- Magyar Miklós
- 2022. március 18. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Jó pár évvel ezelőtt Budapesten megalakult az angers-i ESCA nevű főiskola ESIAME elnevezésű kihelyezett tagozata. A magyar delegáció tagjaként rész vettem az alapító okirat aláírási ceremóniáján. Az ünnepségre a Loire menti Angers kastélyában került sor.
Angers. Kastély
Vendéglátóink másnap azt mondták, hogy egy igazán különleges helyen fogunk ebédelni, egy troglodita étteremben. Meglehetősen hosszú, alagútszerű bejárat végén léptünk be egy mészkőtufába vájt, sok évszázados barlangba, amelyben egy vendéglő működött, ahol a kenyeret és a péksüteményeket is helyben készítették.
A barlangvendéglő
A kemence
Fenti élményem késztetett arra, hogy bemutassam a trogloditák világát. A Loire völgyében mésztufa kibányászásakor széles, labirintikus alagutak alakultak ki a középkortól egészen a tizenkilencedik századig. A kibányászott kövekből épült Chambord, Chenonceau vagy Cheverny vakítóan fehér kastélya is
A királyi folyónak nevezett Loire alatt ily módon megalakultak a trogloditák nem mindennapos látványt nyújtó falvai. A troglodita barlangban vagy sziklába vájt lakásban lakó embert jelent. A trogloditák tökéletesen alkalmazkodtak a természeti adottságokhoz. Házaik valósággal összenőttek a mészkőfalakkal. Az ókori trogloditák Egyiptomban, a Vörös-tenger és a Nílus közelében éltek, a sziklák mélyedéseiben.
Troglodita barlang a Nílus mellett
Idősebb Plinius időszámításunk után kb. 77-ben megjelent, A természet históriája című könyvében különféle troglodita fajtákat ír le: „A trogloditák barlangokat vájnak ki és ezekben laknak, táplálékuk kígyóhús, hangjuk nincsen, hanem csak sziszegnek, és beszédre teljesen képtelenek. A garamiták nem ismerik a házasság intézményét, közösségben élnek együtt az asszonyokkal. A gamphasantesek csupaszok, nem háborúskodnak és elkerülik az idegeneket. Azt mondják, hogy a blemmyusoknak nincs fejük, és hogy a szájuk és az orruk a hasukon van. A satyrusoknak csak az alakjuk emberi, de semmi emberi szokást nem ismernek; az aegipanusok alakja pedig olyan, amilyennek a festők ábrázolták. A himantopodusok szíjlábúak, akik kígyó módra változtatják helyüket. A pharusiusokról, kiket valamikor perzsáknak hívtak, azt beszélik, hogy Herkules kísérői voltak akkor, amikor a Heszperidákhoz utazott. Több említésre méltót nem találtam Afrikáról.” (Váczy Katalin fordítása)
Plinius és A természet históriája
Montesquieu 1721-ben megjelent Perzsa levelek című könyvében Üzbek leírja barátjának, Mirzának, hogy miután az erőszakos trogloditák megszabadulnak uralkodóiktól, példás módon élnek. „Élt Arábiában egy kis nép, bizonyos trogloditák, azoknak a hajdani trogloditáknak a leszármazottai, akik, ha hihetünk a történetíróknak, jobban hasonlítottak állatokra, mint emberekre. Ezek már nem voltak ugyan olyan szörnyek, nem voltak szőrösek, mint a medvék s nem sziszegés volt a beszédük; két szemük volt, de oly vadak és gonoszak voltak, hogy még csak hírből sem ismerték a méltányosságot és az igazságosságot. Idegenből való király uralkodott rajtuk, s mert meg akarta javítani vad természetüket, szigorúan bánt velük; azok azonban összeesküdtek ellene, megölték és egész családját kiirtották.
Utána összegyűltek, hogy kormányt válasszanak maguknak; hosszas torzsalkodás után elöljárókat állítottak. De alig emelték maguk fölé, nyomban elviselhetetleneknek találták őket, s azokat is lemészárolták. Megszabadultak tehát ettől az új igától is és többé nem hallgattak másra, csupán vad természetükre. Valamennyien egyetértettek abban, hogy többé senkinek sem engedelmeskednek s mindenki egyedül csak a maga érdekének viseli gondját, mit sem törődve a többiekével.
Ez az egyhangú elhatározás mindannyiuknak rendkívül tetszett. Azt mondták: minek álljak munkába és gyötörjem magam olyan emberekért, akikhez semmi közöm sincs. Eztán senki mással nem gondolok, csak magammal. Boldogan fogok élni; bánom is én, hogy mások boldogok-e. Gondoskodom minden szükségletemről, s ha egyszer elláttam magamat mindennel, ami kell, mi gondom rá, ha a többi troglodita mind nyomorult is! (…) Vágyaikat a természet éppen úgy kielégítette, mint szükségleteiket. A kapzsiság ismeretlen volt, ebben a boldog országban; szívesen megajándékozták egymást, s mindig az érezte boldogabbnak magát, aki adott. A troglodita nép úgy élt, mint egy nagy család; nyájaik majdnem mindig összekeveredve legeltek, s az egyetlen fáradság, melytől megkímélték magukat, az volt, hogy szétválasszák őket.” (Kis János fordítása)
A trogloditák kreol nyelven
Troglodita ház
A legtöbb ház nagyon szerény volt, egyetlen lakóhelyiségből állt, ággyal és egy szekrénnyel. A tágasabb házakban a szobák egymás fölött helyezkedtek el, és kapcsolatban álltak a külvilággal. A konyhában egy kályha adott némi meleget.
Troglodita szobája
Az élelmes vállalkozók ma már komfortossá tették ezeket a házakat, és szállodaként működtetik őket. A választék pénztárcától függő: az egyszerűbb szobától a fényűző lakosztályig válogathat a vendég.
Szerényebb szoba
Elegáns lakosztály
A trogloditák házai mellett egy titokzatos barlang is vonzza a turistákat a Loire völgyében. Saumur kastélyától mintegy húsz kilométernyire a Dénezé-sous-Doué nevű, alig ötszáz lakosú településen a régészek számára is máig megoldatlan rejtély: kik alakították ki és mikor azt a barlangot, amelyben ismeretlen szobrászok ismeretlen üzeneteket küldtek műveikkel az utókornak. Csak feltételezik, hogy az enigmatikus, mosolygó és grimaszokat vágó, meztelen alakokat valakik a tizenhatodik században faragták ki.
A szoborbarlang
Szoborbarlang. Részlet
A trogloditák, kihasználva a természeti adottságokat mészkő szarkofágok készítésével is foglalkoztak. A Saumurtől tizenhét kilométerre fekvő Doué-la Fontaine vastag mészkőrétegen épült település. Az ötödik századtól termelték ki a követ az itt élők, részben azért, hogy a kialakított barlangokban lakjanak, részben azért, hogy megalapítsanak egy szarkofágkészítő iparágat. A troglodita szarkofág-barlang ma a turisták számára is látogatható.
A szarkofág-barlang
Szarkofág a barlangban
Ha a Loire völgyében lévő kastélyokra gondolunk, elsősorban Chenonceau, Chambord vagy Amboise jut az eszünkbe.
Chenonceau kastélya
Chambord kastélya
Amboise kastélya
A Loire menti kastélyok között van egy, amelyik valamennyitől különbözik. A Saumurtől délre, mintegy tíz kilométerre található Brézé kastélya a maga nemében egyedülálló.
Brézé kastélya
Az épület alatt Európa legnagyobb erődítménye rejtőzik. A több kilométernyi folyosórendszer, amelynek egy része több mint ezer éves bevehetetlen védelmet nyújtott az ott tartózkodók számára.
Brézé kastélya az alatta lévő erődítménnyel
A kastély udvarában egy egyszerű bejáraton jut el a látogató a földalatti erődítmény labirintusába.
Az erődítmény bejárata
Az erődítményről 1063 óta vannak feljegyzésék. A 15. századtól megerősítették a földalatti vár védelmét. Tizennyolc méter mély és tíz méter széles, hatalmas árkot építettek ki a vár körül.
A védelmi árok
A földalatti erődítményben egy egész lovas hadseregnek volt helye. Ezenkívül egy pékség, gabonaraktár, hordóraktár is kiszolgálták az itt lakókat.
A pékség
Dr. Susan Kelleher évtizedek óta gyógyítja lelkiismeretesen az egzotikus állatokat
Avagy, amikor a tehetség áttevődik, és elindul egy karrier.
Avagy kik és miért nem kértek a Francia Becsületrendből.
Végre Egri Lajos oktatói életművének második, utolsó felvonása is olvasható magyarul: A kreatív írás művészete rövid szakmai összefoglaló, egyúttal a Drámaírás művészetének továbbgondolása.
A Star Wars: Andor előzménysorozata a Zsivány egyes előzményfilmnek, és nem biztos, hogy indokolt volt a Disney-nek ennyire a távolba révednie.
Utazás a lélek mélyére, kizárólag a legbátrabb olvasóknak!
Magyarországon ritkán tapasztalható nagyszerű összefogás a kultúráért.
