- Kovács Krisztián
- 2021. január 13. | Becsült olvasási idő: 7 perc
Ha netalántán arra kérnélek, kedves Olvasó, hogy mondj nekem néhányat a XX. század, vagy a világtörténelem rejtélyeinek listájáról, bizonyára felemlegetnéd nekem a Kennedy-gyilkosságot, a Roswell-i UFO-katasztrófát, Jimmy Hoffa eltűnését, a Fekete Dália-gyilkosságot, vagy épp a Roanoke-kolóniát övező misztériumot, esetleg az idén újranyitott Dyatlov-incidens ügyét. Akad azonban egy megfejtetlen titok, mely kishíján ködösebbnek tűnik minden másnál, és ami 1948 óta vár magyarázatra.
„Tamam Shud”. Napjainkban Iránban használt újperzsa nyelven annyit tesz: bevégeztetett. A rejtélyes férfi esete, akinek személyazonossága máig nem ismert, mintha csak egy Agatha Christie, vagy egy Sir Arthur Conan Doyle-féle krimiből lépett volna elő, hogy aztán a történet baljós nyomainak felbukkanásával ugyanúgy belekeveredjenek Stephen King és John Le Carré hatásai is. Egy ügy, melyen nyomozók, igazságügyi szakértők, kódfejtők, és antropológusok dolgoztok, és egy ügy, mely a XX. század egyik legnagyobb bűnügyi rejtélyét szolgáltatta.
Tamam Shud-ügy
1948. december 1-én a dél-ausztráliai Adalaide városának Somerton Beach nevet viselő tengerpartján, valamikor reggel 6 óra 50 perc környékén egy csapat lovas a homokban, egy betonfalnak dőlve fehér férfi holttestére bukkant. Nyilvánvaló volt, hogy a férfi halott, így a lovasok bejelentést tettek a rendőrségen. Míg a kiérkező rendfenntartókat várták, a bámészkodó csoporthoz csatlakozott egy bizonyos John Bain Lyons, aki a helyszínre érkező rendőröknek beszámolt róla, hogy már nem először látja a férfit. Előző este, november 30-án feleségével sétáltak a tengerparton, amikor megpillantották az úriembert, aki felemelte a kezét, mintha cigarettára gyújtana.
Lyons és neje elkönyvelte magában, hogy a férfi bizonyára részeg, mert meglehetősen szokatlan öltözékben pihent a homokpadon: háromrészes öltönyt viselt, egészen pontosan fehér inget, piros nyakkendővel, világosbarna nadrágot, barna pulóvert, és barna, dupla gombsoros zakót. Lyons szerint még messziről is látszott fényesre bokszolt cipője is.
Tamam Shud-ügy
A férfiről ruházata alapján hamar elkönyvelték a hatóságok, hogy vélhetően jómódú lehetett, és gyilkosságra, vagy öngyilkosságra gyanakodtak, ám voltak bizonyos zavaró tényezők. A testen semmiféle szúrt, vagy lőtt seb nyomát nem találták meg, ugyanígy nem volt nyoma fojtogatásnak, ütlegelésnek, és sem a testen, sem a helyszínen nem találtak egyetlen csepp vért sem. Ahogy a halottkém megfogalmazta: halála békésnek, és passzívnak tűnt. Igen ám, de akkor mi okozta? Az Adelaide Királyi Kórház vezető patológusa, dr. John Barkley Bennett úgy saccolta, a férfi nagyjából éjjel fél kettő óta lehet halott. Ezt követően a vizsgálatok lebonyolítását átengedte kollégájának, John Matthew Dwyer, mikor már épp beállt a hullamerevség.
Miközben a boncolás zajlott, a nyomozók átnézték a férfi zsebeit és ruházatát, személyes okmányok után kutatva, de csak a következőket találták: egy fémből készült, amerikai gyártású fésűt, egy csomag Juicy Fruit rágógumit, egy csomag Army Club márkájú cigarettát, egy textil zsebkendőt, és egy csomag Bryant & May márkájú gyufát.
A ruhákról mindenféle márkajelzést eltávolítottak, így eredetük megállapíthatatlannak tűnt, de a tárgyak arra engedtek következtetni, hogy angol, vagy amerikai állampolgár lehetett. A kutatás legnagyobb rejtélyét adó tárgy is ekkor került elő a férfi egyik zsebéből: egy kitépett papírcetli, melyen annyi állt: Tamam Shud.
Tamam Shud-ügy
A nyomozást vezető detektív, Thomas Cleland viszonylag hamar kiderítette a szó eredetét: újperzsául annyit tesz „bevégeztetett”. A nyomozó arra gyanakodott, hogy a szöveget egy könyvből téphették ki, és a betűtípust és a nyelvet segítségül hívva kiderítette, hogy a kifejezést Omár Kháyyám 12. századi költeménye, a Rubáiyát tartalmazza, és vélhetően annak egy példányából lett kiszakítva, mielőtt a férfi zsebébe került. Épp a cetli előkerültének idejében végzett a halottkém a vizsgálatokkal, és jelentette a nyomozóknak, hogy rendellenességet talált a férfi pupilláin.
amiből arra következtetett, hogy a férfit vélhetően megmérgezték, ráadásul a gyomrában vért talált, ami szintén tovább erősítette a mérgezésre utaló teóriát, azonban kétségeket szült benne, hogy a gyomorban talált ételmaradványokból semmiféle méreg nyomai sem voltak kimutathatóak. Később a halottkém két halálos mérget is talált, mely az éjjel fél kettőtől eltelt idő alatt képes lett volna nyom nélkül lebomlani: az egyik a gyűszűvirág kivonata, a másik pedig az Acokanthera schimperi nevű afrikai növényből kivont vabain nevű szer. A vizelet és vérvizsgálatok ugyanakkor semmit sem mutattak, így a halál okaként egyszerűen ismeretlen tényező kiváltotta szívmegállást állapítottak meg.
Tamam Shud-ügy
A hatóságok az elkövetkezőkben összevetették a férfi fotóját az elmúlt időszakban eltűntnek nyilvánított személyekkel, hátha találnak egyezést, valamint az ujjlenyomatokat elküldték a Scotland Yard, és az FBI szakembereinek is. Sejtésük hamar beigazolódott, a férfi egyetlen nyilvántartásban sem szerepelt. Cleland és nyomozótársai megpróbáltak a busz és vonatjegyek nyomán elindulni, minden busz és vasúti pályaudvar csomagmegőrzőit átkutatták, és a megérzésük helyesnek bizonyult. Az Adalaide-i állomáson egy gazdátlan barna bőrönd került elő, a benne lévő ruhák pedig méretben pontosan illettek a samertoni férfira. Ígéretes nyomnak tűnt, hogy a bőröndön egy név is állt: T. Keane.
A hatóságok azonban nem tudtak valós személyt párosítani a névhez, ráadásul további bonyodalmakat szültek a ruhák mellett a bőröndben talált tárgyak: egy sablonbetűk felfestésére való ecset, egy lerövidített pengéjű kés, egy fázisceruza és egy kihegyezett olló. Miközben a T. Keane-hez kötődő nyomok zsákutcának bizonyultak, megtalálták a könyvet, melyből a férfi zsebében talált cetlit kitépték: a megtaláló azt állította, hogy december elseje környékén a Somerton Beachen álltak meg kocsival, amit bezáratlanul hagytak ott, és mire visszaértek, megtalálták a könyvet, de nem igazán foglalkoztak vele.
Tamam Shud-ügy
Az ügyet átvevő Lionel Leane nyomozó alapos vizsgálatnak vetette alá a kötetet, hiszen azt feltételezte, hogy ebben rejlik majd az ügy megoldásának kulcsa, ám csalatkoznia kellett. A Tamám Shud-akta csak tovább dagadt. A könyvben ráakadt két olyan telefonszámra, melyet egyetlen telefonkönyv sem tartalmazott, valamint talált egy elsőre rejtjeles üzenetnek tűnő kódot is. Az első telefonszámon nem járt sikerrel, a másodikról azonban kiderült, hogy egy Samerton Beach közelében lakó Jessica Thomson nevű nőhöz tartozott. A nő a kihallgatásán azt állította, hogy nem ismeri a férfit, azonban, mikor mutattak neki egy gipsznyomatot az akkor már a holttest oszlása miatt eltemetett férfi arcáról, kis híján elájult.
Állítása mellett ugyanakkor kitartott, és annyit mondott, valóban rendelkezett egy példánnyal a kötetből, melyet egy bizonyos Alfred Boxall nevű férfinek adományozott. A nyomozók fellélegeztek, olyannyira, hogy átmenetileg elkezdték a férfit Boxallnak szólítani, amíg meg nem jelent a rendőrségen maga Alfred Boxall teljes valójában, a könyv saját, hibátlan példányával. Lionel Leane kódfejtők segítségét kérte, utolsó szalmaszálként a rejtjeles üzenetben kereste a megoldást, de hiába vontak be amatőröket, és profikat egyaránt, a legtöbben arra jutottak, hogy túlságosan kevés szöveg ez ahhoz, hogy bármiféle mintha kirajzolódjon belőle, emiatt pedig gyakorlatilag megfejthetetlen.
Tamam Shud-ügy
A férfi fotóját persze számtalan újságban leközölték szerte a világon, kérték az embereket, hogy aki esetleg ismeri a rejtélyes körülmények közt elhunyt úriembert, jelentkezzen, de a heccelődőkön kívül senki nem telefonált, vagy írt, hogy ismerte volna, vagy rokonságban állna vele. Mintha a férfi valamiféle fekete lyukból pottyant volna e világba. Az évek során végül a számtalan összeesküvés-elmélet alapvetően két teóriára csökkent. Az egyik szerint a férfi talán egy szerelmi csalódás miatt öngyilkos lett, a mérget pedig a november 30-án este John Bain Lyons és neje által látott utolsó cigarettával vitte be a szervezetébe. Amennyiben viszont öngyilkosság, kérdés, miért nehezen beszerezhető, és gyorsan felszívódó méreggel vitte véghez, miért nem kötéllel, vagy egyéb módon?
Ezt az elméletet támasztaná alá a különleges méreg, ami a szívmegállást okozhatta, ráadásul maga a Tamám Shud-féle üzenet is egyfajta leszámolás jelleget ad az esetnek. Persze beszámolók később is erősítették egyik, vagy másik teóriát, de ezeknek nehéz hitelt adni. 1959-ben pl. egy férfi a bíróság előtt azt állította, látott egy magas alakot, ahogy a somertoni férfi petyhüdt testét a partra cipeli az éj leple alatt.
Jessica Thomson unokája, Rachel Egan, az egykori nyugalmazott nyomozóval, Gerry Feltus-szal (aki könyvet is írt az esetről) úgy gondolják, hogy az igazság valahol a két elmélet között lehet. Egan határozottan állítja, hogy a samertoni férfi a nagyapja lehetett, és nagyanyjával együtt a szovjet kémhálózat beépült hírszerzői voltak, olyan információk birtokában, melyek veszélyeztették az életüket. Egan kérvényezte az 1949. júniusában, tehát fél évvel a megtalálását követően eltemetett férfi holttestének exhumálását, de egyelőre kellő indoklás hiányában nem kapott rá engedélyt. A Tamám Shud-ügy így jelenleg is a kriminalisztika történetének egyik legnagyobb megoldatlan rejtélye maradt.
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
II. Erzsébet halálával véget ért egy korszak. A világ figyelme a királyi családra szegeződik, mindenki az új uralkodó, III. Károly…
Bantu Stephen Biko élete ma is példamutató és tanulságos.
Bantu Stephen Biko élete ma is példamutató és tanulságos.
Az első szenvedélyes királyi játékos X. Lajos volt.
Vannak varázslatos tündérmesék és vannak kevésbé varázslatosak, mint ezek itt.
Avagy kik és miért nem kértek a Francia Becsületrendből.
Nem mindennapi életéről Ralph Fiennes főszereplésével készült film nemrég.
