• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!
Nemes hölgyek és urak tenyérjátéka

Kiemelt

  • 2022. augusztus 16. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Tudtad, hogy a teniszt középkori francia szerzetesek „találták fel”?

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben
Rafael Nadal és Stefanos Tsitsipas

Rafael Nadal és Stefanos Tsitsipas

Minden évben végigkísérjük a nagy tenisztornákat, mint a Roland Garros vagy Wimbledon. Megcsodáljuk a teniszlegendák játékát: Roger Federer, Novak Djokovic, Rafael Nadal, Stefanos Tsitsipas. De tudjuk-e, hogy a tenisz elődje, a jeu de paume (magyarul ’tenyérjáték’) volt, amit a 13. században találtak ki francia szerzetesek, hogy némi mozgást biztosítsanak maguknak? A játékhoz a derék egyházfiak egy esteuf-nak nevezett rongylabdát használtak, amit a tenyerükkel (innen a tenyérjáték elnevezés) ütöttek a padlóhoz, a falakhoz és a kolostor gerendáihoz. 

Tenyérjáték a középkorban

Tenyérjáték a középkorban

A királyok játéka

Az első szenvedélyes királyi játékos X. Lajos volt, akit civakodó Lajos néven ismer a történelem. Ő építtette az első beltéri tenyérjáték pályákat. 1316-ban Vincennes-ben egy kimerítő játszma után nagy mennyiségű jéghideg bort ivott, amitől tüdőgyulladása lett és meghalt. Ugyancsak különös eset volt Charles d’Orléans-é is, aki miután az Azincourt-i csata után fogságba esett, rendszeresen játszott fogva tartóival, így a ködös Albionban ő terjesztette el a tenyérjátékot.

A tenisz elődje a 14. században olyan népszerű volt, hogy 1397-ben Párizs legfőbb bírája rendeletben szabályozta, hogy csak vasárnaponként lehetett játszani, mivel „sok játékos otthagyta munkáját és családját munkanapokon”. Ezt a rendeletet nem lehetett sokáig életben tartani. A 15. századtól kezdve a tenyérjáték az előkelő körökben szinte kötelező testmozgás volt.

Nemes hölgyek és urak tenyérjátéka

Nemes hölgyek és urak tenyérjátéka

VIII. Károlyról a történelemkönyvekből tudjuk, hogy 1498. április 7-én halt meg kastélyában, Amboise-ban. Egy alacsony szemöldökkőbe vágta bele homlokát. Arról már nem szól a fáma, hogy egy tenyérjátékra sietett, így következett be a végzetes baleset. II. Henrik szeretett az udvar hölgyei előtt játszani, akiknek véleményét is kikérte játékáról. Fia, IX. Károly amikor csak tehette, a szabadban játszotta a királyok sportját.

A 15-16- században már ütőkkel játszották a tenyérlabdát. Az első, hosszú nyelű, kenderből szőtt húrokkal készült ütők 1505-ben jelentek meg. A pályák már fedettek voltak, és a tenyérjáték a francia nemesség kedvelt sportja lett.

Teniszütők

Teniszütők

1485-ben egy egyházi zsinat betiltotta a papoknak a tenyérjátékot, mert az egyház méltatlannak tartotta azt a papi hivatáshoz.

Egy politikai tenyérjáték

IV. Henrikről több legenda ismert. Az egyik: hogy megszerezze Franciaország trónját, áttért a katolikus vallásra, és ekkor mondta: „Párizs megér egy misét”. Valójában minisztere, Sully herceg mondta neki, hogy „a korona megér egy misét”. Henrik nagyon népszerű király volt, az utókor „jó királyként” emlegeti. Egy anekdota szerint ezt mondta: „Azt akarom, hogy ne legyen országomban olyan szegény földműves, akinek nem jut minden vasárnap egy tyúk a fazekába.”

IV. Henrik nevéhez fűződik az 1598. április 13-án kiadott nantes-i ediktum, amely megszüntette a hugenották üldözését. Amíg azonban idáig eljut, Franciaország népe előtt is népszerűvé kell válnia. Ismeretes, hogy a király 1594. március 22-én érkezett Párizsba. Másnap úgy döntött, hogy megmutatja a népnek erejét és ügyességét, ezért egy nyilvános tenyérjáték csatát vívott meg.

IV. Henrik a tenyérjáték bajnokaként ismert. Mind a ‘longue paume’ (a szabadban játszott tenyérjáték), mind a ‘courte paume’ (teremben játszott tenyérjáték) kedvére való volt. Leveleiben megemlítette, hogy a tenyérjáték rendkívüli felüdülést jelentett számára.

Tenyérjáték a Luxembourg-kertben

Tenyérjáték a Luxembourg-kertben

Tenyérjáték teremben

Tenyérjáték teremben

Ezúttal azonban ennél többről volt szó. Elisabeth Belmas történészprofesszor szerint „IV. Henrik nagyon ravasz uralkodó volt, pragmatikus ember, jó politikus. Ez a tenyérjáték tehát Párizsba való érkezése után szórakozást jelentett számára, ugyanakkor a párizsiak felé tett békülékeny gesztus is volt.” A király a küzdelem helyét is gondosan megválasztotta. Nem palotájában vagy egy párizsi nemes úr rezidenciájában, hanem a köznép által látogatott lebujban játszott. Az ellenfélről és az eredményről nincsenek feljegyzések. De nem is ez volt a fontos, hanem az, hogy a nőies III. Henrik utódja bebizonyította a népnek, hogy erős, uralkodásra termett férfi.

IV. Henrik és tenyérjátéka

IV. Henrik és tenyérjátéka

A tenyérjáték nagy sikerére való tekintettel I. Ferenc 1527. november 9-én engedélyezi a franciáknak, hogy foglalkozásként űzzék ezt a sportot. Ettől fogva egyre nőtt a népszerűsége, és a 16. században már 1800 pálya létezett. Az angolok ezt nem nézték jó szemmel. Robert Dallington megjegyezte, hogy Franciaországban „több pálya van, mint templom, és többen űzik ezt a sportot, mint ahány sörszerető van Angliában.”

XIV. Lajos számára maga az orvos írta elő a tenyérjátékot, ami „felmelegíti a testet és a végtagokat, megszabadít a felesleges nedvektől, erősíti a természetet és örömmel tölti el a szellemet.” A király 1678-tól köszvénye miatt nem folytathatta ezt a sportot. Artois grófja, a későbbi X. Károly király 1786-ban Párizsban egy saját pályát építtetett. A játék Marie Antoinette királynőt is vonzotta.

A tenisz szó eredete

1874-ben az angol Walter Clopton Wingfield szabadalmat nyújtott be a tenyérjáték utódja, az aphairistiké meghonosítsa céljából. Egy ütővel, nemezzel bevont kaucsuk labdát juttattak el egymáshoz a játékosok. Amikor a játékos elindította a labdát, ezt mondta franciául ellenfelének: ‘tenez!’ (‘fogja!’). A szót abban a korban így ejtették ‘tenéts’. Az angolok ezt ‘tenis’-nek értelmezték. Innen a ‘tennis’, magyarul ‘tenisz’ szó.

Mi köze a tenyérlabdának a francia forradalomhoz?

A tenyérlabda a 17. század Franciaországában a hercegek nevelésének része volt. A Louvre, Vincennes, Fontainebleau, Compiègne kastélyának megvolt a maga Salle du jeu de paume-ja. Ezekben a termekben meghatározott rend és etikett szerint játszották a tenyérjátékot. A történelmileg legfontosabb termet Versailles-ban 1682-ben lerombolták, ám amikor XIV. Lajos berendezkedett Versailles-ban, a szenvedélyes játékos király újjáépíttette. A Salle du jeu de paume volt a színtere a francia forradalom egyik fontos epizódjának: franciául Serment du jeu de paume, magyarul ’labdaházi eskü’.

1789. június 20-án a Nemzetgyűléssé alakult Rendi Gyűlés képviselői esküt tettek arra, hogy „soha el nem válnak egymástól, és mindenütt összegyűlnek, ahol a körülmények azt megkívánják, mindaddig, amíg a királyság alkotmányát meg nem alkotják és szilárd alapokra nem fektetik.” Az eskütételre a Menus Plaisirs palota nagytermét jelölték ki, de mire a képviselők odaérkeztek, azt a király bezáratta. Némi tanácstalanság után a Nemzetgyűlés korelnöke a jeu de paume termet választotta. Az esküt híres festményen örökítette meg Jacques-Louis David. A kép a terem falát díszíti.

Versailles. Salle du jeu de paume

Versailles. Salle du jeu de paume

Jacques-Louis David: A jeu de paume esküje

Jacques-Louis David: A jeu de paume esküje

Tenyérlabda pályából múzeum

A művészetkedvelőnek a jeu de paume a Tuilériák kertjében lévő múzeumot juttatja az eszébe. Az épületet 1861-ben, III. Napóleon uralkodása alatt emelték tenyérlabda pályák létesítése céljából. 1909-től kezdve műkincsek kiállítására szolgált. 1947 és 1986 között, az Orsay Múzeum megnyitásáig itt állították ki az impresszionisták festményeit. 1991-ben, az akkori kulturális miniszter Jacques Lang kezdeményezésére a kortárs modern művészetek múzeuma lett.

Jeu de paume

Jeu de paume

Kapcsolódó cikkek

Irene Vallejo: Papirusz

Irene Vallejo szerint a jövő útjai a múltba vezetnek – Könyvkritika

Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.

Fekete Afrika hangjai

A Fekete Kontinens hangjai – 10 lehengerlő regény Afrikából

Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.

A sztoikus és a lázadó, avagy a Windsor-nővérek története – Könyvkritika

II. Erzsébet halálával véget ért egy korszak. A világ figyelme a királyi családra szegeződik, mindenki az új uralkodó, III. Károly…

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Bezárt az Ectopolis Magazin!

    4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

    Legutóbbi cikkek

    • 2023. március 10.

    Bezárt az Ectopolis Magazin!

    4,5 év működés után az oldal nem frissül tovább.

    • 2023. január 5.

    Fontos vagyok, tehát vagyok, avagy a kreatív írás művészete – Könyvkritika

    Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.

    • 2022. december 1.

    A Zsiványos nevű űrkalóz, és mindaz, amit nem akartál tudni a lázadásról – Sorozatkritika

    A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.

    • 2022. november 21.

    A boncolás titkos művészete – Könyvkritika

    Utazás a lélek mélyére, kizárólag a legbátrabb olvasóknak!

    • 2022. november 9.

    Konkurens kiadók összefogásából született az új budapesti könyvkuckó

    Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.