Cselszövés, szex és ördögi szertartások kövezték ki az utat a Napkirály ágyába

Françoise „Athénaïs” de Rochechouart, Montespan márkiné, ismertebb nevén Madame de Montespan 1640. október 5-én született. 1663-ban feleségül ment Louis Henri de Pardaillanhoz, Montespan márkijához.

Louis Henri de Pardaillan

1667 májusában Françoise Athénaïs a király szeretője lett. Amikor férje, Montespan márki megtudta a hírt, hangos botrányt csapott az udvarnál. XIV. Lajos a férfit a Fort-l’Évêque börtönbe záratta, majd vidéki birtokaira száműzte. Ennyit a puszta tényekről, amik említést sem érdemelnének, hisz egy királynak illik szeretőket tartania. Madame de Montespan azonban különleges helyet foglalt el a Napkirály életében.

Az eredetileg Françoise keresztnevet viselő asszony felvette az előkelőbb Athénaïs nevet, majd miután már volt Mária Terézia udvarhölgye, úgy gondolta, hogy ismét a királyi udvarban a helye. Házassága a megrögzött szerencsejátékos és szoknyavadász Montespan márkival, aki felesége ékszereit is zálogba adta, már úgyis zátonyra futott.

Madame de Montespan 1666-ban a király udvarában, egy évvel később annak ágyában találja meg boldogságát. A király ágyáig vezető út azonban nem volt problémamentes az ambíciózus asszony számára. Amikor először találkozott XIV. Lajossal 1666 őszén, a király éppen kedvenc szeretőjével, Louise de la Vallière-rel volt elfoglalva, így észre sem vette Madame de Montespant.

Louise de la Vallière

Madame de Montespant egyáltalán nem zavarta, hogy riválisa volt, megtalálta a módját, hogy felhívja magára a király figyelmét. Ennek legegyszerűbb módját választotta: beférkőzött Luise kisasszony kegyeibe, így gyakran találkozott a Napkirállyal, amikor az szeretőjét látogatta meg. A király csakhamar felfigyelt a nemcsak szép, de okos, szellemes, kitűnően társalkodó asszonyra, és mivel már unalmasnak találta a tartózkodóan viselkedő Louise de la Vallière-t, bekövetkezett aminek be kellett következnie: Madame de Montespan átvette a hatalmat a király ágyában és udvarában. Történetírók feljegyezték róla, hogy ellentmondást nem tűrően rendelkezett a szeszélyes, erőszakos és meglehetősen költekező asszony a király helyett is.

Nem egyszerű kegyelt volt, hanem ahogyan az udvarban emlegették, „szultán királynő”. Luoise de la Vallière végül 1674-ben elhagyja a királyi udvart és visszavonul a Faubourg Saint-Jacques Karmelita kolostorába.

A Karmelita kolostor

Az igazi veszélyt egy tizenhét éves lány jelentette Madame de Montespan számára. 1678-ban a király halálosan szerelmes lett a gyönyörű Angélique de Scoraille-be, Fontanges hercegnőbe, akit a Napkirály „szépséges teremtménynek” nevezett.

Fontanges hercegnő

A hercegnő 1679-ben lett a lány hivatalos kegyencnője. Még ebben az évben koraszülött, halott fiúgyermeket hozott a világra. Egy évvel később már kegyvesztett lett, és visszavonult a párizsi Port-Royal apátságba. 1681. június 28-án meghalt. Hirtelen halála nagy port vert fel, elhíresztelték, hogy nem természetes halállal halt meg, hanem megmérgezték. És ki más volt a gyanúsított, mint Madame de Montespan. Hiába mutatta ki a boncolási vizsgálat, hogy a hercegnő természetes halállal, mellhártyagyulladásban halt meg, Montespan asszonyt azzal vádolták meg, hogy Étienne Guibourg abbéval fekete miséket celebráltatott, amelyek során a nőknek meztelenül az oltárra kellett feküdniük, és gyermekáldozatokat mutattak be.

Előfordult, hogy az áldozatok szívéből és belső szerveiből varázsport készítettek. Az máig nem derült ki, hogy Madame de Montespan személyesen részt vett-e ezeken a szertartásokon, avagy csupán társalkodónőjét küldte oda, ennek ellenére korabeli metszeteken az látszik, hogy miközben Madame de Montespan meztelenül fekszik az oltáron, Étienne Guibourg abbé feláldoz egy gyermeket.

Madame de Montespan az ördögi szertartáson

A legenda szerint Madame de Montespan három alkalommal is részt vett Guibourg abbé szertartásán. Először Villebousinban, Párizs és Orléans között. Meztelenre vetkőzött és lefeküdt a kastély hideg kövére, kezeit keresztbe tette. Mindkét kezében egy-egy gyertyát tartott, és az abbé a teste fölött végezte el a szertartást. Azután elvágta egy újszülött torkát, a vért pedig egy kehelyben gyűjtötte össze.

Ezután az asszony és a pap együtt mormolták a démonokhoz intézett fohászt: „Astaroth, Asmodeus, a szerelem hercege, kérlek, fogadd ezt a gyermekáldozatot. Cserében szeretném megtartani a király szeretetét, az udvar hercegnőinek és a hercegeinek kegyeit és minden vágyam teljesülését kívánom.”

Egy ideig úgy tűnt, hat a varázslat, azonban az idő előrehaladtával és a sorozatos terhességekkel megkopott az asszony szépsége. Ráadásul a király nyugodtabb életre vágyik, és ezt az életet várta az előbb barát, majd szerető Madame de Maintenontól. A Napkirálynak ezúttal sem volt szerencséje. Az asszony nem kevésbé volt uralkodó hajlamú, mint Madame de Montespan. A történészek egy része az ő hatásának tudja be, hogy 1685. október 18-án XIV. Lajos a fontainebleau-i ediktumban visszavonta a nantes-i ediktumot, és betiltotta a református vallás gyakorlását.

Madame de Maintenon

Madame de Montespan kegyvesztett lesz, amikor a királyné halála után 1683-ban XIV. Lajos feleségül veszi Mme de Maintenont. 1691-ben hagyja el Verailles-t. A Saint-Joseph kolostorba vonul vissza.

Fél a haláltól és a sötétségtől. Szolgálókat fizet meg azért, hogy ébren tartsák és vele legyenek állandóan égő gyertyák mellett. 1707. május 27-én hal meg.

Kapcsolódó cikkek

Kovács Krisztián: Mi magyarok valahogy tovább tűrjük a szart, mint a többi nép

Főszerkesztőnkkel az rtl.hu interjúzott első regénye megjelenése kapcsán.

Az első világháború utáni évekbe kalauzol Helen Mirren és Harrison Ford sorozata

Komoly gárdát toborzott össze a Yellowstone spin-off sorozata.

Varázsló asszonyt ne hagyj életben, avagy a halálbüntetés története – Könyvkritika

Jonathan Moore könyve felkavaró, de informatív olvasmány.

Agatha Christie ezúttal nem íróként, hanem nyomozóként mutatkozik be

Ezúttal nem íróként, hanem szereplőként alakíthatja a történetet.