- Magyar Miklós
- 2022. augusztus 16. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Minden évben végigkísérjük a nagy tenisztornákat, mint a Roland Garros vagy Wimbledon. Megcsodáljuk a teniszlegendák játékát: Roger Federer, Novak Djokovic, Rafael Nadal, Stefanos Tsitsipas. De tudjuk-e, hogy a tenisz elődje, a jeu de paume (magyarul ’tenyérjáték’) volt, amit a 13. században találtak ki francia szerzetesek, hogy némi mozgást biztosítsanak maguknak? A játékhoz a derék egyházfiak egy esteuf-nak nevezett rongylabdát használtak, amit a tenyerükkel (innen a tenyérjáték elnevezés) ütöttek a padlóhoz, a falakhoz és a kolostor gerendáihoz.
Az első szenvedélyes királyi játékos X. Lajos volt, akit civakodó Lajos néven ismer a történelem. Ő építtette az első beltéri tenyérjáték pályákat. 1316-ban Vincennes-ben egy kimerítő játszma után nagy mennyiségű jéghideg bort ivott, amitől tüdőgyulladása lett és meghalt. Ugyancsak különös eset volt Charles d’Orléans-é is, aki miután az Azincourt-i csata után fogságba esett, rendszeresen játszott fogva tartóival, így a ködös Albionban ő terjesztette el a tenyérjátékot.
A tenisz elődje a 14. században olyan népszerű volt, hogy 1397-ben Párizs legfőbb bírája rendeletben szabályozta, hogy csak vasárnaponként lehetett játszani, mivel „sok játékos otthagyta munkáját és családját munkanapokon”. Ezt a rendeletet nem lehetett sokáig életben tartani. A 15. századtól kezdve a tenyérjáték az előkelő körökben szinte kötelező testmozgás volt.
VIII. Károlyról a történelemkönyvekből tudjuk, hogy 1498. április 7-én halt meg kastélyában, Amboise-ban. Egy alacsony szemöldökkőbe vágta bele homlokát. Arról már nem szól a fáma, hogy egy tenyérjátékra sietett, így következett be a végzetes baleset. II. Henrik szeretett az udvar hölgyei előtt játszani, akiknek véleményét is kikérte játékáról. Fia, IX. Károly amikor csak tehette, a szabadban játszotta a királyok sportját.
1485-ben egy egyházi zsinat betiltotta a papoknak a tenyérjátékot, mert az egyház méltatlannak tartotta azt a papi hivatáshoz.
IV. Henrikről több legenda ismert. Az egyik: hogy megszerezze Franciaország trónját, áttért a katolikus vallásra, és ekkor mondta: „Párizs megér egy misét”. Valójában minisztere, Sully herceg mondta neki, hogy „a korona megér egy misét”. Henrik nagyon népszerű király volt, az utókor „jó királyként” emlegeti. Egy anekdota szerint ezt mondta: „Azt akarom, hogy ne legyen országomban olyan szegény földműves, akinek nem jut minden vasárnap egy tyúk a fazekába.”
IV. Henrik a tenyérjáték bajnokaként ismert. Mind a ‘longue paume’ (a szabadban játszott tenyérjáték), mind a ‘courte paume’ (teremben játszott tenyérjáték) kedvére való volt. Leveleiben megemlítette, hogy a tenyérjáték rendkívüli felüdülést jelentett számára.
Ezúttal azonban ennél többről volt szó. Elisabeth Belmas történészprofesszor szerint „IV. Henrik nagyon ravasz uralkodó volt, pragmatikus ember, jó politikus. Ez a tenyérjáték tehát Párizsba való érkezése után szórakozást jelentett számára, ugyanakkor a párizsiak felé tett békülékeny gesztus is volt.” A király a küzdelem helyét is gondosan megválasztotta. Nem palotájában vagy egy párizsi nemes úr rezidenciájában, hanem a köznép által látogatott lebujban játszott. Az ellenfélről és az eredményről nincsenek feljegyzések. De nem is ez volt a fontos, hanem az, hogy a nőies III. Henrik utódja bebizonyította a népnek, hogy erős, uralkodásra termett férfi.
A tenyérjáték nagy sikerére való tekintettel I. Ferenc 1527. november 9-én engedélyezi a franciáknak, hogy foglalkozásként űzzék ezt a sportot. Ettől fogva egyre nőtt a népszerűsége, és a 16. században már 1800 pálya létezett. Az angolok ezt nem nézték jó szemmel. Robert Dallington megjegyezte, hogy Franciaországban „több pálya van, mint templom, és többen űzik ezt a sportot, mint ahány sörszerető van Angliában.”
1874-ben az angol Walter Clopton Wingfield szabadalmat nyújtott be a tenyérjáték utódja, az aphairistiké meghonosítsa céljából. Egy ütővel, nemezzel bevont kaucsuk labdát juttattak el egymáshoz a játékosok. Amikor a játékos elindította a labdát, ezt mondta franciául ellenfelének: ‘tenez!’ (‘fogja!’). A szót abban a korban így ejtették ‘tenéts’. Az angolok ezt ‘tenis’-nek értelmezték. Innen a ‘tennis’, magyarul ‘tenisz’ szó.
A tenyérlabda a 17. század Franciaországában a hercegek nevelésének része volt. A Louvre, Vincennes, Fontainebleau, Compiègne kastélyának megvolt a maga Salle du jeu de paume-ja. Ezekben a termekben meghatározott rend és etikett szerint játszották a tenyérjátékot. A történelmileg legfontosabb termet Versailles-ban 1682-ben lerombolták, ám amikor XIV. Lajos berendezkedett Versailles-ban, a szenvedélyes játékos király újjáépíttette. A Salle du jeu de paume volt a színtere a francia forradalom egyik fontos epizódjának: franciául Serment du jeu de paume, magyarul ’labdaházi eskü’.
1789. június 20-án a Nemzetgyűléssé alakult Rendi Gyűlés képviselői esküt tettek arra, hogy „soha el nem válnak egymástól, és mindenütt összegyűlnek, ahol a körülmények azt megkívánják, mindaddig, amíg a királyság alkotmányát meg nem alkotják és szilárd alapokra nem fektetik.” Az eskütételre a Menus Plaisirs palota nagytermét jelölték ki, de mire a képviselők odaérkeztek, azt a király bezáratta. Némi tanácstalanság után a Nemzetgyűlés korelnöke a jeu de paume termet választotta. Az esküt híres festményen örökítette meg Jacques-Louis David. A kép a terem falát díszíti.
A művészetkedvelőnek a jeu de paume a Tuilériák kertjében lévő múzeumot juttatja az eszébe. Az épületet 1861-ben, III. Napóleon uralkodása alatt emelték tenyérlabda pályák létesítése céljából. 1909-től kezdve műkincsek kiállítására szolgált. 1947 és 1986 között, az Orsay Múzeum megnyitásáig itt állították ki az impresszionisták festményeit. 1991-ben, az akkori kulturális miniszter Jacques Lang kezdeményezésére a kortárs modern művészetek múzeuma lett.
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
II. Erzsébet halálával véget ért egy korszak. A világ figyelme a királyi családra szegeződik, mindenki az új uralkodó, III. Károly…
Bantu Stephen Biko élete ma is példamutató és tanulságos.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
Utazás a lélek mélyére, kizárólag a legbátrabb olvasóknak!
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.