A Stanley Kubrick rendezte 2001 Űrodisszeia című film űrállomása

Kovács Krisztián
2018. május 25. | Becsült olvasási idő:

Oázisok az űr vákuumában – 3 példa az emberiség csúcsteljesítményeinek listájából

Az űrállomások már a II. világháború utáni sci-fi irodalomban is kedvelt témának számítottak, az emberiség mindig is kacérkodott a végtelen vákuum meghódításának gondolatával, mely azonban kimondatlanul is csak egy nagyobb terv ugródeszkáját jelentette. Az embert természeténél fogva hajtja az ismeretlen felfedezésének vágya, és az Apollo 11 indítása ebből a szempontból semmivel sem különbözik Kolumbusz, Magellán vagy James Cook óceánokat átszelő hajóútjaitól, mindössze távlataiban más.

Saját naprendszerünk kolonizálásának gondolata sem újkeletű téma, Edgar Rice Burroughs már 1917-ben megírta A Mars hercegnője című regényét, a később Mars-ciklusra keresztelt széria első darabját, melyhez Percival Lowell amerikai csillagász Mars-kutatásait használta fel, és ami később nagy hatást gyakorolt többek közt Arthur C. Clarke-ra, Ray Bradburyre, vagy épp Carl Saganra is. Jules Verne még ennél is korábban küldött embert a Holdra, egészen pontosan 1865-ben, Utazás a Holdba című regényében és folytatásában, mégis egy ehhez hasonló expedíció sokkal inkább tűnt üldözendő illúziónak, mint megvalósítható elméletnek a második világháború végéig, ám a hidegháború ösztönző ereje végül alig húsz év múlva elérte, hogy ember jusson a világűrbe, és sikeresen vissza is térjen onnan. Ez volt az első lépés egy távoli bolygó lehetséges elérése felé, és hiába az Apollo-program történelmi sikere, a hetvenes évekig kellett várni a következőre.

A Stanley Kubrick rendezte 2001 Űrodisszeia című film űrállomása Forrás: 2001.wikia.com

A vélemények ugyan megoszlanak, de számos szakember szerint, Naprendszerünk bármely másik bolygójához történő utazás (legyen szó még mindig a Marsról, vagy épp a Jupiter Európa nevű holdjáról, melyet vastag jégréteg borít) gazdaságosabb és megvalósíthatóbb, amennyiben egy Föld körül keringő űrállomásról indítják az expedíciót. Persze az első űrállomások még nem feltétlenül e célból jöttek létre, de végeredményben rendeltetésük ide vezethet, noha természetesen más elméletek is léteznek. Az egyik ezek közül az „igazi Vasembernek” is nevezett Elon Musk Mars-hódításra szőtt terve, aki szokásához híven grandiózus ötletekben gondolkodik, elképzelése szerint a leendő marsi kolóniát létrehozó legénységet egy a Falcon 9-hez hasonló rakéta juttatná ki a Föld vonzásából, tehát egyelőre nem osztana szerepet az ISS-nek, vagy későbbi társainak.

De térjünk is vissza a Föld körül keringő ember lakta kis szigetekhez, és nézzünk meg három olyan objektumot, ami a maga nemében úttörő jelentőségű volt az űrkutatás területén.

Skylab

A Skylab az első amerikai űrállomás volt, 1973 májusában állították pályára, tervezése pedig már javában folyt az Apollo-program közben is. Legfőbb feladatai közé tartozott annak vizsgálata, vajon a tartós súlytalanság állapota milyen hatással bír az emberi szervezetre, sejtekre, vagy az állati szövetekre. Az űrállomáson összesen 3 különböző legénység fordult meg 1973-ban és 1974-ben, köztük a korábban a Holdat is megjárt Alan Bean és Pete Conrad. „A Skylab az emberiség nagyratörő víziójából fakadt, abból a célból, hogy szeretnénk minél magasabbra, minél messzebbre jutni. A tudományos kíváncsiság és a technikai újítások nyújtotta kihívások hajtották. Egy nagy kaland volt, egyszerű demonstrációja a gazdasági, ipari és vezetői kompetenciáinknak”, mondta róla Allen Needell, a Smithonian Intézet kurátora. Az időközben megépülő űrsiklókkal is terveztek még emberes küldetést az űrállomásra, de ez sajnos már nem következhetett be, a nagy fékeződés miatt 1979. július 11-én a Skylab belépett a légkörbe és elégett. Az asztronauták az űrállomás pályafutása alatt összesen mintegy 46 000 fotót készítettek bolygónkról.

A Skylaben 25, diákok által kezdeményezett tudományos kísérletet is elvégeztek Forrás: nasa.gov

Mir

Az emberiség első hosszútávra tervezett űrbéli kutatóállomását nem az Egyesült Államok, hanem a Szovjetunió állította pályára modulonként 1986 februárjától kezdve. A Mir, vagyis „béke” névre keresztelt állomásra tervezett eszközök egy részét a szovjetek már a Saljut 7-es űrállomáson tesztelni kezdték. A Mir volt az első nem amerikai űrállomás, melyet már az űrsikló, és az időközben véget ért hidegháborúnak hála amerikai asztronauták is meglátogattak, ez volt az ún. Shuttle-Mir-program. „Meg kellett tanulnunk együtt dolgozni az orosz kollégákkal, hiába jöttünk eltérő kultúrából, és beszéltünk különböző nyelvet. Le kellett küzdenünk a hidegháborúból fakadó előítéleteinket, és ez már önmagában nagy teljesítmény, de tudtuk, hogy csak ezen keresztül lehetünk képesek megtanulni az állomás működését és működtetését, és tudunk majd hatékonyan együtt dolgozni” mondta az ausztrál születésű amerikai űrhajós, Andy Thomas, aki pályafutása alatt 130 napot töltött a Mir űrállomáson. Ugyanitt született egyébként az űrben tartózkodás világrekordja is, mely az orosz Valerij Poljakov nevéhez fűződik, aki összesen egyhuzamban 437 napot töltött az állomáson 1994 januárja és 1995 márciusa közt. Egy ideig szó volt róla, hogy miután az állomás a hivatalos üzemidején túljutott, turisztikai célokra hasznosítanák, de végül távvezérléssel 2001. március 23-án visszahozták a légkörbe, ahol megsemmisült.

A Mir és a dokkoló Atlantis űrsikló Forrás: www.tokkoro.com

Nemzetközi Űrállomás

Az űrkutatás történetének leghatalmasabb űreszközére szóló tervek megvalósulása 16 ország összefogásának köszönhetően jöttek létre. Első moduljának 1998-as pályára állítását követően a mai napig folyamatos bővül, és immáron húsz éve megszakítás nélkül tartózkodik legénység a fedélzetén, ráadásul a NASA még nem döntött, hogy üzemidejét kitolják-e 2028-ig. Kutatómoduljaiban az űrhajósok folyamatosan végeznek biológiai, fizikai, csillagászati és fiziológiai kísérleteket. „Hiszem, hogy a vörös bolygó a mi életünk eredetéről is elmondana olyasmit, amiről sejtelmünk sincs. A Nemzetközi Űrállomás pedig a kulcs a későbbi Mars-expedíciókhoz, és az ember saját magáról kialakított képének kitágításához.” nyilatkozta a legtapasztaltabb európai asztronauta, a német származású Thomas Reiter, aki jelenleg az Európai Űrügynökség koordinátorként működik közre az ISS programban, korábban pedig tevékeny részese volt az állomás építésének. A Nemzetközi Űrállomás az első űrobjektum, ahol nem kizárólag tudósok és szakemberek jártak, hanem 7 űrturista is, köztük elsőként két különböző alkalommal a magyar származású amerikai üzletember, Charles Simonyi. Amennyiben minden program lezárul, és az együttműködő felek nem érzik majd biztonságosnak az állomás működtetését, vélhetően ugyanúgy végzi majd, mint orosz kollégája, a Mir.