Talabosné Lukács Nikolett
2021. június 10. | Becsült olvasási idő: 6 perc

Nem félünk a farkastól – Néphiedelem és vérfarkas-perek Magyarországon

A farkasemberek végig kísérték a középkor mindennapjait, hiszen a boszorkányok és a vámpírok mellett számos esettel találkozhatunk a történelemkönyvek lapjain és a levéltárakban, amikor egy szomorú bűncselekmény elkövetésével farkassá váló embereket vádoltak meg. A farkas az ember ősellensége volt ezekben az időkben, nem véletlen, hogy a gazdag folklór és legendárium a mesékben is tovább élt és a Piroska és a farkas sok gyerek számára tette őket ijesztővé. A hisztériából és a persorozatokból természetesen hazánk sem maradhatott ki, ahol még a felvilágosult abszolutizmus, egészen pontosan Mária Terézia uralkodása idején is jegyeztek fel hasonló eseteket.

Néphiedelem és vérfarkas-perek Magyarországon

A farkassá változó hiedelemalakot a néprajzi szakirodalom német nyelvből kölcsönzött szóval Werwolf terminussal jelöli, a francia nyelvben loup-garou, német nyelvterületen Werwolf, Böxenwolf Észak-Európában varulven, hamnbjörn, fahusbjörn, kuivskedbjörn, folkwargar, warkelng szóval nevezik a farkassá változó embereket. A farkasemberek azonban nem a középkori ember képzeletének szülöttei voltak, az ókori emlékeink közül elsőként Herodotos neurokról tett feljegyzését említhetjük, amely szerint ezen nép tagjai évente egy alkalommal pár napra farkassá változnak.

A középkori jogtörténeti archívumok tele vannak hasonló esetekkel. 1692-ben Litvániában, Jurgenburgban egy férfit perbe fogtak vérfarkasság gyanújával.

A 80 éves Thiess eskü alatt vallotta, hogy nemcsak ő vérfarkas, de egy egész bandája van, amelynek neve Isten kopói, és akik démonok és boszorkányok ellen harcolnak, és megakadályozzák, hogy az ördög lerántsa magával a lelkeket a pokolba.

A férfi babonaság és bálványimádás miatt végül tíz korbácsütés büntetést kapott csak. A farkasemberek kigyógyítására többféle praktika volt ismert: a középkori Európában inkább az ördögűzésben és a szenteltvízben bíztak, no és persze különböző gyógykenőcsökben, sebészeti eljárásokban. Szicíliában egy hirtelen, erős mozdulattal késsel homlokon kellett szúrni a gyanús egyént, vagy a kezeit kellett átszúrni tűvel, Németalföldön háromszor kellett az igazi keresztnevén megnevezni a vérfarkast ahhoz, hogy ismét emberré váljon.

Néphiedelem és vérfarkas-perek Magyarországon

Az első ismert vérfarkasesetet Európában az 1400-as években jegyezték fel a svájci Vaud kantonban, az utolsót az 1700-as években Karintiában és Stájerországban. A farkasemberektől való félelem Magyarországon is jelen volt, főleg pásztorokat vádoltak azzal, hogy képesek átváltozni.

Mogyorósi Sándor Az északkelet-magyarországi werwolf-hiedelem interetnikus vonatkozásai című tanulmányában emellett kijelenti: a meggyanúsítottakról általában azt bizonygatták, hogy véres szájjal, vagy véres ruhában találták őket a szétmarcangolt holttestek mellett, de általános terhelő bizonyítéknak tekintették a frissen szerzett sebesülést is. A szemtanúk ilyen esetekben rendszerint arról számoltak be, hogy az illető vádlott farkas alakban szerezte a bizonyító erejű sérülést – így például a végtagcsonkulást, a vágott vagy szúrt sebet –, amelyet előző nap egy vadász, vagy a nyáját védelmező pásztor ejtett, másnap pedig a vádlott hasonló testrészén vették észre ugyanazt a sebesülést.

A híres magyar író és költő, Tompa Mihály (1817-1868) is széles körben ismertté tett egy esetet, amikor 1846-ban Szakálas farkas címmel hosszú verset írt, ami aztán csak még jobban bebetonozta a farkasembereket a helyi folklórba.

Néphiedelem és vérfarkas-perek Magyarországon

A magyar periratokban kutatva sem maradhatunk izgalmas vérfarkasper nélkül: 1759. augusztus 11. és december 14. között Veszprém vámegyében, Vaszarban egy büntetőper zajlott le egy boszorkány és egy farkasember ügyében. A periratok szerint Győr vármegye hatóság Veszprém vármegye törvényszékének képviselőivel egyetemben vizsgálatot tartott Németh Kata vaszari bába és annak élettársa, Horváth János pásztor ügyében. A vizsgálat iratait 1759. december 14-én terjesztették fel a Királyi Kancelláriának. A közvetlenül a királynőhöz intézett jelentésben utaltak arra, hogy azt a királyi jóváhagyás végett küldték meg, egyúttal csatolták a Győr vármegyéhez intézendő királyi leiratot, elrendelve benne a gyanúsítottak azonnali szabadon bocsátását és a vádak alóli felmentését.

A jegyzőkönyv szerint ismertették azt a közel 100 tanú elbeszélését is, amelyet még októberben vettek fel Vaszaron. Ebben mind Németh Kata többszörösen özvegyasszony bábát, mind pedig fiatalabb élettársát, Horváth János pásztort boszorkánysággal vádolták. Többek között Szűcs János tanú így jellemezte a bábaasszonyt: „tudálékos, rontó, gyógyító légyen, ugyan ezért mindenek tartottak tőle”. Akár őt, akár a férjét, Horváth Jánost valami neheztelésből fakadóan fenyegették, „csakhamar esett emberi vagy marhabeli károk.” Horváth mogorva, zárkózott ember lehetett, ezért Vaszaron, mint a „küldött farkast” jellemeztek. Ellene az egyik tanú, Kúti Anna azt vallotta, hogy „úgy értette maga juhászától és annak barátitól, hogy Horváth János farkas képében is járt.”

Hallotta, hogy amikor Horváth a mezőn összeszólalkozott a többi juhásszal, azoknak juhaiban az éjszaka mindenféle kár esett, a farkas egynéhányat megmart, egynek a beleit kidöntötte. Azt a tényt, hogy Horváth János maga lett volna az a farkas, az is bizonyítja, hogy a kutyák sem ugatták meg.

Néphiedelem és vérfarkas-perek Magyarországon

Egy másik tanú is Horváth Jánost okolta juhai pusztulásáért. A juhokat vigyázó ebek nem ugattak, észre sem vették a farkast, és meg sem indultak, erre magyarázatnak a tanú azt mondta, hogy az esett kár csakis a tudós pásztornak volt tudható: „mert az olyan színes farkasra az ebek nem ugatnak; még ha látják is, fel nem kelnek helyükről, de a valóságos farkasra reá támadnak; és így ebbül is megtudhatni az ’olyan’ farkast.” Egy másik vádló tanú aztán megmondta, hogy „némely tudálékos pásztoroknak és ezen Horváth Jánosnak is, ilyen ’küldött farkassá’ való hírök hallatik”. Az ilyen emberből lett farkas volt, tehát a küldött farkas.

Németh Kata bába és embergyógyító híre sem volt kevesebb a férje állatgyógyító hírénél. Tóth Erzsébet azt vallotta, hogy amikor a „szükségére” kiment volna, az ülőhelyébe nagy forgó szél jelent meg mellette, a forgószélben pedig benne ült Németh Kata bába harmadmagával.

Amikor végzett a tanú és a házba visszatért volna, immár ott is mindent elleptek a boszorkányok: „Onnan a szobába béballaga, a ház, a falak, az ágy teli volt boszorkányokkal […] Agyában a tanú hogy ledült, igen kínzották, rázták”. Több tanú is állította a rontást és a testi gyötrést, amit a boszorkányok, köztük Németh Kata is nekik okoztak. A bába nem csak az asszonyokat, de a férfiakat is félelemben tartotta. Molnár György vallotta, hogy ifjú legény korában azzal biztatta az asszony, hogy a lányát neki adja feleségül, kérette háromszor is: „Hogy utóbb ő a hagyott napra nem hajlott, hanem mást vett, azért reája megbosszankodott, hogy ezt megbánja, fenyegette is. Meg nem bánta ugyan, de akkor mindjárt megköttetett úgy, hogy természet dolgában feleségével nem élhetett esztendeig és egynehány hétig.” Ez az eset is igazolása annak, mint olyan sok másik, hogy a boszorkányos hírű, a mágiához értő emberektől való félelem, vagyis jelen esetben a megkötéstől való félelem maga is megköthette áldozatait. A farkasemberek azóta már nem a tárgyalótermek szereplői, emlékük ma a filmművészet darabjait gazdagítja, valamint több együttes dalainak témái is, például a híres német zenekar, a Powerwolf életművének részesei.