Kovács Krisztián
2021. június 16. | Becsült olvasási idő: 8 perc

Bátorság és tudásvágy – 7 rendkívüli kalandor, akik Indiana Jones-t is lekörözik

Régészek és felfedezők korábban is léteztek – gondoljunk csak Allen Quatarmainre, vagy A Sierra Madre kincse aranylázban égő kalandoraira – de, ahogy a Jurassic Park megjelenése után a világ dinoszaurusz lázban égett, úgy 1981-ben a legtöbb kisgyerek vélhetően régész akart lenni, ugyanis abban az évben került a mozikba George Lucas és Steven Spielberg később komplett franchise-á váló teremtményének első kalandja, Az elveszett frigyláda fosztogatói, mely hirtelen az átlagemberek számára is vonzóvá tette a történelmet.

Később maga Lucas és Spielberg is felelevenítette néhány interjúban, mely alakok képezték Indy karakterének alapját, köztük Dagobert bácsi, H. Rider Haggard hősei, vagy épp a XX. század első évtizedeinek felfedezői, akik elévülhetetlen érdemeket szereztek az ókori Egyiptom, vagy éppen a Közép- és Dél-Amerikai maja és azték kultúrák feltérképezésében. Ehhez pedig olykor hasonló veszélyekkel kellett dacolniuk, mint a popkultúra kedvenc régészprofesszorának. Íme tehát most néhány bátor kalandor, akik olykor még Indiana Jones-on is túltettek.

Indiana Jones nyomában

Percy Harrison Fawcett

Fawcett a vakmerő felfedező prototípusa, kiváló katona volt, aki egész életében izgalmas küldetésekre vágyott, mígnem a Királyi Földrajzi Társaság végül megbízta, hogy független félként csapatával jelölje ki egy expedíció keretében a Bolívia és Brazília közt az esőerdő mélyén húzódó közigazgatási határvonalakat. Fawcettet elbűvölte az út, és a közelség a természethez, ráadásul rögtön az első útján különböző megmunkált agyagtárgyak maradványaira bukkant, melyből egy felsőbbrendű indián civilizáció létezésére következtetett. El Dorado-t ő nemes egyszerűséggel Z-nek nevezte, és még az első világháború előtt, majd utána is több expedíciót vezetett a dél-amerikai dzsungelbe.

Utolsó útján 1925-ben legidősebb fiával, Jackkel, és annak barátjával, Raleigh Rimell-el indultak útnak. Az év május 29-ig folyamatosan küldték az útról szóló beszámolókat, de ott a jelentéseknek hirtelen vége szakadt. A Királyi Földrajzi Társaság két évet várt, majd többek közt Fawcett feleségének unszolására keresőcsapatokat indított utánuk, de azok semmi jelét nem találták az eltűnt triónak. Csak az elmúlt 90 évben 13 különböző expedíció kereste Fawcett és társai nyomát, több mint 100 ember veszett oda ezen utak során, de sem neki, sem Z-nek nem találták nyomát. Egyes pletykák szerint Fawcett és társai meglelték a várost, ám az őslakosok nem engedték távozni őket a hírrel, ám sokkal valószínűbb, hogy vagy a természet zord erői, vagy a bennszülött indiánok végeztek velük.

Percy Harrison Fawcett

Thor Heyerdahl

A mára legendává vált norvég utazó, a modern kor egyik kétségtelenül legvakmerőbb kalandora volt. Heyerdahl eredetileg tengerbiológusnak tanult, de már egészen fiatalkorától élénken érdeklődött az antropológia iránt is, különösen a Csendes-óceáni szigetvilág kultúrái vonzották, első komolyabb, és számára végül világhírt szerzett expedícióját is ennek szentelte. Heyerdahl élesen szembement azokkal a tudósokkal és szakemberekkel, akik szerint Francia Polinéziát ázsiai törzsek népesítették be, ugyanakkor a legtöbb kutató nevetségesnek tartotta a felvetést, hogy a betelepülés a dél-amerikai őslakosság köréből történt, hiszen túlságosan nagy volt a távolság. Heyerdahl, aki maga is az empirikus bizonyítékok híve volt, egy látszólag őrült kísérlettel igyekezett bizonyítani igazát.

1947-ben épített egy Kon-Tiki hajót, és expedíció keretében Dél-Amerikából 101 nap alatt öt társával összesen 8000 kilométert hajózva végül elérte a Tuamotu-szigeteket Francia Polinéziában, bizonyítva korábbi elméletét. Az út, és az útról írott és könyv alakjában is megjelent beszámoló világhírt és szakmai elismerést hozott Heyerdahlnak, a belőle készült dokumentumfilmet pedig Oscar-díjjal jutalmazták, a tudós pedig a későbbiekben több, hasonló expedíciót vezetett a Csendes-óceánon, Irakban, vagy épp Marokkóban, minden alkalommal a régmúlt koroknak megfelelő papiruszból, vagy nádból készült hajókkal. Heyerdahl munkássága és törekvései voltak azok, melyek megalapozták, és fejlődő ágazattá tették az ún. kísérleti régészetet, melynek ma is számtalan kiváló szakember hódol.

Thor Heyerdahl

John Pendlebury

A brit régész bizonyos szempontból rokonságot is mutat Indiana Jones alakjával, akiről tudjuk, hogy a második világháború alatt a hírszerzésnek dolgozott, akárcsak az ókori Görögországért rajongó Pendlebury. A későbbi angol tiszt ösztöndíjjal végzett Cambridge-ben, ahol nem csupán szellemi, de fizikai képességei is kimagaslóak voltak, tagja volt például a nemzeti atlétikai válogatottnak, mint magasugró. Pendlebury életét végül egy 1923-as görögországi kirándulás határozta meg végleg, ahol egész egyszerűen beleszeretett az ókori romokba és régiségekbe, ráadásul annak is egy meglehetősen szűk területébe, karrierje kezdetén ugyanis a Görögországban fellelhető ókorai egyiptomi műkincsek után nyomozott.

1930-tól szabadúszó régészként leginkább a bronzkor környezeti rekonstrukciójával foglalkozott, de aztán 1939-ben tartalékosként jelentkezett a brit hírszerzők közé. Mikor Németország 1941 áprilisában elfoglalta Görögországot, Pendlebury kedvenc helyére, Kréta szigetére ment, onnan adott hírt a német csapatmozgásokról. Mikor a németek elérték a szigetet, társaival együtt délre menekült, de beleszaladt egy járőröző német alakulatba. Egyik társa megsebesült, Pendlebury segítségével azonban el tudtak bújni egy közeli házban. A kiváló régész veszte az volt, hogy itt átöltözött, és miután nem volt más ruha, görög inget húzott, így mikor másnap a németek rájuk találtak, semmivel sem tudta igazolni, hogy brit katona, és ezáltal hadifogolyként értékes lehet a számukra, így ott helyben, egy fejlövéssel kivégezték.

John Pendlebury

F. A. Mitchell-Hedges

Frederick Albert Mitchell-Hedges angol kutató és felfedező manapság is meglehetősen elletmondásos megítélésű egyénnek számít a régészeten belül. Már 16 éves korában kirándulást tett Norvégiába, ahol az út hatására eltervezte, hogy utazó-felfedezőként igyekszik majd keresni a kenyerét. Nem sokkal később Kanadába utazott, majd elindult délre, átszelte az Egyesült Államokat, és megérkezett Mexikóba, ahol Pancho Villa fogságába esett, mert amerikai kémnek nézték. Szabadulása után visszament New Yorkba, és itt kezdett élénkebben érdeklődni Atlantisz legendája után, többek közt Platón angolra fordított műveiben igyekezett az elveszett kontinens nyomaira bukkanni.

Mitchell-Hedges legnagyobb felfedezése kétségkívül a manapság is a nevével illetett kristálykoponya, melyet az 1920-as években a mai Belize területén egy feltárás alatt álló egykori maja romváros épületének egy eldugott hasadékában lelt meg. Az egyetlen nagy kristályból faragott különös tárgy óriási hírnevet hozott neki, ugyanakkor később emiatt sütötték rá a megtévesztés gyanúját is, miután testvére azt nyilatkozta, hogy Mitchell-Hedges egy londoni árverésen, 400 fontért vásárolta a koponyát. Ami bizonyos, hogy a férfi nem engedte életében bevizsgáltatni a tárgyat tudományos eszközökkel, halála után pedig lányára hagyta, aki 2007-ig szintén gyakorlatilag elzárva tartotta a nyilvánosság elől.

F. A. Mitchell-Hedges

Hiram Bingham

Bingham még Steven Spielberg és George Lucas saját bevallása szerint is Indy alakjának egyik közvetlen ihletője. A harmadik generációs tudóscsalád sarja bár életét Cunnecticut állam szenátoraként fejezte be, hírnevét mégis annak köszönheti, hogy hivatalosan ő volt az első nem őslakos származású ember, aki belépett a legendás inka romvárosba, Machu Picchuba. Bingham Hawaii-on született, később felsőfokú tanulmányait a Yale és a Berkeley Egyetemeken folytatta, majd a Harvardon szerzett doktorátust latin-amerikai történelemből. Később tanított is a Harvardon, aztán a Princeton Egyetemre került, ahol a későbbi amerikai elnök Woodrow Wilson közvetlen munkatársa volt. Ahogy a krónikák megemlékeznek róla, Bingham nem volt képzett régész, sokkal inkább elméleti szakember.

Ez sem akadályozta azonban meg benne, hogy 1908-tól expedíciókat vezessen Chile és Peru őserdeinek mélyére, 1911-ben pedig az akkorra már a korábban látott inka romoktól elbűvölten vágott bele az inkák fővárosának kutatásába. 1911. július 24-én lépte át helyi őslakos vezetőinek segítségével Machu Picchu határát, majd 1915-ig minden évben újra visszatért, hogy tökéletesen és részleteiben is feltérképezze az általa vallási szentélynek tartott romvárost. Bár 1925 és 1933 között már kizárólag politikusi minőségében foglalkoztatták, nevét széles körben mégis 1948-ban megjelent Az Inkák elveszett városa című könyve tette, mely bestseller lett. Hogy ki látta meg első nem őslakosként Machu Picchu-t, sokáig vita tárgya volt, de manapság már a legtöbben egyetértenek benne, hogy ez kizárólag Bingham érdeme.

Hiram Bingham

Henry Morton Stanley

A rendkívüli életutat bejárt Henry Morton Stanley életével külön is foglalkoztunk már az oldalon, a nincstelen árvából lett háborús hős, a háborús hősből lett újságíró, majd zsoldos és felfedező egyértelműen az afrikai dzsungelek mélyének legfontosabb krónikása. Stanley első afrikai útja során 1100 kilométert tett meg, hogy szerkesztője kérésére Afrika közepén ráakadjon az évek óta eltűntnek hitt David Livingstone nyomára, amit ő meg is tett. Livingstone-al együtt aztán bebarangolták a kontinenst. Bizonyították, hogy a Viktória-tónak és a Tanganyika-tónak nincs kapcsolata a Kongó-folyóval, valamint végigkövették a Kongó-folyó útját egész a torkolatig, melynek keretében keletről nyugatra átszelték a kontinenst.

Stanley később önállóan is visszatért, ám második kongói expedíciója nem csupán sikeréről lett híres, hanem arról is, hogy a kezdeti közel ezer főből mindössze 114-en élték túl. Később aztán II. Lipót belga király is őt kérte fel, hogy segítsen gyarmatává tenni Kongót, de Stanley lelkiismerete az utolsó pillanatban nem hagyta, hogy kiszolgáltassa a földet, noha ez végül nem vetett gátat a belgák szándékainak. A szintén hatalmas emberáldozattal járó későbbi Emin pasa-expedíció után aztán parlamenti képviselőnek állt, és bár megítélése a mai napig meglehetősen ellentmondásos – tarották felfedezőnek, de becstelen zsoldosnak is – abban mindenki egyetért, hogy kevesen tettek többet a fehér ember számára érintetlen afrikai területek feltérképezéséért.

Henry Morton Stanley

Sylvanus Morley

Az 1883-ban született Sylvanus Griswold Morley a Kolumbusz előtti maja civilizáció egyik leghíresebb kutatója, és sokak szerint máig a mezoamerikai történelem legfontosabb régész szakembere, aki kiterjedt ásatásokat folytatott a leghíresebb maja város, Chichen Itza romjai közt, és többek közt a tudomány számára felbecsülhetetlen értékű tanulmányokat tett közzé a maja nyelv és írás kapcsán. Ha mindenképpen párhuzamot akarunk vonni Indiana Jones alakja és közte, érdemes feleleveníteni, hogy az első világháború alatt Morley szigorúan titkos hírszerzési akciókban vett részt, és Mexikóban kémkedett az Egyesült Államok Haditengerészeti Hivatalának megbízásából, de e tevékenysége végül csak jóval a háború befejezését követően vált nyilvánossá.

Morley kutatásaihoz Mexikó és Guatemala elhagyatott vidékein a washingtoni Carnegie Intézet biztosította a hátteret, amelyen belül működött a Morley által vezetett Történetkutatási Osztály, mely 1924-től aztán a leginkább érintetlen romváros, Calakmul feltárásán dolgozott. Morley itt tette azokat a lenyűgöző felfedezéseit a maja nyelvvel, írással, valamint az ősi naptárakkal kapcsolatban, melyek manapság egyetemeken tanítanak. A projekt közel húsz éven át zajlott, csak az 1940-es évek elején ért véget, és bár Morley ekkor már legfontosabb művén, a The Ancient Maya című köteten dolgozott, és 1948-ban, néhány hónappal a halála előtt még egyszer utoljára vissza is tért az első ásatások helyszínére, végül tudományos emlékiratainak megjelenését már nem érhette meg.