Zacher Gábor a Betépett álmodozók című előadáson /Fotó: Bärlein Martin/

Ectopolis
2019. november 22. | Becsült olvasási idő: 5 perc

Szex, drog, rock&roll és Zacher – Cukormáz nélkül

Tóth András írása…

Az emberiség évezredeken keresztül együtt tudott élni a tudatmódosító-szerekkel. Használatuk, jelenlétük látszólag nem okozott jelentős problémát sem a társadalomban, sem az egészségügyben, pedig az emberiség hajnala óta része a mindennapi életünknek. Mikor jött el a fordulópont? Hogy működött ez régen, és miként működik most? Erre és még rengeteg, mindenkiben felmerülő kérdésre adott választ Dr. Zacher Gábor előadása.

Október 25-én az ország kedvenc, szókimondó toxikológusa a Lurdy Moziban tartotta meg Betépett álmodozók című előadásának premierjét az Ectopolis.hu felkérésére. Az est felelevenítette a szerhasználat több ezer éves történetét, és részleteiben tért ki azok – a nagyobbik részben XX. századi kultikus figurák – életére, akiknek művészetében tetten érhető nyomot hagyott a droghasználat, vagy épp az alkohol, és akiket manapság halhatatlan zsenikként tisztelnek, de akiktől emellett szükségleteik túl nagy árat követeltek.

Zacher Gábor a Betépett álmodozók című előadáson /Fotó: Bärlein Martin/

Zacher Gábor a drogokról beszél, de mi nem

Ha a tudatmódosítókról, kábítószer használatról esik szó, akkor rendszerint mindenki az illegális szerekre asszociál, pedig az emberek nagy része nap mint nap használ különböző természetes vagy mesterséges stimuláló vagy éppen nyugtató szereket. Az asszociáció alapja az, hogy még mindig tabu beszélni ezekről, illetve, ha valakit mégis érdekel a téma és esetleg némi jártasságot is szerez benne, akkor egyből megkapja a Honnan tudod ilyen jól? Csak nem te is narkós vagy? reakciót. Magyarországon ebben a topikban is, mint sajnos sok más esetben, a nem tudás a pozitív attitűd.

Zacher Gábor a Betépett álmodozók című előadáson /Fotó: Bärlein Martin/

Szakmaian vagy konyhanyelven

Zacher Gábornak valahogy sikerült ezt az igencsak vastag, sőt, magas falat, átszakítania és mondandójára sokan figyelnek, még akkor is, ha valakit pusztán csak érdekel a téma és nem érintett benne közvetlenül. Egy szakember, aki stílusával, őszinteségével képes volt teltházat vonzani a Lurdy Mozi több, mint háromszáz fő befogadására alkalmas nagytermébe, és egy alapjaiban érzékeny, és ellentmondásos témáról szórakoztató, közérthető, és mégis ismeretanyagban gazdag előadást fogalmazni.

Legtöbbször az okozza a nehézséget abban, hogy megértse egymást szakember és laikus, hogy egész egyszerűen más nyelvet beszélnek. Míg a szakember évekig/évtizedekig tanulja a pontos szakkifejezéseket és mechanizmusokat, mind az iskolapadban, mind a mindennapi munkájában, addig egy laikusnak ezek pusztán üres csengő szavak a „velem sohasem történhet meg”-féle pajzs mögött. Zacher Gábor megtalált egy középutat és kitaposott egy ösvényt a szakmaisággal kikövezett egyszerű, lényegretörő, sokszor igen szórakoztató tájékoztatásnak. És ki lehetne hitelesebb ebben a témában, mint egy olyan orvos, aki évtizedek óta a sürgősségi ellátás, valamint a toxikológia aktív tagja és élharcosa az olykor kifejezetten zord magyar egészségügyben?

Zacher Gábor a Betépett álmodozók című előadáson /Fotó: Bärlein Martin/

Esélylatolgatás

Közkeletű asszociáció a tudatmódosításról a kreativitás indukálása, a tehetség katalizálása. Nagyvonalakban épp e kijelentés létjogosultságát igyekezett kivesézni az előadás. Kérdés, vajon tényleg van-e összefüggés? Ha igen, akkor milyen mértékű? Ahogy Zacher doktor fogalmazott, 1 az 1.000.000-hoz az esélye, hogy valaki tényleg olyan zseniálisat és egyedülállót alkosson különböző szerek hatása alatt, mint Jimi Hendrix vagy a Rolling Stones. Ez az arány elég kiábrándító, vagyis a válasz adott, a sikerben továbbra is inkább a tehetség-szorgalom-szerencse triumvirátusának van a legmeghatározóbb szerepe.

A kábítószerhasználat kapcsán általában két álláspont feszül egymásnak, de ahogy ez lenni szokott, az igazság valahol a kettő közt bújik meg. Míg az egyik oldal eltitkolja, vagy tudomást sem vesz arról, hogy a művészettörténelem, a tudományos élet és a világirodalom nagyjai között is jócskán találhatunk szerhasználókat, addig a másik oldal csak ezen a tényekre, kivételekre hajlandó fókuszálni kontextus nélkül. Az előadás akkurátusan sorra vette az emberiség történelmének szerhasználattal kapcsolatos momentumait, és puszta szakmaiságra támaszkodva mindkét oldalt a lehető legelegánsabban kérdőjelezte meg.

Zacher Gábor a Betépett álmodozók című előadáson /Fotó: Bärlein Martin/

Művészet egy toxikológus szemével

Az előadás alatt végig, példák sokaságán keresztül szemléltette az előadó, hogy milyen formában nyilvánult meg az egyes szerzőknél a tudatmódosítás. Számomra a legérdekesebb epizódot egyértelműen a zenei minták alkották. Lou Reed és a The Rolling Stones (és még megannyi más) dalai egy toxikológus szemével teljesen új perspektívába helyeztek egy-egy alkotást, de ugyanez történt a képzőművészet, vagy az irodalom legendáival Salvador Dalítól, Graham Greenen át egészen Lewis Carroll Alice Csodaországban című regényéig, mely Zacher szerint a világirodalom legnagyszerűbb drogos látomása.

Összességében az előadás hozta azt, amit várni lehetett tőle, sőt, talán még annál is többet. Jó hangulatú, informatív este egy könnyen befogadható, objektív szemléletű előadásmódba csomagolva. Zacher Gábor ugyanolyan közvetlen és barátságos, ahogy az a médián keresztül is lerí róla, és bár nyilván egyikünk sem szívesen lenne a páciense, az egyértelműen kijelenthető, hogy úgy tűnik fel a szerhasználat elleni küzdelem élharcosaként, hogy mindenféle didaktikus, tiltó magatartásról tartózkodik. Zacher bemutatja, mit tesz a szer, és mindig hangsúlyozza, hogy mindenki előtt ott a döntés: él-e vele, vagy sem. Az ugyanakkor biztos, hogy a szerhasználat még egyetlen zene, irodalom, vagy filmrajongót sem tett korszakos zsenivé.