Kovács Krisztián
2019. február 26. | Becsült olvasási idő: 7,5 perc

Ember embernek farkasa – 6 bizarr emberkísérlet a XX. századból

Ember embernek farkasa, ahogy a mondás is tartja. A XX. század, a háborúk, a harcászati és fegyverkezési verseny számtalan olyan területnek adott iszonyú lökést, melyre korábban nem igazán vetült reflektorfény. A kémiai és biológiai hadviselés iránti vágy, valamint az emberi szervezet orvostudományban létfontosságú reakcióinak kutatása végül egy, az egész évszázadon, de főleg annak második felén végigvonuló embertelen kísérletsorozatban egyesült.

Sokan ma is csak addig jutnak el, hogy borzongva beszélnek a Harmadik Birodalom bűneiről. Igen, amit Adolf Eichmann gépezete a Josef Mengeléhez hasonló mészárosokkal karöltve megtett, az iszonytató és brutális, de ne feledkezzünk el arról sem, hogy illegális emberkísérletek gyakorlatilag a világon mindenhol zajlottak, ahogy jelen cikkünkből is láthatjátok majd, az Egyesült Államoktól, Guatemalán át Japánig és Svédországig; az orvosi etika, és az emberi jogok mindenhol sérültek, és az a hat eset, amit mi most bemutatunk Nektek, mindössze apró, hátborzongató epizódja a titokzatos XX. századnak.

A 20. században gyakorlatilag minden kontinensen zajló biokémiai kísérletsorozatok

A Unit 731

A misztikusnak ható elnevezés a császári japán hadsereg egyik hatalmas telephelyét takarja, melyet 1937, vagyis a második kínai-japán háború kitörésekor alapítottak, noha építését még Kína kezdte meg 1934-ben, és ahol főleg a második világháború alatt a Japán Császárság kémiai és biológiai harckutatási és fejlesztési egysége működött. A Unit 731 felelős a háború évei alatt a japánok által elkövetett emberiség elleni bűncselekményekért, hisz színhelyét adta a hadifoglyokon, főleg kínai állampolgárokon végzett embertelen kísérleteknek. A Harbin városának külső kerületében működő telephelyet eredetileg a Kempeitai, a japán katonai rendőrség felügyelte, de a háború alatt gyakorlatilag önálló működési egységgé vált, és 1945-ig megközelítőleg 3000 foglyon – válogatás nélkül nőkön és gyerekeken is – kísérleteztek a japán orvosok, de egyesek szerint a tényleges áldozatok száma inkább nagyjából 10 ezer fő környékén lehet.

Szomorú tény, hogy a háborút követő japán fegyverletételkor a szigetország itt dolgozó tudósai amnesztiát kaptak a felelősségrevonás helyett, cserébe minden meglévő kutatási adatot ki kellett szolgáltatniuk a felszabadító Egyesült Államoknak,

sőt, a telephely parancsnoka, Shirō Ishii később Maryland államban kapott munkát, ahol az amerikaiak biológiai fegyverkísérletének egyik speciális tanácsadójává vált. A Unit 731 falai közt rengeteg szexuális jellegű kísérletet folytattak, többek közt olyan, találomra kiválasztott párokat kényszerítettek szexuális együttlétre, melyek egyik tagja szifilisszel fertőzödött meg, majd később, az aktusból születendő gyermeken vizsgálták a kórokozó átvitelét anyáról gyermekre. Köztudott, hogy Japán a háború utolsó évében pestissel szennyezett biológiai fegyver bevetését tervezte San Diegóban, ami végül nem valósult meg, de a bomba fejlesztése és hatásfokának kísérletei ugyanitt, a Unit 731-en zajlottak.

A Unit 731 Forrás: www.ufoinsight.com

A Guatemala-szifilisz kísérlet

Az 1946-tól John Charles Cutler vezető orvos által koordinált kísérlet gyakorlatilag a penicillin pontos hatásának meghatározára jött létre a nemi betegségek kezelésére és megelőzésére vonatkozóan. A megközelítőleg két évet felölelő kísérletben a kísérleti alanyok tudta és beleegyezése nélkül szifilisszel fertőztek meg katonákat, prostituáltakat, foglyokat valamint mentális betegséggel élőket a Közép-amerikai országban. A művelet minimum 83 halálos áldozatot követelt. Igazán szenvtelen és már-már bestiális annak a módja, ahogy a kórokozó átvitelét megoldották. Első körben a prostituáltakat fertőzték meg, majd fizettek nekik azért, hogy katonákkal bonyolódjanak szexuális viszonyba, miközben egyik félnek sem volt tudomása a testében lappangó fertőzésről, majd a különböző, a kutatók által elkülönített csoportok kezelésképpen különböző terápiákat és gyógyszereket kaptak.

Összesen mintegy 1308 résztvevőről biztosan tudunk, ennek a csoportnak állítólag több mint a fele, 680 fő legalább egyfajta kezelési módot kapott, de később megjelent oknyomozói riportok arra engednek következtetni, hogy Cutler egészséges, meg nem fertőzött embereket is belevett a számításaiba, hogy növelje a gyógyultnak nyilvánítottak százalékos arányát. A kísérletet egészen 2005-ig viszonylagos titok övezte, akkor a Wellesley College professzora, Susan Mokotoff Reverby hívta fel a figyelmet rá korabeli dokumentumok alapján. A nemzetközi botrány elkerülése érdekében a regnáló amerikai elnök, Barack Obama nyilvánosan bocsánatot kért Guatemala polgáraitól, ám később 2011 és 2015 között az egykori kezeltek még élő családtagjai közel 800 pert indítottak az amerikai kormány ellen, összességében több mint 1 milliárd dollárnyi kártérítést követelve felmenőik szenvedéseiért.

A Guatemala-szifilisz kísérlet oltásai Forrás: wikipedia.com

A Harmadik Birodalom regenerációs kísérletei

1942 szeptemberétől 1943 decemberéig zajló kísérleti fázis volt ez a Berlintől nagyjából 90 km-re északra fekvő Ravensbrück-i koncentrációs tábor falain belül, melynek keretében a Harmadik Birodalom orvosai csont-, izom-, és idegi regenerációs programokat bonyolítottak a főképp zsidó származású pácienseken. A kutatás célja egy olyan forradalmi módszer, egy hatékony transzplantációs művelet kidolgozása volt, amely lehetővé tette volna a fronton megsebesült katonák minél korábbi gyógyulását, és még inkább mélyítette volna az árja-kultuszt, valamint a birodalom legyőzhetetlenségét. A program keretében olykor altatás és érzéstelenítés nélkül távolították el a foglyok csontjait, izomkötegeit, vagy idegszálait, majd megfigyelték, hogy azokat a test saját sejtekből képes-e regenerálni.

Az egyik túlélőt, a lengyel származású Jadwiga Kamińskát kétszer vetették alá efféle kezelésnek, és bár emlékirataiban sem volt hajlandó pontosan elmondani, mi történt vele, annyit elárult, hogy iszonyatos fájdalmakat élt át egészen minimális fájdalomcsillapítást követően, és hogy a műveletet követően mindössze néhány nappal az egyik lába egész egyszerűen elüszkösödött, majd elhalt.

A Harmadik Birodalom koncentrációs táboraiban mindezen kívül számtalan különböző, embertelenebbnél embertelenebb kísérletet hajtottak végre. Kísérleteztek ikerpárokkal, a Luftwaffe számára a hipotermia kezelésével, mustárgázzal és a malária kórokozójával, méreggel, véralvadással, valamint kis-, és nagynyomású kamrákkal, melyekkel a test teljesítőképességét igyekeztek feltérképezni extrém körülmények közt. A holokauszt, és így e kísérletek egyik fő szervezőjét, Adolf Eichmannt az izraeli titkosszolgálat, a MOSZAD a háború után évekig üldözte, végül 1960-ban Argentínában fogta el, két év múlva pedig, a jeruzsálemi tárgyalást követően felakasztották.

Adolf Eichmann a jeruzsálemi bíróságon Forrás: newyorkpost.com

A Fallout-kutatás

Hiába demonstrálta saját hadviselési technológiai arzenálját az Egyesült Államok a Nagasakira és Hirosimára ledobott nukleáris töltetekkel, a fejlesztések, és kísérletek a háború után gyakorlatilag megkettőzött erővel folytatódtak apró és eldugott Csendes-óceáni szigeteken, pl. a Bikini-atollon, vagy épp a nevadai sivatag homokján. Az 1957 májusa és októbere közt lezajlott ún. Plumbbob-művelet során az USA hadserege 29 ellenőrzött nukleáris robbanást vezényelt le mindössze pár hónap leforgása alatt. Alig egy évvel később hírek szállingóztak arról, hogy az emberek, akik olykor több száz, vagy ezer kilométerre éltek a robbantások színhelyétől, tömegével panaszkodtak rákos megbetegedésekre, legfőképp pajzsmirigyrákra.

Hamar kiderült, hogy ezek az emberek a nukleáris sugárzást kibocsátó esőtől betegedtek meg, és bár nem tudni pontosan, hány halált regisztráltak ennek kapcsán, de bizonyos tényfeltáró riportok megközelítőleg 21 ezer áldozatot jelentenek.

Korábban, 1951 környékén készültek már amerikai tanulmányok a Gabriel-projekt és a Sunshine-projekt fedőnevek alatt, melyek azt kutatták, mekkora szennyezettség szükséges ahhoz, hogy kizárólag a sugárzó eső kipusztítsa az életet a bolygón. Legnagyobb mértékben a stroncium-90 izotóp jelenlétét vizsgálták, mely a legkönnyebben a csecsemőcsontokban volt kimutatható, így a tudósok elindítottak egy széleskörű programot, melynek keretében több tízezer közelmúltban, vélhetően rákos megbetegedésben elhunyt ember csontjait kezdték összegyűjteni a világ minden tájáról, különös tekintettel a csecsemők maradványaira. A projekt természetesen szigorúan titkos volt, és a szülők sosem tudhatták meg, hova kerültek gyermekeik csontjai, amiket egyébként a tudósok elhamvasztottak, majd a hamvakon végeztek radioizotópos vizsgálatokat.

A nevadai kísérleti robbantások egyike Forrás: wikipedia.com

A Holmesburg-program

A Holmesburg-i börtön Pennsylvania államban található, 1951 és 1974 között igen részletes és kiterjedt bőrgyógyászati kísérletek helyszíne volt, a vizsgálatokat vezető megbízott orvos dr. Albert Kligman koordinálása alatt az eredményekből pedig a Dow Chemical Company nevű cég, az idehaza is jól ismert Johnson & Johnson, valamint az amerikai hadsereg profitálhatott később. A kísérlet a dioxin nevű igencsak mérgező, sőt rákkeltő vegyület élettani hatásait vizsgálta, de adagoltak a foglyoknak herpeszt és stapylococcust kiváltó kórokozókat is, Kligman pedig a kutatásokhoz több tucat, többségében fekete bőrű elítéltet használt fel, akiket a mérgezés után nagyjából hét hónapon át egyáltalán nem kezeltek, hogy jól megfigyelhetőek legyenek a testükön az esetleges elváltozások.

Kligman és tudóstársai ezúttal kikérték az elítéltek írásos hozzájárulását a kísérletekhez, annak lehetséges következményeiről, és az adagolt szerek esetleges mellékhatásairól azonban nem adtak tájékoztatót.

A rabok még ösztöndíjat is kaptak a részvételért, miközben úgy tudták, különböző, hamarosan piacra kerülő kozmetikai szerek tesztalanyai lesznek. A vegyszerek az elítélek bőrének égő, fájó felhólyagosodását, lupuszt, valamint a kezelések elmaradása miatt maradandó mentális és pszichológiai sérüléseket okoztak. Az ügy elképesztő botrány keretében tudódott ki, közel 300 pert indítottak Kligman és csapata ellen, ő maga azonban váltig állította, hogy nem sértett regnáló etikai normákat, sőt, a Holmesburg-i börtönben lezajlott kutatások segítették hozzá többek közt az akné elleni gyógyszer kifejlesztéséhez. Allen Hornblum újságíró 1998-ban oknyomozó kötettel állt elő, mely részleteiben tárta fel mindazt, ami évtizedekig zajlott a börtön falain belül.

Holmesburg-i börtön Pennsylvaniában Forrás: tabletmagazine.com

A Vipeholm-kísérletek

1945 és 1955 között a svédországi Lund városának híres elmegyógyintézetében, a Vipeholm-ban a cukoripar és a fogorvosi közösség hathatós támogatásával egy sor kísérletet végeztek, melynek keretében nagy mennyiségű cukrot, leginkább karamellát adagoltak a kiválasztott bentlakóknak, hogy felmérjék a fogszuvasodás mértékét és milyenségét. Ma már talán különösen hathat, de akkoriban nem volt egyértelmű bizonyíték arra, hogy a nagy mennyiségű cukorfogyasztás ártalmas a fogakra nézve, gyakorlatilag ezért jött létre a Vipeholm-i kutatócsoport. Bár a kísérletek elvitathatatlan eredményeket hoztak, ma már az orvostársadalom egyöntetűen egyetért abban, hogy mélységesen megsértették az orvosi etika törvényeit, mikor nem számoltak a betegek állapotával, és azzal a ténnyel, hogy legtöbbjük épp állapotánál fogva képtelen lett volna nemet mondani, és azzal sem, hogy magának a cukorfogyasztásnak milyen élettani hatásai és következményei voltak a szervezetre nézve, túl a szuvas fogakon.

A legnagyobb gond mégis az volt, hogy az alanyok megközelítőleg fele veszítette el a fogait a kísérletet követően, vagyis bár bizonyították, hogy a cukor ártalmas a fogakra nézve, számottevő eredményt mégsem értek el, legalábbis nem olyat, amiért ennyi embert kellett volna szenvedni hagyni a fogfájásaik miatt.

A leginkább vitás pont azonban még hátra volt. A kísérletekhez a nagy mennyiségű cukrot és csokoládét a cukorgyárak ajánlották fel, akik arra számítottak, hogy a kísérlet majd cáfolja a cukorfogyasztás ártalmasságát, miután azonban az eredmények ennek ellentmondtak, egyszerűen követelték a résztvevő tudósoktól, hogy tartsák vissza az eredményeket a nyilvánosság elől. Végül 1953-ban adták ki a kutatási eredményeket, melyek azonban eredeti dokumentumaikat tekintve gyakorlatilag 2006-ig hozzáférhetetlenek maradtak.