- Kovács Krisztián
- 2021. november 17. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
A Rolling Stone magazin 2003-ban létrehozott egy 500 darabból álló listát, melyen számtalan szakértő és zenész bevonásával igyekezett sorrendet felállítani minden idők legjobb könnyűzenei lemezei közt. A majdnem lehetetlen vállalkozás azonban publikálása után azzal járt, hogy – bár természetesen akadtak elégedetlenkedők – összességében számtalan olyan lemezt ismertetett meg a nagyérdeművel, melyek látszólag a feledés homályába merültek, és rávilágított arra is, hogy ahányan vagyunk, annyiféleképpen vagyunk képesek definiálni az igazán emlékezetes zenét.
Az elmúlt 60-70 év több változást hozott a könnyűzenében, mint az előtte lévő évszázadok összesen, virtuóz újítók jöttek, hangszeres zsenik mentek, miközben stílusok alakultak, vagy olvadtak össze, és olyan remekművek születtek, melyeket alighanem kivétel nélkül illik ismerni egy zeneszeretőnek, arról nem beszélve, hogy mindegyik időtálló remekmű, és igazi, nagybetűs ínyencség. Összegyűjtöttünk most mi is tíz világhírű lemezt, mely megjelenésekor alaposan felforgatta a könnyűzene piacát.
Bowie nagyságát, merész kísérleteit mára már legendák lengik körül, de kétségtelen, hogy bármihez nyúlt, kis túlzással arannyá vált a kezei közt. 1972-es lemeze a konceptalbumok egyik királya, ami első ízben tett kísérletet arra, hogy keverje a kemény rockot, a glam rockkal, azzal az alternatív ízvilággal, mely csak évtizedekkel később fejlődött önálló műfajjá. Bár Bowie hangi adottságaira sok panaszt megfogalmaztak, ezt mindig ellentételezni tudta féktelen kreativitása, és az általa írt fülbemászó dallamok, melyeknek köszönhetően a lemez inspirációs forrásként szolgált többek közt a Sex Pistolsnak, a Duran Durannek, sőt, később még Madonnának is.
David Bowie: The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders From Mars (1972)
A rockgitározás istenének neve lehagyhatatlan egy ilyen listáról, 1967-es korongja pedig az a lemez, mely meghatározta máig sem szűnő legendáriumát. Hendrix ezzel a lemezzel nem túlzás kijelenteni, hogy újradefiniálta a gitárhangzás lehetőségeit, a blues és a pszichedélia keverékével, nem hiába, azon a bizonyos 2003-as Rolling Stone listán a második legjelentősebb albumnak választották a könnyűzene történetében. Az albumnak totális bukást jósoltak még a producerek is, szó szerint azt mondták Hendrixnek, Amerika nem kíváncsi a blues-ra, ám a gitárzseni kitartott az elképzelései mellett, és a számításai bejöttek. Az album mindössze három hónappal a megjelenése után országos siker lett az Egyesült Államokban, és gyakorlatilag nincs gitáros, aki ne inspirálódott volna belőle a későbbiekben.
Jimi Hendrix: Are You Experienced (1967)
Talán nem túlzás azt állítani, hogy az egyik legelső folk-rock albumról beszélünk, az immáron dalszerzői munkásságáért irodalmi Nobel-díjjal is kitüntetett veterán zseni műhelyéből. Sok kritikus szerint Dylan ezen az albumon egyszerűen feltalálta a modern rockzenét, amiben még jelen volt a kor drogos pszichedéliája, de Chuck Berry vadsága is, ráadásul itt kezdett kicsúcsosodni az a tudatfolyamszerű dalszövegírási technika, mely később Dylan védjegyévé vált. A korong a zenész addigi legjobb amerikai és brit listás helyezéseit hozta meg, álomszerű képeivel megtámogatva az általában rendkívül összetett dylan-i mondanivalót.
Bob Dylan: Bringing it All Back Home (1965)
Nehéz egyetlen lemezt kiemelni a minden idők egyik legnagyobb hatású zenekarának diszkográfiájából, a Bors őrmester – ahogy azóta emlegetik – azonban valóban új távlatokat nyitott mind a hangszerelés, mind a dalok hangulatát, és struktúráját tekintve, nem hiába, azonnal a rajongók és a kritikusok kedvencévé vált, a Rolling Stone magazin 2003-ban minden idők legjobb lemezének választotta, kiemelve, hogy összességében John Lennon és társai albuma minden őt követő rock albumra elvitathatatlan hatást gyakorolt, ami talán azért is lehetett így, mert a banda olyan lemezt akart letenni az asztalra, mely önálló alkotásként is megállja a helyét, anélkül, hogy turné keretében népszerűsítenék.
The Beatles: Sgt Pepper’s Lonely Hearts Club Band (1967)
Egy lemez, melynek nevét mindenkinek illik ismerni, mert monolitként magasodik ki a 70-es évek gitárzenéinek tömegéből, és mely megszületése óta hivatkozási alap a zenei kísérletezés kedvelői számára. A The Dark Side Of The Moon az átlagember életét meghatározó tényezőkről beszél, a pénzről, az időről, a nyomásról, és a halálról, témaválasztásánál fogva ezáltal mindenkiről mesél, és mindenkinek szól. Tökéletes arányérzékkel váltogatja a rockdalokat, és a kísérletező témákat, ezáltal olyan egyveleget alkotva, mellyel korábban a zenehallgatók nem találkozhattak. Összesen 741 hét a Billboard lista élén, hiteles kordokumentum, és mégis örökérvényű üzenet is egyben.
Pink Floyd: The Dark Side of the Moon (1973)
Minden idők legnagyobb heavy metal bandájának esetében még azt is nehéz felsorolni, hogy súlyos és kreatív zenéjükkel hány különböző zsáner születéséhez járultak hozzá, hiszen e péntek 13-án megjelenő korongnak köszönhető maga a heavy metal kifejezés elterjedése is. A kísérteties, misztikus témák, a dalok atmoszférája, a hangszerelés keménysége mindössze egy évvel Woodstock után egy gyökeresen új és sötétebb irányt mutatott a könnyűzenében, és bár elsőre szokatlanul hatott, végül egy év alatt az Egyesült Államokban aranylemez lett belőle. A Black Sabbath, és az ezt követő Paranoid című lemezek a műfaj klasszikusai, melyekre még olyan legendák is hivatkozási alapként tekintenek, mint a szintén kultikus Judas Priest.
Black Sabbath: Black Sabbath (1970)
Hancock már bejáratott névnek számított a szakmában, mikor 1973-ban piacra dobta tizenkettedik lemezét, mely a később fúziós jazzként elképesztő népszerűségre szert tevő műfaj alapját képezte. Hancock újszerűen ötvözte a Cole Porter, vagy Charlie Parker-féle ösztönszerű jazzes rögtönzést némi funk és R&B hangzással, no meg a rockzene stílusjegyeivel, amivel óriási hatást gyakorolt az 1970-es évek progresszív rockegyütteseire is, mint a Yes, vagy a Genesis, a szintetizátorhasználat egyedisége pedig egészen új lehetőségeket teremtett a jazzben. Az albumot nem csupán a Rolling Stone értékelte, de még az Amerikai Kongresszusi Könyvtár is a XX. század egyik legjelentősebb korongjának minősítette.
Herbie Hancock: Head Hunters (1973)
A borítójáról egész egyszerűen csak a Fekete Albumként emlegetett lemez nem csupán minden idők legsikeresebb metalbandájává tette a Metallicát, de fiatalok egész generációjából csinált fémzenerajongót. A szélvészgyors thrash metalból érkező csapat kevésbé komplex, közérthetőbb, zseniálisan meghangszerelt dalokat alkotott, amiből nagyjából világszerte 17 millió példány kelt el, és bár az ősrajongók átkozták a csapatot a két, lemezen szereplő ballada miatt, végül éppen azok voltak azok a dalok, melyek millió és millió új rajongót szereztek, népszerűsítve a heavy metalt. A Metallica három éven át turnéztatta a lemezt, melyből egyes statisztikák szerint még tizenöt évvel a megjelenése után is nagyjából 6000 példány kelt el egy-egy hét alatt.
Metallica: Metallica (1991)
Ha a Metallica robbantott a Fekete Albummal, akkor a Nirvana méginkább a Neverminddal. Kurt Cobain és bandája gyakorlatilag e lemezzel vetett véget az 1980-as években elképesztő népszerűségnek örvendő glam metal zenekarok karrierjének, és elhozta a grundge, vagy még inkább az alternatív rock idejét, mely aztán meghatározta az 1990-es éveket. A Nevermind, mely a glamnél keményebb, nyomasztóbb, de kifejezetten dallamos zenét tartalmazott, tízszeres platina lett, nagyjából 30 millió példányt adtak el belőle világszerte, kevés album volt, mely ilyen gyökeres változást volt képes hozni a rockzenében, és akit ugyanannyian istenítettek, mint ahányan gyűlöltek, és átkoztak, mégis zseniálisan ötvözte a hard rock, a punk, és az indie zenék stíluselemeit.
Nirvana: Nevermind (1991)
Mit lehetne mondani a zenetörténet legkelendőbb lemezéről, mely világsztárt csinált Michael Jacksonból? Már a számok önmagukért beszélnek: a természetfelettiben gyökerező dalszövegek, a soft rock, a pop, az R&B, a soul és a funk stílusjegyeit ötvöző kavalkád elkészítése gigászi, 750 ezer dolláros költségvetésre rúgott, de meghálálta a ráfordított időt. A Thriller – többek közt az MTV támogatásával is – a mai napig elképesztő, 110 millió példányban fogyott, nyolc Grammy-díjat nyert, és meghatározó elemévé vált az 1980-as éveknek, Jacksonból pedig világsztárt csinált. Ki ne emlékezne az olyan dalokra, mint a Billy Jean, a Beat It, vagy épp a címadó Thriller, no meg annak zseniális és látványos videoklipje.
Michael Jackson: Thriller (1982)
Egy fülbeszámóan ragadós világ a világslágereken túlról.
Mindössze pár nap és a rajongók láthatják a végeredményt.
Sting 2022. szeptember 29-én emlékezetes koncertet adott Debrecenben
Egy fülbeszámóan ragadós világ a világslágereken túlról.
Minden idők egyik leghíresebb, magyar filmzeneszerzője.
Bűnügyi történetek az elmúlt 40 évből gitáron és dobon.
Williams a legnagyobbaktól tanult, és túlnőtt rajtuk.
