- Talabosné Lukács Nikolett
- 2021. május 26. | Becsült olvasási idő: 7,5 perc
„A szemed lesz, hogy mindent láss meg itten.
Bizony mondom, még nincsen is szemed,
Most nem látsz. Lennél immár igazságos,
Isten!”
(Lázadó Krisztus)
József Attila kétségkívül a magyar irodalom egyik legismertebb alkotója, akinek élete számos szomorú részletet tartogatott és tragikusan fiatalon ért véget. Az irodalomkönyvekben azonban nem mindenről esik szó részletesen. Emlékezetünkben a Horger Antal-ügy maradhatott meg, amely affér kapcsán a költőt a professzor eltanácsolta a versírástól. A Tiszta szívvel című vers, amely először a Szeged című lap 1925. március 15-i számában jelent meg, néhány olyan kifejezést tartalmazott, amelyet a korszellem nem tudott befogadni, különösen a „tiszta szívvel betörök, ha kell embert is ölök” sorok billenthették ki a jó professzort a béketűréséből.
Kevesen tudják azonban, hogy József Attila életében számos perben kellett részt vennie, amelyek a ma generációjának már abszurdnak tűnhetnek, hiszen ilyen alapon ma szinte az összes verses átiratot be lehetne tiltani, nem beszélve a rapszövegekről. Utazásunk a magyar történelem zivataros évtizedeibe vezet, amikor nem lehetett tudni, hogy melyik irány merre viszi népünket és hazánkat.
„Ha már a korszellem a költő alkotását nem a költészet, hanem a büntetőtörvénykönyv szabályai szerint mérlegeli” – jegyezte meg elkeseredetten visszaemlékezésében dr. Melléky Kornél, József Attila egykori ügyvédje – „…önmaga ellen követ el merényletet…”, aki szerint védencének annyi bűne volt, hogy: „… meglássa, meghallja, megtudja, megérezze, és ami a legszörnyűbb, kimondja azt, amit mások legfeljebb sejdítenek.”
József Attilának ugyanis már 18 éves korában, érettségiző diákként szembesülnie kellett az igazságszolgáltatás kegyetlen világával. Élete első perét a Lázadó Krisztus című verséért indították ellene „istengyalázás vétke” miatt, 1931 és 1934 között pedig egyszerre három bírósági eljárás is folyt ellene, a Döntsd a tőkét, ne siránkozz című verseskötete, a Sallai Imre és Fürst Sándor kivégzése elleni tiltakozásként készített röpirat, valamint a Lebukott című forradalmi verse miatt. Utoljára vádlottként 1936-37-ben állt József Attila a bíróság előtt a Tersánszky Józsi Jenő ellen indított szeméremsértés-perben, melynek fellebbviteli szakaszában a költő már nem élt.
A 19 éves József Attilát a Lázadó Krisztus című verse miatt először a sajtó részéről érte támadás. A vers a Kékmadár című irodalmi és művészeti lap 1923. október 19-én megjelenő 10. számában tűnt fel, a költőt pedig 1924. január 30-án hallgatták ki először Magyar Királyi Államrendőrség Makói Kapitányságának Bűnügyi Osztályán.
Az ítélet indokolása a következőképpen hangzik: „Vádlott védekezése… el nem fogadható, mert a vádbeli cselekményhez külön Istengyalázó szándék nem szükséges. Elégséges a gyalázó szavak használata. Vádlott pedig ebben a tudatban tette közzé a költeményt. Ugyanis a költemény címe, annak egész gondolatmenete, egyes kifejezései, de különösen annak a rendelkező részben idézett része, Isten ellen intézett gyalázó kifejezéseket foglal magában, melyek a költemény keresztény olvasójának vallásos érzületét sértik, sőt megbotránkoztatják. Ekként vádlottnak – a költemény szerzőjének is tudnia kellett, hogy az inkriminált költemény Istengyalázó, közbotrány előidézésre alkalmas kitételeket tartalmaz.”
A bíróságot különösen a következő sorok botránkoztatták meg:
„A szemed lesz, hogy mindent láss meg itten.
Bizony mondom, még nincsen is szemed,
Most nem látsz. Lennél immár igazságos,
Isten!”
József Attila egyik korai versében szomorúan emlékezett vissza az őt ért példátlan támadásra:
Milyen jó lenne nem ütni vissza (1924)
„Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
milyen jó lenne nem ütni vissza
se kézzel, se szóval,
világítni a napvilággal,
elaltatni az éjszakával,
szólni a gyávaság szavával,
de sose ütni vissza.
Lelkemmel pörölnöm kéne
s élvén is vagyok most a béke,
Kristály patakvíz folydogál
gyémántos medrű ereimben.
Szelid fényesség az ingem
és béke, béke mindenütt,
pedig csak én élek vele!…
Fölemelnek a napsugarak,
isten megcsókolja minden arcom
és nagy, rakott szekerek indulnak belőlem
a pusztaság felé.”
A per azonban tovább folytatódott, szerencsére egyre kedvezőbb ítéleteket hozva a költő javára. A Budapesti Királyi Ítélőtábla dr. Auer Károly tanácselnök, valamint dr. Gadó István és dr. Harmath Jenő bírók vezetésével 1924. november 10-én tartott nyilvános fellebbviteli főtárgyalásán egy hónapra mérsékelte a büntetést, megtartva a korábban kirótt 20.000 koronás pénzbüntetést. Vámbéry Rusztem, a korszak kiváló büntetőjogásza, József Attila védője fellebbezett, és előbb a tábla, majd a Kúria is megtárgyalta az ügyet. Az Ítélőtábla egyúttal felterjesztette a Magyar Királyi Kúriáhozv azügyet, amely elutasítva az általa hozott ítéletet, 1925. március 24-én felmentette a költőt.
A Döntsd a tőkét… című verseskötet 1931-ben jelent meg. Dr. Strache Gusztáv királyi főügyész 1931. május hó 4-én utasította a Budapesti Királyi Ügyészséget, hogy a Juhász Árpád nyomdájában előállított „inkriminált” mű miatt indítsanak bűnvádi eljárást és terjesszenek elő indítványt a sajtóközlemény kéziratának és példányainak lefoglalása érdekében. A főügyész indoklásában kifejtette, hogy a mű 34. oldalán közölt „Szocialisták” című lázító vers az 1912. évi LXIII. tc. 19. §-a értelmében az „osztály elleni izgatás” vétségét meríti ki, a kötet 39. oldalán lévő „Villonról meg a vastag Margotról” című ballada pedig az 1929. évi VII. tc. 2. §-nak 1, pontjába ütköző szemérem elleni izgatás vétségébe ütközik.
A Büntető Törvényszék a szeméremsértés vádját éppen ezért visszavonta, de a Szocialisták című verséért osztályellenes izgatás miatt József Attilát nyolcnapi fogházbüntetésre ítélte. Az indoklásban a következőket olvashatjuk erről: „József Attila beismerte, hogy a „Döntsd a tőkét, ne siránkozz” című kötetet ő írta, közzétette, s azért mint szerző a sajtójogi felelősséget elvállalta; kivétel ez alól a „Villonról meg a vastag Margotról szóló ballada” című vers, melyet ő csak francia eredetiből fordított. Védekezése szerint a „Szocialisták” című vers nem izgató tartalmú, azt nem is azzal a célzattal írta. Ami pedig a Villon balladát illeti, ez a vers magyar fordításban megjelent a „Toll” című időszaki lap 1929. évi szeptember hó 22-iki számában, s ő a verset abból az alkalomból tett közzé, mert a szerző Villon halálának most volt 500 éves évfordulója. Egyébként e versben semmi szeméremsértő nincsen…”
Az ítélőtábla helybenhagyta az ítéletet, de egy újabb fellebbezés eredményeként harmadfokon a Magyar Királyi Kúria elé került az ügy, ahol 1932. szeptember 27-én tartották meg a tárgyalást. Ezen a tárgyaláson már nem került szóba a Villon-fordítás, csak a másik verssel foglalkoztak. A semmisségi panaszok elutasítása után a Kúria helybenhagyta az alsóbb fokú bíróság ítéletét, de a 8 napi fogházbüntetést 3 évi időtartamra felfüggesztette.
Matuska Szilveszterre sokan emlékeznek, hiszen ő követte el a magyar bűnügyi történelem legismertebb merényletét. Matuska 1931. szeptember 12-ről 13-ára virradó éjjelen a biatorbágyi viadukton robbantásos merényletet vitt véghez, és ezáltal kisiklatta a Budapest-Bécs-Köln-Ostende közötti közlekedő nemzetközi gyorsvonatot. A vizsgálat során egy „anarchista-kommunista” merényletre utaló feljegyzést találtak a tett színhelyén, mely a kormánynak ürügyet szolgáltatott a kommunisták elleni fellépésre. Zsitvay Tibor, az akkori igazságügy-miniszter erre reagálva első lépésként elrendelte 1931. szeptember 19-én a statáriumot, azaz az 1912. évi LXIII. tc.-ben meghatározott rögtönbíráskodást kiterjesztette azokra a személyekre is, akik „az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására vagy megsemmisítésére, különösen valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalommal vagy szervezkedéssel összefüggően és annak céljára bűntettet vagy vétséget követ[nek] el.”
Ezen paragrafusok – a 1921. évi III. tc. 1. és 2. §-a- értelmében ítélték halálra Sallai Imrét és Fürst Sándort, akiknek kivégzésére 1932. július 29-én került sor. Ennek hatására több szervezet is megalakult és a „Társadalmi Egyesületek Halálbüntetés Ellenes Szövetségének Statárium elleni Bizottsága” július utolsó napjaiban két röplapot is kiadott. A nyomtatvány aláírói között volt Vámbéry Rusztem, a híres jogász és a Liga elnöke és Szimonidesz Lajos. A kiáltványt egy háromoldalas aláírásgyűjtő ív egészítette ki. Az aláírásgyűjtő akcióban részt vett József Attila is. A „Szimonidesz Lajos és társai” bűnügyben a Budapesti Királyi Törvényszék az 1932. szeptember 21-én tartott főtárgyalásán nem hozott ítéletet.
Az 1934. november 8-án az Budapesti Királyi Ítélőtáblán lezajlott fellebbviteli tárgyalás azonban, megváltoztatva az elsőfokú bíróság ítéletét, a költőt is bűnrészesnek találta, és 200 pengős pénzbírságra ítélte. A három évig húzódó per után, az 1935. március 22-én meghozott végzés József Attila ügyében végrehajthatónak és jogerősnek ítélte a Magyar Királyi Kúria döntését. A bírságot a szerény jövedelmű költő végül a Feministák Egyesületének támogatásával tudta csak kifizetni.
Alig zárult le 1933 áprilisában a költő Döntsd a tőkét című kötetére vonatkozó pere, máris elkészült ellene március 22-én egy újabb vádirat a „Lebukott” című forradalmi verse miatt. Mind József Attila, mind Kulcsár István, akinél a házkutatás során megtalálták a Lebukott című vers egyik példányát, véletlenül keveredett bele a diákperbe. Ennek szerencsére gyorsan vége szakadt, 1933. május 12-én a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék, elfogadva a költő védekezését, bűncselekmény hiányában felmentette József Attilát.
Tersánszky Józsi Jenő, akinek szintén számtalanszor meggyűlt a baja a törvényhozással ezúttal egy novellájának szemérem elleni vétsége miatt kellett, hogy a bíróság előtt álljon. Baróthy Pál királyi főügyész 1936. július hó 16-án kelt vádiratából megtudhatjuk, hogy a Budapesti Királyi Ügyészség nem található elfogadhatónak a lap két szerkesztőjének védekezését szerkesztői minőségükre való tekintettel, ezért nemcsak Tersánszky Józsi Jenő, hanem Ignotus Pál és József Attila esetében is indokoltnak látta a vádemelést.
József Attila ezért ügyvédje, dr. Bartha Gyula útján 1936 decemberében kifogással élt a Budapesti Királyi Ügyészség vádirata ellen, azonban a fellebbviteli főtárgyalási jegyzőkönyvében olvashatjuk a költő halálára vonatkozó sorokat is, amelyeket József Attila ügyvédje, dr. Bartha Gyula jelentett be a tárgyaláson. A per utóéletéhez tartozik, hogy a Budapesti Királyi Ítélőtábla 1938. április hó 21-én felmentő ítéletet hozott Ignotus (Veigelsberg) Pál ügyében, Tersánszky Józsi Jenőt pedig pénzbüntetésre ítélte.
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
II. Erzsébet halálával véget ért egy korszak. A világ figyelme a királyi családra szegeződik, mindenki az új uralkodó, III. Károly…
Bantu Stephen Biko élete ma is példamutató és tanulságos.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
Utazás a lélek mélyére, kizárólag a legbátrabb olvasóknak!
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.