Benke Éva
2020. szeptember 14. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc

Neme miatt számtalan akadályba ütközött, végül kétszeres Nobel-díjas lett – Marie Curie élete

Imádok olyan nőkről olvasni, akik nagy dolgokat tettek le az asztalra: nem feminizmus ez, egyszerűen csak jó érzés tudni, hogy egyes nők annak ellenére is tudtak nagyot alkotni, hogy a körülmények finoman szólva sem voltak kedvezőek a számukra. Marie Curie, a Nobel-díjas kémikus és fizikus élete során rendszeresen falakba ütközött női mivolta miatt, tudásának és kitartásának köszönhetően azonban minden akadály ellenére is visszavonhatatlanul beírta magát a tudományok nagykönyvébe.

Létezett egy világ, ahol a nőnek a konyhában volt a helye. (Hadd ne mondjam azt, hogy létezik). A történelem a kezdetek óta igazságtalanul bánik a nőkkel, s bár a világ sokat változott, sajnos mai napig helye van a buta és tudatlan sztereotípiáknak, amelyek elképzelhetetlennek tartják, hogy egy nő a tudomány és a technológia területén nagyot alkosson. Akadnak azonban olyanok, akik már régen sem elégedtek meg a rájuk szabott társadalmi keretekkel, Marie Curie például két Nobel-díjat érdemelt ki egy olyan korban, amikor a nőknek még csak szavazni sem lehetett.

A laboratóriumban

Nem vették fel, mert nő volt és lengyel

Marie Curie Maria Skłodowska néven 1859-ben született Varsóban, az akkori Oroszország területén. Nem volt könnyű gyerekkora, már idejekorán tragédiák árnyékolták be életét: először tuberkolózisban szenvedő anyját veszítette el, majd két évre rá legidősebb testvére a tífusz áldozata lett. Egyes feltételezések szerint szeretteinek korai halála is közrejátszott abban, hogy Marie elfordult az egyháztól, és agnosztikus gondolkodó lett.

Marie átlagon felüli képessége már gyermekkorában megmutatkozott: mindössze 15 éves volt, amikor kitűnőre érettségizett, ám kiváló eredményei ellenére sem vették fel az egyetemre, mert nő volt és lengyel.

Kezdetben nevelőnőnek állt, ám tudomány iránti szerelme csak nem csillapodott: végül 24 éves korára összegyűlt annyi pénze, hogy a Sorbonne Egyetemre felvételizhessen, ahol matematikát, kémiát és fizikát hallgatott. Bár szülőföldje iránti tiszteletből többször is megpróbált egyetemi tanárként visszatérni Lengyelországba, sosem vették fel, így a lengyel hölgyből végül francia tudós lett.

Fiatalon

Radioaktivitás és a szerelem

Későbbi férje, az akkor 35 éves Pierre Curie első látásra beleszeretett Marie-ba, akinek intellektualitása visszavonhatatlanul magával ragadta. A nő mágnesként vonzotta a férfit, és ezúttal ez nem csak képletesen értendő: Marie ekkoriban a mágneses mezőket kutatta, lényegében a mágnesesség iránti közös érdeklődésük hozta őket össze. Egy év együtt járás után a pár összeházasodott: Marie kék vászonból készült mennyasszonyi ruhát viselt – hogy azt később a kísérleteknél is hordhassa -, és a mindenféle formaságot – például az egyházi szertartást is – nélkülöző ceremónia után mindketten siettek vissza a laboratóriumba, hogy tovább dolgozhassanak. Madame Curie az uránérc és a Henri Becquerel által felfedezett uránsugárzás tanulmányozásába kezdett, amelynek a radioaktivitás nevet adta. Egy általa kifejlesztett mérőeszköz segítségével megfigyelte, hogy az uránszurokérc erősebben sugároz, mint azt urántartalma indokolná, és ebből egy nagy aktivitású ismeretlen anyag jelenlétére következtetett. Munkájába végül férje is bekapcsolódott.

1898-ban egy új radioaktív elem felfedezését jelentette be pár – amelyet Marie szülőföldje iránti tiszteletből polóniumnak neveztek el -, majd még ugyanebben az évben a rádiumot is felfedezték. Ez utóbbit rendkívül fáradságos munkával nyerték ki az urántartalmú szurokércből: négy hosszú év alatt 8 tonna uránszurokércből 0,1 gramm rádiumkloridot állítottak elő. Felfedezésükért 1903-ban férjével és Henry Becquerel-lel együtt Nobel-díjat kaptak: „…elismerésül azért a rendkívüli szolgálatért, melyet csoportmunkával nyújtottak a Henri Becquerel által felfedezett radioaktív sugárzás további kutatásában”.

Pierre és Marie Curie kapcsolata nemcsak szerelmi viszony, hanem egy gyöngyöző munkakapcsolat is volt: a nap minden percét együtt töltötték a laboratóriumban, így házasságukkal egy egészen hihetetlen tudományos együttműködés vette kezdetét, amely örökre nyomot hagyott a tudományos életben.

Férjével, Pierre Curie-vel munka közben

Jegyzeteit még mai napig páncélszekrényben őrzik

Férje tragikus autóbalesete után, Marie első nőként katedrát kapott a Sorbonne-on, és bár Pierre halála nagyon megrendítette, a tudományos kutatással sosem hagyott fel: 1906 novemberétől diákok, művészek, hírességek százai tülekedtek, hogy bejussanak első előadására, neve pedig „női mivolta ellenére is” egyre ismertebbé vált a tudományos életben.

1911-ben kémiai Nobel-díjjal tüntették ki a rádium és a polónium felfedezéséért, fémállapotban való előállításáért, ezzel pedig ő lett az egyedüli ember széles e világon, aki a fizika és a kémia területén is Nobel-díjat érdemelt.

Marie viszont nem csak hatalmas koponya, de önzetlen ember is volt: az első világháború alatt egymillió katona életét mentette meg az általa kifejlesztett kisméretű röntgenfelszerelés, amelynek segítségével pontosabban azonosítani lehetett a sebesült katonák csonttöréseit, a testükbe fúródott lőszerek, repeszek elhelyezkedését. A háború alatt nőket képzett ki a „Mini-Curie”-nek nevezett röntgenkészülék szakszerű használatára, sőt vizsgálókocsijaival ő maga is járta a hadikórházakat, hogy segítsen a sérült katonák ellátásában.

Kutatásait azonban mindenféle védőfelszerelés nélkül végezte – ekkoriban ugyanis a tudósok nem rendelkeztek kellő ismerettel a radioaktív sugárzás káros hatásairól – sőt egy adag rádiumot az ágya melletti éjjeliszekrényen is tárolt, amelyet sugárzása miatt éjjeli lámpaként is használt. Jó pár évnek kellett eltelnie ahhoz, mire a tudósok rájöttek a rádium veszélyeire, addig viszont sorra jelentek meg a különféle rádium tartalmú termékek, mint a fogkrémek, a hajbalzsamok, szappanok, testápolók, törlőkendők, lényegében olyasféle dolgok, amelyekben a cégek pénzszerzési lehetőséget láttak. A hatóságok idővel felismerték az anyag romboló hatását, és betiltottak az ilyen tartalmú készítmények forgalmazását, ám még ezek után is akadtak kuruzslók, akik ezzel igyekeztek pénzt kicsikarni a vásárlókból: a leghíresebb mind közül az egydolláros, emberi fogyasztásra szánt Radithor nevű energiaital volt, amely ígérete szerint még az élőholtakat is feltámasztja – mitagadás, a szlogen valóban hangzatosra sikerült.

Szinte minden kétséget kizáróan Marie halálát is az általa feltalált radioaktív anyag okozta, 1934-ben aplasztikus anémiában hunyt el (a csontvelő elégtelen működése miatt kialakult vörösvérsejt hiány). Marie életében sosem ismerte el a radioaktivitás egészségre gyakorolt káros hatását, és a legkisebb óvintézkedések nélkül dolgozott az anyaggal. A magas radioaktivitás miatt jegyzetei még a mai napig veszélyesek: az ólommal bélelt dobozban tárolt iratokat a párizsi Nemzeti Könyvtárban lehet megtekinteni, ám csakis szigorú védőöltözetben, és ugyanez a helyzet a házaspár bútoraival is.

Marie testét pedig – amit a Pantheonban helyeztek végső nyugalomra – csaknem 3 centiméteres ólom borítja.

Curie korabeli jegyzetei

A tudomány mindenkié

Marie nem csak csodás nő, de ember is volt. Sosem érdekelte a pénz, egyik felfedezését sem szabadalmaztatta, hogy azok feltétel nélkül a tudományé lehessenek. Kutatásai nagy részét hosszú éveken keresztül egy fűtetlen, folyton beázó fészerben végezte férjével, párizsi tanulmányai során pedig olyan szegény volt, hogy a margarinos kenyeret és a teát is alig engedhette meg magának. Amikor pedig a rádium népszerű és drága lett, már nem tudta kutatásaihoz megvásárolni az anyagot, éppen ő, aki felfedezte.

Marie Curie nem csak a tudományos munkásságai miatt különleges, de a nők társadalomban betöltött szerepe szempontjából is úttörőnek számít. Függetlenségben és feminizmusban messze meghaladta a korát: egy szimbólum, egy példakép lett a tudományban tevékenykedő nők számára, aki cselekedeteivel bizonyította, hogy a tudomány nem és származás nélkül mindenkié. Munkássága számos kutatót és nőt inspirált, hiszen