Kovács Krisztián
2021. július 14. | Becsült olvasási idő: 7,5 perc

A feltaláló, aki forradalmasította a sci-fit, az irodalom mégis kiátkozta

Számomra mindig úgy tűnt, hogy az igazán korszakalkotó egyéniségek, akik irányt szabtak tudomány- és művészeti ágaknak, mind különös szerzetek lehettek, megítélésük pedig már életükben is meglehetősen ellentmondásos volt. Ha a kört leszűkítjük a science fiction területére, abban nagyjából egyetértés mutatkozik az irodalmárok közt, hogy három ember felelős a modern sci-fi kialakulásáért, ők pedig Jules Verne, H. G. Wells, és jelen cikk alanya, Hugo Gernsback.

Míg azonban előbbi kettő iránt gyakorlatilag műveiken át is értjük a feltétlen rajongást (ki ne ismerné Wells-től A láthatatlan embert, Az időgépet, és még inkább a Világok harcát, Vernétől pedig a Nemo kapitányt, vagy az Utazás a Holdba című fantasztikus történeteket), addig Gernsbackről, noha még díjat is neveztek el róla (nem is akármilyen díjat) a műfajra gyakorolt hatását tekintve jóval kevesebb szó esik, megítélése pedig minimum véleményes. Nézzük is, hogy miben rejlik mindez.

Gernsback és a tévészemüveg Forrás: www.bukowskis.com

Rádióamatőrből feltaláló és lapkiadó

Gernsback 1884-ben zsidó, borász családba született Luxemburgban, 1904-ben emigrált az Egyesült Államokba, és viszonylag hamar megkapta az amerikai állampolgárságot. A háromszor nősült, nyughatatlan természetű fiatal férfi, még mielőtt bármiféle tudományos-fantasztikus lapkiadásba fogott volna, éles eszének és bátorságának hála az épp fellendülőben lévő elektronikai iparban találta meg a számításait. Tehetséges vállalkozóként Európából importált alkatrészekkel a „vezeték nélküli” rádiózás fejlesztését és kiterjesztését igyekezett elősegíteni, törekvései eredményeképp nyugodtan nevezhetjük a modern amatőr rádiózás úttörőjének.

Gernsback meglehetősen sajátságosan értelmezte a világot, megszállottan kereste az új lehetőségeket, és dolgozott a munkaerő koncentrációjának maximális kihasználhatóságán.

1925-ben kifejlesztett egy „produktivitásnövelő izolátort”. Ez azt jelentette, hogy a delikvens fejére egy feketére festett fából készült sisakot húztak, melyen kizárólag a szemeknek tartottak fent két szűk, üvegezett rést, amin kiláthatott, egy vezetéken át pedig tiszta oxigént engedtek a sisak alá, így a dolgozó ember a kilélegzett szén-dioxid belélegzésével nem álmosodott el, és nem csökkent a koncentrációja.

Gernsback 1967-es halálakor megközelítőleg 80 szabadalom tulajdonosa volt, köztük az 1965-ös fejlesztésű tévészemüvegé, de fejlesztett speciális hajszárítót, vagy éppen plasztikus válltáskát, amiben akár egy gyerek is elfért. Jelentősége mégis inkább lapkiadóként igazán tetemes, hiszen közel hatvan éves szakmai pályafutása alatt több mint 50 különböző folyóiratot indított és szerkesztett a legkülönfélébb témakörökben, mint pl. kalóz történetek, az emberi test, szexológia, rövid hullámú televíziózás, fotózás, francia humor, rádióelektronika, nyomozati módszerek és történetek, de mind közül központi szerepet kapott egyik nagy szerelme, a science fiction.

A produktivitásnövelő izolátor Forrás: www.nybooks.com

Adj nevet a gyermeknek

Gernsback nagyra tartotta ugyan Wells és Verne művészetét, ám mindig is úgy érezte, hogy regényeikben inkább a fantasztikus, semmint az átgondolt tudományos jelleg dominál, és egy alapvetően elektronikai beállítottságú emberként éppen ezen kívánt változtatni. 1926 áprilisában megalapította a világ első, kizárólag science fiction témákra és irodalomra specializálódott folyóiratát, a máig világhírű Amazing Stories-t.

A legelső szám természetesen Wells, Verne, valamint Edgar Allen Poe írásaival volt tele, és 25 centet kértek érte.

Gernsback a későbbi lapszámokban saját, álnéven írott publicisztikáit is megjelentette, de abban az olyan nagyságok, mint Brian W. Aldiss és Frederik Pohl is egyetértettek, hogy különösebb tehetséggel, mint író, nem bírt.

Ellenben magazinjának hála számtalan feltörekvő, és később világhírnévre szert tett, mára legendává érett szerzőnek adott első publikációs lehetőséget, új utakat keresve, és folyamatosan kiterjesztve a science fiction határait. A teljesség igénye nélkül jelent meg nála írással John W. Campbell, Isaac Asimov, Ursula K. Le Guin, Roger Zelazny, Howard Philips Lovecraft, és Clark Ashton Smith is. Sokan a sci-fi, mint szóösszetétel használatát is Gernsbacktől eredeztetik, és a sci-fi önálló műfajjá válása éppen az Amazing Stories gyermekéveitől datálható. Valami megváltozott, valami kialakult az irodalmi színtéren.

Az Amazing Stories legelső száma 1926 áprilisából Forrás: wikipedia.org

Teremtő pusztítás

A felfelé ívelő, idealizált pályafutás nem tartott sokáig, Gernsback mindössze három évvel az indulása után a hitelezőivel vívott küzdelemben elvesztette a lapot, az utókor pedig sokszor ma már inkább úgy hivatkozik rá, mint egy szenvedélyes és vakbuzgó dilettánsra, aki törekvéseivel legalább annyit rontott a sci-fi megítélésén, mint amennyire elősegítette annak szélesebb közönséghez való eljutását. A lapban pénzdíj ellenében meghirdetett publikációs versenyek, a rajongók és olvasók kommunikációját megkönnyítő levéldobozok (amiket később a képregényiparban pl. Stan Lee is átvett) óhatatlanul higították némileg a lap tartalmát, és Gernsback hiába akart tudományos ismeretterjesztést, ezekkel a történetekkel épp az ellenkezőjét érte el.

Az igazi probléma mégsem ez volt, sokkal inkább az a fajta lapkiadói gazdasági magatartás, melyet folytatott. A szerzők igen kevés jogdíjat kaptak a publikált írásokért, olykor semmit, ennek eredményeként Lovecraft és Clark Ashton Smith előszeretettel hivatkozott rá úgy, mint Hugo, a patkány.

Egy idő után már H. G. Wells sem adott további történetek közlésére engedélyt Gernsbacknek, a kifizetetlen tartozásoknak hála pedig az igazán tehetséges írók inkább más lapokba vitték a történeteiket, a helyükre lépők pedig, akik már a megjelenésnek is örültek, nem voltak megfelelő színvonalúak.

Egyesek kritikusok szerint ezzel Gernsback létrehozott egy „gettót” a sci-fi számára, mely évtizedekre előre meghatározta a zsáner komolyanvehetetlenségét. Gyakorlatilag életmentő ötlet volt 1929-ben kivenni a lap irányítását Gernsback kezéből.

Gernsback egyik sokat vitatott és kritizált saját regénye Forrás: www.manhattanrarebooks.com

A sci-fi szolgálatában

Bár Gernsback vezette be a sci-fit a köztudatba, végül John. W. Campbell volt az, aki megmentette a korai elkárhozástól, az Astounding Science Fiction magazin szerkesztőjeként eltolva a fókuszt a Gernsback-féle szupertudományosságtól a mezei realitás, és lélektani mélység felé, ezzel mintegy újraélesztve a zsánert. Gernsbacket persze nem olyan fából faragták, hogy felhagyjon álmaival, az Amazing Stories elvesztése után két új magazint is alapított, ezek voltak a Science Wonder Stories és Air Wonder Stories, melyek aztán az elhatalmasodó gazdasági világválság generálta piaci viszonyoknak eleget téve egyetlen lapban egyesültek később Wonder Stories címmel, mely végül 1955-ig működött.

Bár Gernsback megítélése meglehetősen ellentmondásos, egyesek esküsznek úttörő szerepére, és újító szándékára, mások megvetik, mert majdnem közröhej tárgyává tett egy egész műfajt, az elvitathatatlan tőle, hogy ő volt az első, aki egyáltalán bele mert vágni egy tisztán tudományos-fantasztikus folyóirat kiadásába, lehetőséget adott fiataloknak a bemutatkozásra, és összefogta valamelyest azokat, akik érdeklődtek az ehhez hasonló történetek iránt. Munkásságának kétségtelenül legnagyobb elismerése a róla elnevezett, és máig legrangosabbnak tartott science fiction irodalmi elismerés, a Hugo-díj, melyet évről évre különböző kategóriákban ítélnek oda sci-fi szerzők részére, és mely egyfajta fokmérőként is működik a szakmában.