- Kovács Krisztián
- 2022. január 12. | Becsült olvasási idő: 7 perc
Tele vagyunk jobbnál jobb fantasztikus, misztikus és bűnügyi történetekkel, melyek egy-egy faj, egy embercsoport, vagy akár az egyén titokzatos eltűnése körül bonyolódnak, de bármit is szüljenek meg az írók kiapadhatatlan fantáziájukkal, mindig is azok a történetek lesznek a legizgalmasabbak, melyek mögött megtörtént események állnak. A történelem ennélfogva telis-tele van rejtélyes esetekkel, melyek kibogozása a mai napig várat magára, és melyek bőséges táptalajt teremtenek az összeesküvés-hívőknek, hogy időről-időre újabb és újabb teóriákkal hozakodhassanak elő.
Az angol Wikipedia több száz nevet számláló listát állított össze, mely időszámításunk előtt 30-ban kezdődik, és egészen 2022-ig tart. A magam részéről kvázi találomra választottam 7 hírességet, akik eltűnése a mai napig tisztázatlan.
Hoffa 1957 és 1971 között az Egyesült Államokban a fuvarosok szakszervezetének vezetője volt, ezerszállal kötődött a maffiához, megítélése a mai napig meglehetősen ellentmondásos a tengerentúlon, de kétségtelenül igaz, hogy eltűnése az amerikai szervezett bűnözés máig legnagyobb rejtélye. Hoffát utoljára egy michigani étterem parkolójában látták 1971. július 30-án, ahol épp két hírhedt maffiavezérrel, Anthony Provenzanóval, és Anthony Giacalonével találkozott. Hoffa ekkor már leült öt évet csalásért, és bár Nixon elnök 1980-ig kegyelmében eltiltotta bármilyen jellegű szakszervezeti tevékenységtől, állítólag utolsó találkozója is amiatt jött létre, hogy elősegítse visszatérését a porondra. A legnépszerűbb teória szerint a maffia raboltatta el, és daraboltatta fel. Korának egyik legrettegettebb bérgyilkosa, Richard Kuklinski 2006-ban azt vallotta, hogy ő ölte meg Hoffát – leütötte ólmosbottal, és tarkón szúrta – ám vallomását nem kezelik tényként, hogy valóban így ért volna véget a szakszervezeti vezér élete.
Az amerikai „sötét” irodalom Edgar Allen Poe-val egy lapon említhető írója, akire olyan popkulturális irodalmi ikonok hivatkoznak, mint Stephen King, H. P. Lovecraft, Clive Barker, vagy William Peter Blatty. A Bagoly folyó című novelláskötet szerzője 1913-ban a polgárháború sújtotta Mexikóba utazott, ahol néhány hónappal később nyoma veszett. Eltűnésére kismillió legenda keringett közkézen, a legvalószínűbbnek az tűnik, hogy elesett az 1914. január 11-én lezajlott ojinagai csatában, tömegsírba temették, vagy testét elégették a többi áldozattal együtt. Bierce sorsáról egy csata hevében senki sem rendelkezhetett hiteles információval, azonban az elkövetkező évtizedben a világ számon pontján vélték látni az idősödő írót, így például egy mexikóvárosi kávézóban, és a Brazília nyugati felén elterülő Mato Grosso államban is. A rejtélyre ad fiktív megoldást a Gregory Peck és Jane Fonda főszereplésével 1989-ben bemutatott Tüzes alkony című film.
Az első jelentős női pilóta igazi példakép lehetett, 1928-ban Wilmer Stutz és Lou Gordon társaságában első nőként repülte át az Atlanti-óceánt, felsorakozva a híres Charles Lindbergh mögé. Két évvel később sebességi, majd 1931-ben magassági rekordot állított fel, 1937-ben pedig elindult világkörüli útjára. 32 000 km megtétele után érkeztek meg Új-Guinába, és onnan indultak tovább a Csendes-óceán közepén fekvő Howland-szigetre. A sziget térségében vihar tombolt, a gépet technikai nehézségek sújtották, ennek ellenére nem adták fel, Amelia rádión kért felvilágosítást az időjárási viszonyokról, de a gép végül sosem érkezett meg a szigetre, a roncsait pedig nem találták meg. Egyes elméletek szerint a repülő üzemanyaga kifogyott, és az óceánba csapódott, mások szerint japán felségterületen zuhant le, a legénység pedig fogságba esett, ám 2014-ben egy a célállomáshoz közeli szigeten azonosították Amelia gépének egy darabját, ami azt is jelentheti – noha nincs megerősítve – hogy az utasok hajótöröttként éltek halálukig a Nikumaroro-atollon.
Hercule Poirot alakjának megalkotójáé érdekes történet, hiszen bár Christie eltűnt, ám 11 nappal később előkerült, igaz, még számára is tökéletes homály fedte, mi is történt vele abban a másfél hétben. 1926. december 3-án Christie összeveszett a férjével, kocsiba ült, és elhajtott az éjszakába. Kocsiját nem sokkal később üresen találták meg, a nagy nyilvánosságot kapott eset megoldását még a kormány is szorgalmazta, és többek közt Sherlock Holmes kitalálóját, Sir Arthur Conan Doyle-t is bevonták a nyomozásba, aki viszont mindenáron a természetfelettiben kereste volna a megoldás kulcsát. Christie-t végül 11 nappal később egy harrogate-i fürdő szállodájában találták meg, ahová férje szeretőjének nevén jelentkezett be, ám a nőnek fogalma sem volt róla, hogy került ide, sőt, saját személyével sem volt tisztában. A később szárnyra kapott teóriák szerint Christie menekült a férje elől, aki meg akarta ölni, mások azt mondják, az egészet maga az írónő rendezte meg afféle kísérlet gyanánt. Az orvosi vizsgálatok szerint inkább egy afféle átmeneti amnézia léphetett fel nála, amit a férje hűtlenségéből fakadó trauma, vagy depresszió váltott ki, pontos és elfogadott magyarázat azonban a mai napig nem született.
A brit származású Mallory a hegymászók egyik legnagyobb legendája abból a korból, amikor még nem segítette a modern technika és időjárás előrejelzést a csúcstámadókat. Mallory 1924 júniusi expedíciója az egyik első, jól dokumentált kaland volt a Mount Everest csúcsának meghódításában, ám az útról sem ő, sem társa, Andrew Irvine nem tért vissza soha. Egy velük párhuzamos expedíció 26 800 lábon látta őket utoljára életben, aztán jó ideig semmi sem tűnt biztosnak, csupán az, hogy mindketten odavesztek az úton. Az 1930-as években aztán egy másik csapat megtalálta Irvine néhány eszközét 27 700 lábnál, az igazi felfedezés azonban 1990-ben következett, amikor egy szakadék mélyén ráleltek George Mallory földi maradványaira, melyeken jól kivehető volt, hogy a felfedezővel egy végzetes zuhanás végzett. Sokan hisznek benne, hogy Mallory elérte a csúcsot, amit leginkább egy következtetés igyekszik csak alátámasztani: az elindulás előtt a férfi megígérte a feleségének, hogy a nő fotóját fogja a csúcson hagyni. Ezt a fotót nem találták meg a holmijai közt, ugyanakkor ez nyilván nem bizonyított semmit, a Mount Everest csúcsának első meghódítása pedig természetesen továbbra is Tenzing Norgay és Edmund Hillary nevéhez fűződik. Mallory társának Andrew Irvine-nak a sorsa továbbra sem ismert, holtteste sosem került elő.
Fawcett a vakmerő felfedező prototípusa, kiváló katona volt, aki egész életében izgalmas küldetésekre vágyott, mígnem a Királyi Földrajzi Társaság végül megbízta, hogy független félként csapatával jelölje ki egy expedíció keretében a Bolívia és Brazília közt az esőerdő mélyén húzódó közigazgatási határvonalakat. Fawcettet elbűvölte az út, és a közelség a természethez, ráadásul rögtön az első útján különböző megmunkált agyagtárgyak maradványaira bukkant, melyből egy felsőbbrendű indián civilizáció létezésére következtetett. El Dorado-t ő nemes egyszerűséggel Z-nek nevezte, és még az első világháború előtt, majd utána is több expedíciót vezetett a dél-amerikai dzsungelbe. Utolsó útján 1925-ben legidősebb fiával, Jackkel, és annak barátjával, Raleigh Rimell-el indultak útnak. Az év május 29-ig folyamatosan küldték az útról szóló beszámolókat, de ott a jelentéseknek hirtelen vége szakadt. A Királyi Földrajzi Társaság két évet várt, majd többek közt Fawcett feleségének unszolására keresőcsapatokat indított utánuk, de azok semmi jelét nem találták az eltűnt triónak. Csak az elmúlt 90 évben 13 különböző expedíció kereste Fawcett és társai nyomát, több mint 100 ember veszett oda ezen utak során, de sem neki, sem Z-nek nem találták nyomát. Egyes pletykák szerint Fawcett és társai meglelték a várost, ám az őslakosok nem engedték távozni őket a hírrel, ám sokkal valószínűbb, hogy vagy a természet zord erői, vagy a bennszülött indiánok végeztek velük.
Talán furcsán hat egyik legnagyobb költőnk nevét a lista végén olvasni, és olykor hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla a sok külföldi eltűnésről szóló história közt, hogy bizony a János Vitéz írójának sorsa is teli van kérdőjelekkel. Egyik legnagyobb költőnk a forradalom és szabadságharc tevékeny részeseként 1849. július 31-én a magyarok vereségével zárult Fehéregyháza és Segesvár közti völgyben dúló csata krónikása volt Bem József oldalán. Utoljára állítólag a Sár-patak feletti hídon látták gyalog, menekülés közben, ám a halálának nem volt szemtanúja. Az azóta eltelt közel százhetven év alatt megannyi teória született Petőfi lehetséges sorsáról, ám tényként egyiket sem kezelhetjük, annak ellenére sem, hogy a Megamorv Petőfi Bizottság 2015-ben újratemette a költőt, egy expedíció során Szibériában talált csontok és még élő leszármazottak DNS-e közti egyezőség megállapítása után. A Magyar Tudományos Akadémia számtalan helyen talált fogást az állítólagos bizonyításon, kezdve azzal, hogy a csontok vélhetően nem a krónikákban leírt nőies testalkatú költőtől, hanem valóban egy nőtől származhattak. Pontos ítélet tehát ezúttal sincs, a tudományos munkákban továbbra is eltűnésként hivatkoznak Petőfi végnapjaira.
Dr. Susan Kelleher évtizedek óta gyógyítja lelkiismeretesen az egzotikus állatokat
A háború általában jótékony hatással van a technológiára.
Avagy, amikor a tehetség áttevődik, és elindul egy karrier.
Vannak varázslatos tündérmesék és vannak kevésbé varázslatosak, mint ezek itt.
Bantu Stephen Biko élete ma is példamutató és tanulságos.
Az első szenvedélyes királyi játékos X. Lajos volt.
Vannak varázslatos tündérmesék és vannak kevésbé varázslatosak, mint ezek itt.
Avagy kik és miért nem kértek a Francia Becsületrendből.
Nem mindennapi életéről Ralph Fiennes főszereplésével készült film nemrég.