- Kovács Krisztián
- 2021. április 19. | Becsült olvasási idő: 6 perc
1947 júliusa jeles dátum az amerikai, és a világ UFO-hívőinek naptárában. A hivatalos teória szerint egy meteorológiai ballon zuhant le William Brazel földjén, ám a később egyszerűen csak roswelli incidens néven elhíresült eset a modernkori UFO-észlelések omegájává vált, köszönhetően a hadsereg és a légierő egyesek szerint szándékos félrevezetésének is. Roswell indította el az amerikai kormány szűkkörű kutatási projektjének, az ún. Kék Könyv projektnek a sorozatát.
Ennek keretében Allen J. Hynek professzor csapatot verbuvált, melynek feladata volt, hogy logikus, és elfogadható magyarázatot találjanak az Egyesült Államokban egyre gyakrabban előforduló UFO-észlelésekre, melyek kizárják egy idegen életforma földi látogatását. Kevesen tudják, de akkoriban természetesen a KGB is külön figyelmet szentelt a Szovjetunióban felbukkanó megmagyarázhatatlan jelenségekre, mint amilyen a Dyatlov-indicens, vagy épp a Petrozavodszkai jelenség. A hidegháború legridegebb éveiben gyakorlatilag a világ minden táján észleltek azonosítatlan repülő tárgyakat, így természetesen Magyarországon is.
1959. július 21-én Knoll Gyula repülőezredes vadászgépével próbarepülést hajtott végre Kaposvár felett, amikor Dombóvár felől nagy sebességgel egy azonosítatlan repülő tárgy közeledett felé nagy sebességgel, teljesen hangtalanul, a földfelszíntől nagyjából 400 méter magasságban. Knoll a rádióján még rá is kérdezett a repülésvezetőnél, tartózkodik-e másik gép a légterében, de nemleges választ kapott. Az ismeretlen gép Knoll gépe fölé repült, fénye pedig nappali világosságként ragyogta be a magyar gép pilótafülkéjét. Ezt követően egész egyszerűen, és addig sosem látott fürgeséggel irányt váltott, nyugatra fordult, majd elindult Ausztria felé.
Knoll a rádión kapta az újabb parancsot az idegen tárgy jelentése után, hogy repüljön rá, és amilyen közelről csak tudja, kövesse az objektumot. Knoll végül majdnem az osztrák légtér határáig az UFO (a fogalmat ezúttal hivatalos terminológiája – „azonosítatlan repülő tárgy” – szerint használjuk, nem pedig pejoratív értelmében) nyomában repült, ami ekkor egyetlen pillanat alatt elképesztő sebességre kapcsolt, és egyszerűen állva hagyta őt, akit egyébként is visszafordulásra kényszerített volna a határ. Knoll későbbi jelentésében állítólag szándékosan nem használta az akkor már néhány éve közkézen forgó UFO-szót, nehogy félrevezesse a közvéleményt, de azt elismerte, hogy közel 100 éjjeli befogáson túl sem látott még ehhez hasonlót.
1976. május 12-én a BRFK III/II-B alosztály jelentésében Riporter fedőnevű ügynök jelentést tesz egy 1969-es incidensről, mely a taszári reptér térségében zajlott, és aminek keretében a leszállópályájára egy addig ismeretlen, és a radar által azonosíthatatlan tárgy ereszkedett le. A jelentések szerint a tárgy alakja valamiféle különös-ködös burok miatt kivehetetlen volt, a köd pedig opálos, aranyszínben játszott körülötte. A reptér fegyveres erői, zömében szovjet katonák 200 méterig közelítették meg az objektumot, mely ekkor felemelkedett a talajról. Azonnal riadóztattak 16 MÍG-vadászgépet, azonban mire a gépek repülési magasságba emelkedtek volna, az azonosítatlan tárgy egyszerűen eltűnt a légtérből.
Az Egyesült Államokban az 1950-es évekbeli észlelések esetén pszichológusok, pszichiáterek és neurológusok segítettek a találkozást átélt pilótáknak a különös trauma feldolgozásában, de a végső magyarázat végül mindig ugyanoda futott ki. Tekintve, hogy a legtöbb pilóta, aki villogó fényekről, és hipergyors repülő tárgyakról számolt be, megjárta a második világháborút,
Pro és kontra léteznek érvek. Egyrészt az univerzum végtelen hatalmasságában statisztikailag gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy kizárólag a Földön alakult ki értelmes élet, a kérdés inkább az, hogy más civilizációk miként képesek ekkora csillagközi távolságokat megtenni, és ha hiszünk a fizikai törvények megingathatatlanságában, akkor feltételeznünk kell azt is, hogy egy csészealj formájú repülő szerkezetben ez majdnem hogy kivitelezhetetlen.
Persze akadt azért itt más is, számtalan példa, és magyarázat, melyet felhozhatunk az észlelés cáfolatára is. Egyrészt a legtöbb UFO-észlelés az Egyesült Államok és a Szovjetunió tagállamainak területén történt a hidegháború évei alatt, az emberek villogó, elképesztő sebességgel száguldó fényekről számoltak be, melyek a felhőtakarón vágtak keresztül. Ez az az időszak, amikor mindenki a harmadik világháborút magával hozó nukleáris holokauszttól rettegett, és az ellenség rakétáit vizionálta magában. A szovjeteknek ekkoriban nagyjából 51 ezer rakétafej volt a birtokukban, az Egyesült Államoknak ennél is több, a fenyegetettség, és az ebből fakadó társadalmi pszichózis tehát kétségtelenül megfogható veszélyre épült.
Az észlelések ráadásul az 1947-es Roswell-i incidens után szaporodtak el gombamódra. A legendás Orson Welles már 1938-ban beolvasta a rádióban H. G. Wells Világok harca című regényének átiratát olyan átéléssel, melynek hatására tömegek hitték el, hogy egy idegen civilizáció rohan le minket, ám az elkövetkező években ennek ellenére sem érkeztek tömeges bejelentések a hatóságokhoz villogó fényekről, és hangtalanul suhanó tárgyakról. Mindezt az 1947-es eset hozta magával, a beszámolók pedig kísértetiesen hasonlóak voltak egymáshoz, hiszen az emberek egy idő után tudták, mit keressenek az égbolton, és egy különös formát felvett felhő alakjában is könnyedén megpillantották egy csészealj sziluettjét.
A villogó fényekhez hasonló optikai- és érzékcsalódások egyébként a mindennapokban sem ritkák, maximum nem tulajdonítunk nekik akkora jelentőséget, ugyanakkor elmondható, hogy amint egy számunkra teljességgel ismeretlen, ám végül a természettudománnyal magyarázható jelenséget veszünk részre, rögtön belekapaszkodunk valamilyen általunk is ismert, és könnyen kezelhető magyarázatba, mely általában valamiféle vallási ideológiából fakadt, és emellé sorakozott fel az 1950-es évek paranoiájával az UFO-észlelések sora.
Eszemben sincs megkérdőjelezni a szemtanúk beszámolóit, majdnem biztos vagyok benne, hogy a valódi szélhámosokat leszámítva a legtöbben valóban láthattak valamit, a kérdés nem is ez, inkább az, megpróbáljuk-e alapjaiban feltárni az igazságot ezzel kapcsolatban, vagy csökönyösen ragaszkodunk a társadalom által mára elfogadottá vált dogmák tanaihoz. Én a magam részéről hiszek benne, hogy – ahogy fentebb is írtam – már csak statisztikai valószínűségénél fogva is logikusnak tekinthető, nem mi vagyunk az egyetlen értelmes faj a világmindenségben – ezt egyébként jobbára már a legmagasabb szakmai reputációval bíró tudósok is elismerik – de ha az idegenek valaha is kapcsolatba lépnek velünk, kétlem, hogy villogó fények kesze-kuszaságán át tennék majd meg.
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
II. Erzsébet halálával véget ért egy korszak. A világ figyelme a királyi családra szegeződik, mindenki az új uralkodó, III. Károly…
Bantu Stephen Biko élete ma is példamutató és tanulságos.
Bantu Stephen Biko élete ma is példamutató és tanulságos.
Az első szenvedélyes királyi játékos X. Lajos volt.
Vannak varázslatos tündérmesék és vannak kevésbé varázslatosak, mint ezek itt.
Avagy kik és miért nem kértek a Francia Becsületrendből.
Nem mindennapi életéről Ralph Fiennes főszereplésével készült film nemrég.