Tudomány

A játékos természetbúvár, aki csak az állatokért élt – 95 éve született Gerald Durrell

Hirdetés

Gyermekként feltétel nélkül tiszteltem azokat a természetjáró tudósokat, akik a dzsungelek mélyét, szavannák síkságait, vagy a sarkvidékek végtelen hómezőit járták, hogy bemutassák változatos világunkat kicsinek és nagyoknak. David Attenborough, Rockenbauer Pál, vagy később Steve Irwin mind-mind megtestesítették azt a jó értelemben vett megszállottságot, mely nélkül vélhetően hivatásuk kiüresedett volna: minden szavukból, tekintetükből sütött a szenvedély, és egy ennél jóval mélyebb érzelem: az aggodalom a természeti környezetünk önző kizsákmányolása miatt.

Kevés ember volt azonban, aki az aggodalmat, a szakmaiságot és a humort olyan természetes, és magától értetődő módon volt képes összekötni, mint az idén 95 éve született Gerald Durrell. Zoológus, író, aktivista, állatbefogó és állatkert igazgató volt, termékeny élete során e négy terület elválaszthatatlan maradt, egyik a másikat táplálta, feltétlen munkabírása, nyughatatlan természete, és a bolygónk természeti környezetének megmentése iránti elkötelezettsége pedig elég volt ahhoz, hogy legalább három generáció zárja a szívébe örökre a mosolygós lélekbúvárt.

Gerald Durrell (1925-1995)

Gerald Durrell (1925-1995)

Gerry, a természetjáró

Az 1925. január 7-én az indiai Dzsamsedpurban született Gerald Malcolm Durrell sorsát túlzás nélkül születése és gyermekkora színhelye is meghatározta. Gerry – ahogy mindenki hívta a környezetében – egzotikus közegből egzotikus közegbe került, köszönhetően leginkább anyjának, Louisa Florence Dixie-nek, aki férje 1928-as halála és egy rövid angliai kitérő után úgy döntött, négy gyermekével a görögországi Korfu szigetén próbál szerencsét. A kirándulás végül négy évre nyúlt, és lényegében mind a négy gyermek sorsát örökre meghatározta; Margaret, Lawrence és Leslie is itt találta meg a számításait, és főbb érdeklődését, de senkire sem gyakorolt olyan éles hatást, mint Gerryre, aki – tekintve, hogy nem járt iskolába, hanem magántanárok oktatták – naphosszat az egzotikus szigetet járta gyermeki felfedezőútjain.

Különös, hogy gyermekkori hobbija miként kísérte végig egész életét, és determinálta szakmai pályáját, ugyanis már tíz-tizenkét éves gyerekként is számtalan, a szigeten élő állatot gyűjtött be, hogy aztán az édesanyja tudta nélkül a házukba csempéssze őket, miközben életmódjukat tanulmányozta. Abban a korban, amikor az ember különösen fogékony a külső hatásokra, Durrell – és testvére, a később kiváló íróvá váló Lawrence is – megértő mentorra és barátra lelt Teo Sztefanideszben. Sztefanidesz nemzetközi hírű orvos, természetbúvár és költő volt, aki napközben a fiúk oktatását látta el, és buzdította őket saját környezetük minél behatóbb felderítésére.

Gerry szó szerint vette az intelmeket, aminek persze a család nem mindig örült: a fiú ugyanis nem csupán ártalmatlan békákkal és szalamandrákkal, de nem ritkán üregi nyulakkal, és homoki viperákkal a hóna alatt tért haza.

Gerald Durrell (1925-1995)

Gerald Durrell (1925-1995)

Gerry, az állatbefogó

A korfui kaland egy életre meghatározta Gerry személyiségét, és törekvéseinek irányvonalát. A második világháború alatt a sorkatonaságot megúszta, azokat az éveket többek közt egy kisállatkereskedésben, és a whipsnade-i állatkertben töltötte, mint gondozó, és tanulmányai alapján már ekkoriban több tucat expedíciót tervezett meg, melyek keretében a kihalófélben lévő fajok példányainak megmentését tűzte ki célul, nem mellesleg pedig széleskörű tapasztalatot szerzett egy állatkert fenntartásnak gazdasági kritériumairól. A mindössze húsz éves fiú idejekorán elkezdett terveivel leveleket küldözgetni különböző természettudományos társaságoknak, ám a háború végeztével a veszélyeztetett fajok megmentése sokadrangú problémává vált. A helyzetet egy a 21. születésnapja betöltését követő atyai örökség mentette meg, melyet Gerry az utolsó fillérig begyűjtő körútjaira szánt.

Felsorolni is nehéz, hány különböző helyre jutott el: megfordult Argentínában, Brit Guyanában, Paraguayban, Új-Zélandon és Ausztráliában, Malajziában, Sierra Leonéban, Mexikóban és Mauritiuson, de vezetett kutatást India és Madagaszkár dzsungeleibe is. Célja olyan veszélyeztetett fajok példányainak befogása volt, melyek egyedszámukat tekintve a kihalás szélén álltak.

Durrell szembement azzal a később kialakult elvvel, hogy az állatkertek az etikátlan állattartás fellegvárai, őt ugyanakkor nem az egyedek nagyközönség előtti kiállítása, hanem a faj szabályozott körülmények közti megmentése érdekelte.

Az egyetlen probléma az volt, hogy az örökségből származó pénz elfogyott, Durrell pedig képtelen volt az Európába hozott állatok felett felügyeletet gyakorolni, korábbi állatkerti tapasztalatai miatt pedig tartott tőle, hogy nem azt a gondozást kapják, melyet ő elképzelt nekik.

Gerald Durrell (1925-1995)

Gerald Durrell (1925-1995)

Gerry, az író, és az állatkert igazgató

Bátyja, Lawrence Durrell javasolta neki, hogy fogjon könyvírásba, mely a szabadszellemű, jó humorú, és szóban kiválóan fogalmazó Gerry számára könnyű pénzkereset lehet. Az 1953-as Noé bárkáján című első kötet be is váltotta a hozzá fűzött reményeket, Gerald Durrell mondhatni új műfajt teremtett:

önéletrajzi, ismeretterjesztő, humoros és könnyed kalandregényei könnyen megtalálták az utat az ifjúsági irodalmat kedvelők és az idősebb olvasók szívéhez is, az eladott példányszámok után járó honorárium pedig nem csupán további expedíciók szervezésére bizonyult elégségesnek.

Gerry 1959-ben megalapította saját állatkertjét akkori feleségével, Jacqueline Sonia Wolfendennel. A Jersey-i Állatpark a növekvő bevételeknek hála később teljes egészében a Durrell család tulajdonába került, ugyanakkor az állatok gondozásáról szóló, Gerry által lefektetett szigorú szabályok már a kezdetektől jelen voltak.

Gerry szembement a kor állatkertjeinek szokásaival: az ott tartott állatoknak megfelelő életteret, és válogatott, kiváló minőségű eledelt biztosított, azt pedig szigorúan megtiltotta a gondozóknak, hogy állat és állat közt különbséget tegyenek, vagyis a kevésbé ritka fajok képviselőit ugyanaz az ellátás illette meg, mint az igazán ritka állatokét. A kezdetben a szakma által homlokráncolással figyelt kísérlet nem csupán működött, de az évek során egyre több állatkert tette magáévá, többen egyenesen Durrelltől kértek szakértői tanácsokat a fejlődésre. Az állatkert évente megközelítőleg 200 ezer látogatót fogadott, Durrell pedig könyvei, és egyre inkább megszaporodó televíziós szereplései miatt valódi hírességgé vált, így ezt követően elkezdte tudatosan használni a médiát, hiszen e csatornákon keresztül már nyíltan és nagy tömegeknek kampányolhatott az esőerdők kiírtása, és az állattok életterének kizsákmányolása ellen.

Gerald Durrell (1925-1995)

Gerald Durrell (1925-1995)

Gerry, a legenda

Durrellt ma sokan természetfilmesként, mások természetvédőként, a szakma kiváló zoológusként, az olvasók pedig zseniális íróként ismerik, ám sokoldalú tevékenysége, az állatai megmentéséért tett erőfeszítései sajnos megtették a hatásukat. Gerry egész életében az alkohol rabja volt, mely ugyan a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolta szakmai életét, életminőségére azonban az utolsó éveiben már jócskán kihatással volt. Sosem próbálta tagadni, leplezni a függőségét, könyveiben is gyakran ír az italozással töltött kikapcsolódásokról. Bár a 90-es évek elején májátültetésen esett át, végül életét nem tudták már meghosszabbítani, és 1995. január 30-án májelégtelenségben hunyt el. Ott temették el, a Jersey-i Állatpark területén, ahol élete nagy részét is töltötte. 70 éves volt.

Durrell ma a XX. századi természettudomány, és természetvédelem legendája, második felesége, Lee továbbra is járja a világot – tavaly ősszel Budapesten is megfordult – hogy így juttassa el férje üzenetét a világ minden tájára. Számunkra pedig Gerry törekvései műveiben is tovább élnek, így ha tehetitek, vegyétek le a polcról valamelyik remekét, tulajdonképpen nem tudtok mellélőni. A bafuti kopók, A részeg erdő, az Állatkert a poggyászomban, a Kalandorok az őserdőben, a Rokonom, Rosy, az Az amatőr természetbúvár, a Vadállatok bolondja, az Állatkert a kastély körül, vagy épp a Korfu-trilógiaként elhíresült Családom és egyéb állatfajták, Madarak, vadak, rokonok és Istenek kertje című kötetek garantált szórakozást nyújtanak kicsiknek és nagyoknak egyaránt,

és megerősítik mindazt, amiben Gerry is egész életében hitt: hogy a természet megvédése saját emberségünk alapja.

Gerald Durrell (1925-1995)

Gerald Durrell (1925-1995)

Kapcsolódó cikkek

A Lisey történetéből J. J. Abrams készíthet adaptációt

Korábban megfilmesítetlen Stephen King-regény kaphat adaptációt

A 2006-os Lisey története című regény King egyik személyes kedvence is.

Hírek

2021. 02. 26.

Molnár Ferenc számos katonával készített interjút a frontvonalban

Gyűjteményes kötetben jelennek meg Molnár Ferenc világháborús haditudósításai

A Pál utcai fiúk írója számos katonával készített interjút a frontvonalban.

Hírek

2021. 02. 26.

A cowboy, aki sosem látta a vadnyugatot – Karl May, egy valódi csirkefogó

A törvényen kívüli botrányhős, aki máig 200 millió példányban fogyott.

Irodalom

2021. 02. 25.

A kötet Jim Morrison halálának 50. évfordulója kapcsán jelenik meg

Egyedülálló gyűjteményes kötetben jelennek meg Jim Morrison versei és cikkei

A 600 oldalas monstrum tisztelgés lesz a zenész teljes életműve előtt halálának 50. évfordulóján.

Hírek

2021. 02. 25.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

A feszültség háborúja

A Tesla-Edison-csörte, avagy az áramrendszerek háborúja

Könnyebbé tették életünket zseniális elméjükkel és fáradhatatlan kíváncsiságukkal.

Tudomány

2021. 02. 18.

Az afrikai sziklatörő – 180 éve született Henry Morton Stanley

Egy furfangos és szerencsés ember története a “Sziklatörő” legendája mögött.

Tudomány

2021. 01. 28.

David Attenborough-portré

A kék bolygó halkszavú védőszentje – Sir David Attenborough-portré

Sir David Attenborough még lassan 95 évesen is képes ámulatba ejteni a világot.

Tudomány

2021. 01. 20.

Jean-Jacques Rousseau (1712–1778)

Jean-Jacques Rousseau, a modern környezetvédők előfutára

Rousseau közhellyé érett jeligéje vajon valóban azt jelenti, amit sok éve gondolunk róla?

Tudomány

2021. 01. 14.

Expedíciók, melyek sosem tértek vissza

Elveszett remények – 5 hírhedt expedíció, melynek résztvevői sosem tértek vissza

Kalandvágy vagy tudományos kíváncsiság? Akadt, akit a halálba űzött.

Tudomány

2021. 01. 05.

Hirdetés