- Kovács Krisztián
- 2021. július 23. | Becsült olvasási idő: 5 perc
A rockzene fejlődése hihetetlenül jól nyomon következő az elmúlt évtizedek során, ráadásul szinte pontosan behatárolható, mely irányzatok, mikor ütötték fel a fejüket, és melyek voltak azok az évek, amiket meghatároztak jelenlétükkel, lemezeikkel, és slágereikkel. A 90-es évek eleje a grudge, a groove, és a death metal, a 80-as évek a glam és a thrash metal, míg az 1970-es évek javarészt a hard rock, valamint a számtalan zenei irányvonalat koherens egésszé alakító progresszív rock felfutásának legendás időszaka volt.
Legendás zenészek fogtak árgus szemekkel figyelt kísérletekbe, hogy ötvözzék a klasszikus zene hatásait a jazz szövevényességével, és a hard rock keménységével, amiből szerteágazó, olykor szinte követhetetlenül komplex, de leginkább vitathatatlanul eredeti művek születtek olyan alkotók fejéből, akikre a zenei világ még manapság, 2020-ban is legendaként tekint, és akik olyan későbbi, sokszorosan díjazott, és elismert bandákra voltak hatással, mint a Queensryche, a Dream Theater, a Porcupine Tree, az Opeth, Devin Townsend, vagy épp az Iron Maiden, és a Mastodon.
Időutazás a 70-es évek zenei világába
A legendás Rush negyedik lemeze 1976-ból népszerűségét leginkább a több rétegből, és epizódból álló, több mint húsz percre rúgó címadó dalnak köszönheti, mely egy magával ragadóan rideg, disztópikus történetet mesél el, és mely hatalmas részt vállalt abban, hogy a Rush történetének első aranylemezes eladásait produkálja az album, mára pedig a stílus történetének egyik legnagyobb klasszikusaként emlegetik.
Egy olyan ikonikus alkotásról beszélünk, melynél csupán egy lemez fogyott jobban a könnyűzene történetében. Az érdem nem véletlen, kultikus konceptalbumról, és a banda talán legjobb lemezéről beszélünk, ahol a Pink Floyd először engedett teret az elektronikus zenei hatásoknál, és olyan univerzális témák köré építette a lemezt, mint a pénz, vagy az emberre nehezedő nyomás, mely még manapság is havi több ezer példányban fogy.
A Jethro Tull negyedik albumát adta ki 1971-ben, melyen két új tag is bemutatkozott a banda soraiban, az újult erő pedig új kreatív energiákat szabadított fel. Az Aqualung elmélyítette a zenekar folk gyökereit, ugyanakkor kiváló egyensúlyt képezett a hard rockkal, ezt pedig a rajongók is elismerték, nem hiába, a lemez világszerte 15 millió példányban kelt el, és a Jethro Tull történetének egyik legnagyobb sikerét hozta.
A Close to the Edge talán elismertebb, a Tales from Topographic Oceans pedig összetettebb, a Fragile viszont valahogy játékosabb mindkettőnél. Az 1971-es lemezen ott van nyitódalként a banda talán legismertebb szerzeménye, a Roundabout is, ráadásul itt mutatkozott be a legendás billentyűs, Rick Wakeman, akinek rendkívül sokszínű játéka egy újabb dimenziót adott hozzá a Yes egyébként is szerteágazó zenéjéhez. Nagyjából máig két millió példányban talált gazdára.
A H. R. Giger borítójába csomagolt meglehetősen furcsa címre hallgató lemez a negyedik volt a sorban a három zseniális zenész közös bandájánál, és bár kereskedelmileg sikeresnek bizonyult, a kritikus fanyalogtak némileg a hangvétele miatt, pedig a lemez kiváló egyvelegét nyújtotta a rock, a jazz, és némi jó értelemben vett popzene keverékének, manapság pedig már a legtöbb zenei portál minden idők öt legjobb progresszív lemeze közé sorolja.
Ismét egy negyedik lemez a műfajalapítóként is tisztelt King Crimson háza tájáról. A kritikusok által eklektikussága miatt fanyalogva fogadott album 1971 decemberében került a boltok polcaira, és némileg más bandát mutatott, mint a legendás első album, vagy a korábbi Lizard, ami a fogyási mutatókon is meglátszott, és valóban kevésbé egységes lemez, mint a fent említettek, de mára így is igazi klasszikus.
A Gentle Giants talán a fenti legendáknál kevésbé ismert név, ugyanakkor nem kevésbé kiváló zenészek alkotta zenekar, akik pályafutásuk nagy durranását produkálták az 1972-es Octopus lemezzel. Az album a banda felfutásának kezdetét is jelentette, és manapság is az egyik leginkább tisztelt progresszív rock lemeznek számít, amit az is bizonyít, hogy a 2015-ös újrakiadásra a Porcupine Tree frontembere, Steven Wilson saját kezűleg keverte újra.
Egy újabb 1971-es remekmű, a hamarosan, trióformában újra koncertező Genesis korai remekműve még, sőt, első alkalommal az eredeti, legendás tagsággal, Peter Gabriellel, és Steve Hackettel. Itt még némi nyoma van a banda folkos gyökereinek, és a hangzás is még kissé talán poros, kevésbé letisztult, mint később, ugyanakkor a keményebb, rockosabb élek már megjelennek.
Egy újabb negyedik album 1976-ból, melyről alighanem a Carry On My Wayward Son című dalt mindenki ismeri, mely máig a Kansas legnagyobb sikere, holott megjelenésekor meglehetősen vegyes kritikákat kapott, ugyanakkor a Rolling Stone magazin már akkor kijelentette, hogy ez lehet a banda mindenkori legjobbja. Az Egyesült Államokban végül négyszeres platina minősítést szerzett, és négy millió példányban talált gazdára 1995-ig bezárólag.
Úgy fest, valahogy a legtöbb angol banda a negyedik albumára érik be igazán, igaz ez a Van der Graaf Generatorra, akik szintén 1971-ben jelentették meg a Pawn Hearts című lemezt, ami ugyan kereskedelmileg igencsak mérsékelt sikernek könyvelhető el, sőt, a kritikusok is igencsak megosztottak voltak vele kapcsolatban, akadtak, akik nem értették, mit akart a banda, mások üdvözölték az újdonsült, és eredeti, izgalmas koncepciókat, mára pedig már szintén egyöntetű klasszikusként tartják számon.
Egy fülbeszámóan ragadós világ a világslágereken túlról.
Mindössze pár nap és a rajongók láthatják a végeredményt.
Sting 2022. szeptember 29-én emlékezetes koncertet adott Debrecenben
Egy fülbeszámóan ragadós világ a világslágereken túlról.
Minden idők egyik leghíresebb, magyar filmzeneszerzője.
Bűnügyi történetek az elmúlt 40 évből gitáron és dobon.
Williams a legnagyobbaktól tanult, és túlnőtt rajtuk.
