlenségének szimbóluma, különösen, ha felelevenítjük Joseph Persico amerikai történész A 11. hónap 11. napjának 11. órája című nagyszabású háborús tablójának számait. Persico megemlíti, hogy a fegyverszünet aláírása (1918. november 11., hajnali 5:30), és életbe lépése (ugyanaznap 11:00) közt összesen 10 944-en sebesültek meg, 2738 katona pedig elesett, vagyis ennyi halállal és nyomorúsággal lehetett volna kevesebb, ha a döntéshozók másként szabják meg az időpontokat. Csak szemléltetésképpen, a fegyverszünet napján az első világháborúban többen estek el Európában, mint a második világháborúban a D-napon.
Síremléke Baltimore-ban
Gunther kapcsán rengeteg különböző teória született az azóta eltelt több mint 100 évben. Egyesek szerint a férfi szándékosan rohant a halálba, bizonyítván bátorságát az otthonmaradottaknak, akikre lefokozásával szégyent hozott. Mások szerint egész egyszerűen csupán a becsületét akarta visszaszerezni, és mikor megtudta, hogy a fegyverszünet miatt már csak 16 perce maradt minderre, úgy döntött, cselekszik. Akad, aki szerint katonatársai üldözték a halálba német származása miatti kirekesztésével, de ennek ellentmond, hogy az amerikai seregben számos német származású egyén harcolt, de egyikőjük sem számolt be hasonló incidensekről.
Akárhogy is volt, Gunther – bármilyen bizarrul is hangzik – egyvalamiben sikerrel járt.
2008. november 11-én, a háború befejezésének 90. évfordulóján emlékművet is avattak a tiszteletére halála színhelyén, a lotharingiai Chaumont-devant-Damvillers közelében, 2010-ben pedig végső nyughelyén, a Baltimore-i Legszentebb Megváltó temetőben lévő sírjánál is emléktáblát avattak az arcmásával.
Ahogy a dél-amerikai országok irodalma, úgy bizony Japán ízei is eltéveszthetetlenek.
Kisemberek szélmalomharca a múlt árnyaival.
A rendező hét év után érkező filmjében illusztris névsor jött össze.
A világhírű festőt fiatalkora óta lenyűgözte a Biblia.
Ahogy a dél-amerikai országok irodalma, úgy bizony Japán ízei is eltéveszthetetlenek.
Nem mindennapi életéről Ralph Fiennes főszereplésével készült film nemrég.
Romantikus és kevésbé romantikus illúziók megvalósulása a XX. és XXI. században
A birkózó elnök, a rockénekes színész, meg a hosszútávfutó matematikus.
Az ember, aki bebizonyította, hogyan lehet a sajtó anyagilag és politikailag is független.
Akadnak Munro-rekordok, melyeket a mai napig nem sikerült megdönteni.