- Kovács Krisztián
- 2021. április 30. | Becsült olvasási idő: 7,5 perc
Gyerekként és felnőttként is imádtam és imádom az X-aktákat, humora, ötletessége, és a két főszereplő közti kémia miatt. A széria olykor-olykor olyannyira képes volt bevonni saját világába – különösen nagy mennyiségben fogyasztva – hogy az ember önkéntelenül is eltöprengett rajta, vajon a bemutatott történéseknek akad-e akár legcsekélyebb inspirációs forrása a valóságból? Nos, bár az alkotó Chris Carter nem jelöli meg egyértelmű kiindulópontként az 1950-es években futó ún. Kék Könyv Projektet, és annak tanácsadóját J. Allen Hyneket, ha részleteiben vizsgáljuk a történetet, egyértelműen kivilágosodik a párhuzam Mulder ügynökkel, és az FBI X-aktáival.
A világ nem változott olyan sokat az 1947-es Roswell-i baleset, és az azt követő UFO-észlelésdömping óta, a földönkívüliek, és szikrázó égi jelenségek hírét akkor is némi szkepticizmussal vette tudomásul a nagyközönség, hiába töltötte ki a mindennapi közbeszédet, és hiába játszott rá a hidegháborús paranoia, ma pedig olykor-olykor már egyenesen közröhej tárgyának számít, pedig Stephen Hawkingtól Elon Muskon át Carl Saganig kiváló szakemberek egész sora állítja, matematikai lehetetlenség, hogy egyedül legyünk a világmindenségben. Olyan azonban ma már vélhetően nem történhetne meg, mint az 1947 és 1969 közti időszakban, ahol az amerikai kormány külön normatívát tartott fent annak érdekében, hogy az UFO észlelésekkel kapcsolatos bejelentések megfelelő állami kivizsgálás alá eshessenek. A projekt egyik szakértőjének J. Allen Hynek professzort jelölték ki.
J. Allen Hynek az egyik feltáró konferencián Forrás: history.com
Josef Allen Hynek 1910. május 1-én született Chicagóban, és 1936-ban már asztrofizikai PhD-jén dolgozott az Ohio Egyetemen, melyben a csillagok fejlődésének tanulmányozása, valamint a kettős csillagok spektroszkópos azonosítása jelentette a központi kérdéskört. A világháború alatt a Johns Hopkins Egyetem alkalmazott fizikai laboratóriumában dolgozott civil tudósként, majd a háborút követően végül 1950-ben professzori címet szerzett, három évvel Roswellt követően. A közhangulatnak hála ekkoriban akadt olyan év, amikor több mint 1500 lehetséges UFO-észlelés futott be a különböző hatóságok diszpécsereihez, ezek jó része rendőrök, katonák, pilóták elmondásaiból származott, ami miatt az Egyesült Államok Légiereje úgy vélte, érdemes komolyabban megvizsgálni a jelenség valóságtartalmát.
Hynek tökéletes választásnak bizonyult az ún. Project Sign művelet tanácsadói posztjára, hiszen ő maga is szkeptikusan állt az észlelés problematikájához, és nem hazudtolva meg tudós létét, igyekezett különböző ritka, ám a természettudomány eszközeivel igazolható magyarázatot találni a jelenségekre. Hynek és a csoportban dolgozó többi tudós több száz „repülő csészealj” esetet vizsgált meg,
Forgatás közben Forrás: twitter.com
Mire Hynek egyre inkább belelovallta volna magát a kutatásokba, a programot mindössze két év után 1949-ben váratlanul leállították, a jelentések igencsak megvágott formában 1956-ban kerültek nyilvánosságra, de újabb öt évvel később, épp, amikor forrósodni kezdett a levegő az akkor már javában futó Kék Könyv Projekt körül, visszamenőleg minden dokumentumot megsemmisítettek. Mindeközben a korábban rendkívül szkeptikus Hynek kezdett kételkedni az általuk összeállított magyarázatokban, melyek optikai csalódásokon túl a szemtanúk megbízhatatlanságával magyarázta az észleléseket. Egy 1948-as cikk még úgy idéz tőle: „nevetséges az egész história.” A programban résztvevő tudósok egyöntetű állításai az észlelés logikus cáfolatáról 1949-ben még a Saturday Evening Post-ban is terjedelmes cikkben jelentek meg.
Bár a Project Sign-t leállították, hogy aztán poraiból szinte rögtön beindítják a Project Grudge-ot, Hynek nyitva tartotta a korábbi aktákat is, újra és újra végigolvasta a beszámolókat, és véleménye, hozzáállása lassan-lassan az ellenkezőjére változott. Úgy vélte, rendkívül felületesen kezelték a kutatásokat, mondhatni tudósokhoz méltatlanul, és kezdte megkörnyékezni egy érzés arról, hogy mindezzel a Légierő célja messze nem a logikus végkövetkeztetés levonása, inkább az akták mielőbbi, veszélytelen és visszhangtalan lezárása volt.
Aidan Gillen Hynek szerepében a Blue Book Project című sorozatban Forrás: imdb.com
A Grudge projekt gyakorlatilag láthatatlanul változott Kék Könyv projekté, az egyetlen különbség a megnövelt költségvetés, valamint a további, a kutatásokba bevont tudósok voltak. Hynek 1985-ben, egy évvel a halála előtt egy interjúban úgy nyilatkozott hozzáállásának megváltozása kapcsán „egyfelől az ok a Légierő negatív és az ügyek felderítésére nézve teljesen hatástalan hozzáállása volt, ők azok, akik esélyt sem adnának az UFO-k létezésére.” Márpedig ekkoriban Hynek már erősen kételkedett a Project Sign keretében megírt temérdek jelentés hitelességében, ennek kapcsán 44 olyan tudóssal vette fel a kapcsolatot, akik állításuk szerint szemtanúi voltak egy észlelésnek. Hogy hiteles forrásokról lehet szó, arra jó példa, hogy a névsorban ott szerepelt az a Clyde Tombaugh nevű csillagász, aki 1930-ban felfedezte a Plútót. Rajta kívül Hynek jelentéseihez gyakorlatilag senki sem adta a nevét, nem akarták nevetségessé tenni magukat a tudományos közéletben.
Akármire is jutott azonban Hynek, az különbözött mindattól, amit a társak állítottak, így a Kék Könyv projekt végül ugyanazzal a végkövetkeztetéssel zárult, mint a korábbi programok, vagyis, hogy az észleléseket különös, de megmagyarázható légköri és meteorológiai jelenségek, érzékcsalódások, vagy épp alacsonyan szálló repülőgépek okozták, nem pedig egy idegen civilizáció úttörői. Hynek egy darabig hallgatott, aztán mikor a projekt dokumentumai az 1960-as évek közepe táján nyilvánosságra kerültek,
Hynek munka közben Forrás: tumblr.com
Hynek 1966-ban vizsgálóbizottság felállítását követelte, melynek keretében egy tudóscsoport töviről-hegyire alaposan górcső alá venné a Kék Könyv projekt általános végkövetkeztetéseit. Hynek indítványa a Kongresszusban is megértő fülekre talált, legfőbb támogatója, és a meghallgatási indítvány benyújtója az a Gerald Ford volt, aki később, Richard Nixon lemondása után az Egyesült Államok elnöke lett. Az év februárjában egy öt tudósból álló csapat találkozott, hogy megtárgyalják miként fognak bele a projektbe. A csoport tagjai közt megtaláljuk a később könnyed tudományos ismeretterjesztő televíziós munkájával világhírnévre szert tett csillagászt, Carl Sagant is. A téma továbbra is aktuálisnak tetszett, abban az évben pl. Michigan államban több észlelésről érkezett bejelentés, mint korábban bármikor.
Erre a posztra a Colorado Egyetem fizikusát, Edward Condont jelölték ki, aki a projektvezető szerepkörét is megkaparintotta. Condonról köztudott volt, hogy badarságnak tartja az összes UFO-észlelést, és a vizsgálat ideje alatt számtalan újságnak nyilatkozta, hogy szerinte nem létezhet más bolygókon értelmes élet. A csoportban résztvevő többi tudós, miután képtelennek bizonyult együtt dolgozni Condonnal, egyszerűen kilépett a közös munkából. Condon ezután megszövegezte jelentéseit, melyek ugyan nélkülöztek mindenféle tudományosságot, a bizonyítékok feltárását, és a szemtanúk újbóli meghallgatását, ám arra bőven elégnek bizonyult, hogy a Légierő ezúttal valóban végleg lezárja a Kék Könyv újranyitott aktáit.
Hynek a Harmadik típusú találkozások zárójeleneteinek egyikében Forrás: imdb.com
Hynek nem adta fel, 1973-ban megalapította az UFO-tanulmányok Központját, az első igazán komolyan vehető UFO-jelenségek észlelésére szakosodott intézményt, melynek első igazgatói posztját is betöltötte. Hátralévő életében könyveket írt tapasztalataiból, és előadásokat tartott szerte az Egyesült Államokban tudományos fórumokon, UFO-konferenciákon, sőt, egy alkalommal még az ENSZ-ben is.
Bár törekvéseit, nézőpontját sokszor kritizálta a szakma, a 70-es években már csupán egy öregember hóbortjait látva bele, sokan komolyan vették, és végül még a szakma is elismerte. Hynek tanácsadója volt Steven Spielberg 1977-ben megjelent Harmadik típusú találkozások című filmjének k, sőt, a fináléban, az idegen űrhajó leszállásakor egy pillanatra a filmvásznon is megjelenik, megtéve azt, ami életében sosem jutott ki neki. Hynek ugyanis minden alkalommal mások beszámolójára támaszkodott, ő maga sosem látott UFO-t, ezzel kapcsolatban egy Globe and Mailben megjelent cikk úgy fogalmazott, „Hynek, ha az égre nézett, sosem azt látta, amit látni akart.” Bárhogy is, életét, és elhatározását tekintve alighanem keresve sem lehetne tökéletesebb előképet találni Mulder ügynök alakjához J. Allen Hyneknél.
Irene Vallejo Papirusza átjárókat úgy nyit átjárókat a történelemben, hogy egy pillanatra sem válik labirintussá.
Népírtás, apartheid, rabszolgasors, kőkemény témák, kultikus regények.
II. Erzsébet halálával véget ért egy korszak. A világ figyelme a királyi családra szegeződik, mindenki az új uralkodó, III. Károly…
Bantu Stephen Biko élete ma is példamutató és tanulságos.
Dr. Susan Kelleher évtizedek óta gyógyítja lelkiismeretesen az egzotikus állatokat
A háború általában jótékony hatással van a technológiára.
A mosolygós természetbúvár, aki csak önmagára nem figyelt eléggé.
A lételvesztésképtelenség ideájának megszületése, mint az arra való törekvés lehetett minden hiedelem legfőbb lelki-tudati bázisa.
A mélység úttörője, aki elementáris hatást gyakorolt a tengerkutatásra.
