Kovács Krisztián
2020. november 9. | Becsült olvasási idő: 7 perc

Az Éden sárkányai – Carl Sagan, a kozmosz tűnődő aktivistája

1997-ben, bemutatása évében volt szerencsém látni a Jodie Foster főszereplésével készült Kapcsolat című filmet. Utólag megtekintve a film nyilvánvaló hibái ellenére is kivételesen realisztikusan áll az emberi viselkedéshez, és meglehetősen kreatívan és logikusan egy idegen civilizációval történő esetleges kapcsolatfelvételhez. Akkor még nem tudtam, hogy a film egy zseniális gondolkodó, és sokoldalú zseni egyetlen megjelent regénye. Egy zseni, aki a film bemutatásakor már egy éve halott volt.

Sagan 1934-ben látta meg a napvilágot Brooklynban, ukrán-zsidó bevándorló családban. Mindössze 21 évesen szerezte meg alapdiplomáját Chicagóban, két évvel később pedig már a mester fokozat is az övé lett, 1960-ban pedig, mindössze 26 évesen ledoktorált csillagászat és asztrofizika tárgyakból, miközben szabadidejében egy laborban dolgozott és igyekezett belekóstolni másik érdeklődési körébe, a genetikába. Kivételes tehetsége tehát igencsak korán megmutatkozott, most végigvesszük, milyen fontos állomásai és területei is voltak ennek a rendkívüli és sajnos meglehetősen korán véget ért pályafutásnak.

Carl Sagan (1934-1996) Forrás: www.theblackvault.com

Bolygók és holdjaik felépítése

Sagan a doktorija után szinte rögtön munkát kapott fiatal csillagászként a Smithonian Csillagvizsgálóban, vendégtudósként a NASA egyik programjában is részt vett, melynek keretében szondák indítását tervezték a Naprendszerünk bolygóihoz. Sagan volt az első, aki azt feltételezte, hogy a Vénusz felszíne, Naptól mért távolságának hála rendkívül forró és száraz. Jól megfigyelhető, hogy korábban számtalan sci-fi író, Isaac Asimovtól Robert Heinleinig, elképzelhetőnek tartotta, hogy embert küldjenek a Vénuszra, ám a szintén, többek közt Sagan által is közreműködött Mariner 2-es szonda végül 1962-ben igazolta a tudós elképzelését.

Sagan volt ugyanakkor az első, aki mérések és kutatások alapján azt feltételezte, hogy a Jupiter Europa nevű holdjának több kilométer vastag jégrétege alatt óceán lehet.

Ez a teória a Galileo szonda 1995 és 2003 közti mérései alapján került igazolásra, azóta pedig számtalan film, és regény építette már be tényként saját világába Sagan elképzelését arra vonatkozóan, hogy a víz megléte a Jupiter kísérőjén gyakorlatilag az élet egyik lehetséges kiindulópontja lehet.

Carl Sagan (1934-1996) Forrás: bbc.com

Üzenet a kozmoszba, és vissza

A hetvenes évek végén indított Voyager 1-es és Voyager 2-es szondák mára jóval túlhaladtak saját Naprendszerünkön, és megkezdték hosszú útjukat az ismeretlenbe. A szondák magukkal vittek egy-egy aranyozott lemezt, mely egy meglehetősen komplex üzenetet tartalmaz az őket esetlegesen megtaláló földönkívüliek számára, akik ennek segítségével némileg képet kaphatnak az emberi fajról, és annak mibenlétéről. Sagan eredeti ötletét már a Pioneer-10 és Pioneer-11-es szondák esetében is felhasználták, de a dalokkal és emberi hangokkal kiegészített üzenet végül a Voyager-programnak hála juthatott el a mélyűrbe.

Sagan munkásságának súlypontját azonban egyértelműen a földönkívüli élet kutatása jelentette. 1982-ben sikerrel közzétett egy felhívást, számtalan tudóstársa, köztük 7 Nobel-díjas szakember támogatásával, mely az ún. SETI-programok és kutatások ösztönzésére és kiterjesztésére hívta fel a figyelmet. Sokan a mai napig fordulópontnak tekintik ezt az eseményt, kezdetének a földönkívüli élet elérhetőségének, és valódiságának elismeréseként.

Sagan ekkora már élen járt a SETI-kutatások folytatásában, 1974-ben pl. részt vett számtalan a kozmoszba kisugározni szánt rádióüzenet megírásában is,

és eleve ő volt az, aki először szorgalmazta pályatársait, hogy rádióantennákkal figyeljék a mélyűrt.

Carl Sagan (1934-1996) Forrás: turingchurch.net

Sagan, az aktivista

A látszólag örökké ezer fokon égő, milliónyi tudományos tevékenységbe belekóstoló, nyughatatlan ismeretterjesztő már-már törvényszerű módon emelte fel a hangját, amikor az egész társadalmat, vagy az egész bolygót érintő kérdésekben kellett véleményt formálnia. Sagan tartott tőle, hogy a Fermi-paradoxon (vagyis, hogy egy kellően fejlett civilizáció minden esetben elpusztítja önmagát), valóra válik, így aztán minden igyekezetével azon volt, hogy óva intse az emberiséget minden lehetséges és a tudomány által rendelkezésére álló eszközzel.

Miután Ronald Reagan 1983-ban meghirdette a Csillagháborús-tervet, Sagan egyre hangosabban kezdte hallatni a hangját, félő, hogy mindez elmozdítja majd a nukleáris fegyverkezés egyébként is kényes egyensúlyát az Egyesült Államok és a Szovjetunió között. Miután Reagan annak ellenére is folytatta a fegyverkezést, hogy Gorbacsov bejelentette a nukleáris fegyverarzenáljuk csökkentését,

hatalmas tüntetések kezdődtek Las Vegas mellett, melyben több híresség is részt vett, és ahonnan többek közt Sagant, és Martin Sheent is bilincsbe verte vitték el a rendőrök.

Sagan ugyanakkor jól tudta, mit beszél, mikor a nukleáris fegyverkezéstől való félelmének adott hangot, ő volt ugyanis az egyik első tudós, aki matematikai modellekkel bizonyította, hogy egy atomháború után végzetes nukleáris tél köszöntene a bolygóra.

Carl Sagan (1934-1996) Forrás: wired.com

A kozmosz legelkötelezettebb ismeretterjesztője

Alighanem életének ezen része az, amiben ő maga is a legjobban érezte magát, és amiért mi magunk is olyan jóleső érzésekkel emlékezünk rá. Mindegy, hogy alakja a televízió képernyőjén jelent meg, vagy mondanivalója tudományos, mégis rendkívül közérthető köteteinek hasábjain fogalmazódott meg, Sagan maga volt a megtestesült ismeretanyag, a tudás átadására vonatkozó buzgalma pedig még azokat is könnyedén meghatotta, akik egyébként ódzkodtak a fizikától, vagy a csillagászattól.

Magyarországon is nagy sikerrel vetített sorozatának, a Kozmosz: Személyes utazás című 13 részes szériának világszerte 600 millió nézője volt, szinte páratlan, hogy egy tisztán tudományos televíziós munka ekkora tömeget ültessen a képernyők elé, nem hiába a készítőknek adományozott Emmy-díj és Peabody-díj sem. A sorozatot Sagan végül könyvalakba is átültette, sikerét jól jelzi, hogy egyetlen angol nyelvű tudományos munka sem kelt el nagyobb példányszámban.

További kötetei, mint Az Éden sárkányai, vagy a Halványkék pötty mind ugyanazt az arcát mutatták, a Földért, és az emberiségért élő tudósemberét, egyetlen megjelent regénye, a Kapcsolat, pedig mintegy summázata személyes hitvallásának, és tudományos törekvései összességének.

Carl Sagan (1934-1996) Forrás: newyorktimes.com

Túl korán ment

Sagan még idén is csak 86 éves lenne, és már 24 éve nincs köztünk. Ki tudja, hány szenzációs tévéműsor, vagy tudományos kötet maradt még benne, ugyanakkor kétségtelen tény az is, hogy iszonyatosan sokrétű, hajtós, a tudást nagykanállal faló életmódja egy folyamatosan átalakuló, és fejlődő tudományos közegben, ha nem is predesztinálta a korai végre, de megkönnyítette a csontvelőrák dolgát. Sagan végül 1996. december 20-án aludt el végleg, nem érhette meg, hogy Kapcsolat című regényének adaptációját megtapsolhassa a szélesvásznon is.

A filmet a készítők természetesen az ő emlékének ajánlották, de nevét viseli a NASA egyik földönkívüli kutatóközpontja, vagy a Mars Pathfinder szonda landolási helye is. Alighanem a mai megváltozott természeti és politikai korban még inkább érződik egy erős szavú, hiteles, és páratlan intelligenciájú tudós hiánya, egy olyan emberé, aki nem félne vállalni a politikai rendszerek demagógiájával szembemenő véleményét, és akire éppen harciassága, szakmaisága miatt vélhetően még manapság is érdemes lenne nyitott fülekkel, szótlanul figyelni.