Zene

6 acélkemény lemez, mely megrengette a zenei világot

Hirdetés

Mindig is mondtam, hogy rock- és metalrajongónak lenni jó: nem biztos, hogy tudnék említeni még egy könnyűzenei műfajt, mely ennyi különböző zsánert termelt ki, és melyek mindegyike mára szilárd rajongótáborral rendelkezik. Ugyan manapság már csak a dinoszaurusznak számító nagy bandák, a Metallica, az AC/DC, vagy az Iron Maiden képes stadionokat megtölteni, a zsánerformálódások gyakorlatilag máig tartanak, és úgy gondoltuk, itt az ideje előcitálni néhány lemezt, melyek megjelenésük pillanatában valami újat képviseltek, és szabályosan végighorzsolták a hallójáratokat.

Dimebag Darrel, a Pantera egykori gitárosa

Dimebag Darrel, a Pantera egykori gitárosa Forrás: rollingstone.com

Venom: Black Metal (1982)

Amennyiben keményzenékről esik szó, nem maradhat ki a később black metal bölcsőjének számító, és a zsánernek mintegy nevet kölcsönző brit banda, a Venom második nagylemeze. A Venom az a banda, akiken zenei kvalitásokat tekintve később követőik messze túlnőttek, és akikről hajdanán az a pletyka terjedt, hogy valójában nem is tudnak rendesen játszani hangszereiken. Nos, elhiszem, hogy az 1982-es korong, borítóján a sátánnal ezt az érzést keltette. Abban az időben, amikor a durvaságot, és gyorsaságot a Motörhead lemezei jelentették, egészen sűrű és brutális, mégis a klasszikus heavy metalban gyökerező dalaival hamar kultkedvenccé váltak. A zenehallgató közönség, és a pályatársak részéről nem is csupán maga a zene volt az, ami kezdetben rosszalló, vagy inkább értetlen pillantásokat okozott, sokkal inkább a sátán- és okkultizmusban tobzódó szövegeket, melyet ennyire direkt módon még nem lehetett hallani.

Cannibal Corpse: Tomb of the Mutilated (1992)

Ugyan nem a Cannibal Corpse találta fel a death metalt (azt megtette korábban a Possessed, vagy épp Chuck Shuldiner, nehéz eldönteni), ám talán senki sem játszotta a 90-es évek elején annyira brutálisan, mint Alex Webster csapata. Ennek a durvaságnak a csúcspontja az 1992-es album, mely egészen új értelmet ad az extrém, és a fémzene fogalmának. Már a borító is beszédes, amint egy élőhalott szájjal elégít ki egy csupavér nőt, és a zene illeszkedik is ehhez. Gyomorforgató dalszövegek, öblös, szinte érthetetlenül mély hörgés, és elképesztően gyors és sűrű hangszeres játék, amiben azért akadnak ám mesteri fordulatok és virtuozitás bőven. Ugyanakkor a töménysége, brutalitása miatt sokáig úgy gondoltam, ha van hivatalos filmzenéje a pokolnak, akkor alighanem ez a lemez lehet az. Manapság éppen emiatt szinte hihetetlen, hogy a Cannibal Corpse (ami amúgy itthon is sűrűn látott vendég) pályafutása során világszerte egymillió lemezt adott el, ami példátlan a death metal, de úgy alapvetően ilyen típusú zenék esetében is.

Pantera: Vulgar Display of Power (1992)

A Pantera mindig is az egyik kedvenc bandám volt, négy mesteri és vérprofi muzsikus tökéletes kombinációja, amely sikerek és csillogás után egy rettenetes tragédiában ért véget. Ők voltak azok, akik a metal szempontjából lagymatag 90-es években is tudtak újat húzni, mondhatni lemezeikkel új zsáner, a groove metal fogalmát vezették be a könnyűzene történetébe, úgy, hogy közben egészen képtelen sztáralkatok voltak. Négy texasi srác, akik amikor csak tudtak buliztak, ittak, ugyanakkor áradt belőlük a zene szeretete, és létrehoztak egy új irányvonalat, mely rendkívül technikás és komplex zenei világot teremtett. Ma már szinte elképzelhetetlen, de ahogy írtam, egy metal szempontból döglődő 90-es években az 1994-es Far Beyond Driven albumuk vezette a Billboard-listát. Én most mégis a második lemezt, a Vulgar Display of Powert választottam, egyszerűen azért, mert itt állt össze a tökéletes Pantera-recept, a precíz szólók, elképesztő ritmusok, és a Phil Anselmo csontrepesztő üvöltéseivel tarkított ének. A Pantera olyasmi, ami vélhetően örökre hiányozni fog annak, aki hallgatott már életében keményzenét.

Slayer: Reign in Blood (1986)

A múlt héten hazánkban is vélhetően utolsó koncertjét adó Slayert nem véletlenül kísérték búcsúturnéján hatalmas tömegek a világ arénáiban. Ez az a banda, mely egész pályafutása alatt megalkuvás, és komolyabb, a mainstreambe való betörést célzó zenei iránymódosítások nélkül játszott, és még manapság is szabályosan leszaggatják az ember fejét, ha kiállnak a deszkákra. 1986-os remekművük, a Reign in Blood sokak szerint a thrash metal műfajdefiníciója, mindössze 28 perces hosszával az egyik legtömörebb, legtöményebb lemez, ami valaha a zsáneren belül született, és mára a keményzenék emblematikus klasszikusa, melyre sokan zenei Bibliaként tekintenek. A magam részéről hiába kedvelem jobban az ezt követő két lemezt, a South of Heaven-t, és a Season in the Abyss-t, meghajolok e példás zenei teljesítmény előtt. A Slayer gyakorlatilag 28 percbe sűrített mindent, amit választott műfajáról tudni lehet, olyan esszenciát adva, ami azóta is számtalan zenekar első inspirációs forrásaként működik.

Sepultura: Arise (1991)

Max Cavalera, és bandája igazi felemelkedéstörténet. A Sepultura volt az első harmadik világbeli országból származó banda, mely világszerte ismeretségre, és első 2-3 lemezével kultikus státuszra tett szert. A brazil négyes elképesztő kitartással, és mérhetetlen ambícióval gyakorlatilag Belo Horizonte gettójából kitörve jutott a csúcsra, és 1991-ben adta ki Arise című lemezét, mely rendkívül kreatívan ötvözte saját hazájuk zenei gyökereit a Slayer-féle thrash metal fordulataival, ráadásul iszonyúan jókor dobbantak be a színtérre, épp akkor, amikor a műfajalapítók nagy része zenei irányváltásaik közepette leledzett. A fiatal srácokból álló Sepultura lehengerlő energiával vette birtokba a színpadokat, az Arise pedig rövid idő alatt 300 ezer példányban kelt el, és a nemzetközi szaksajtó máris a jövő nagy reménységeit, és a thrash vérfrissítőit istenítette bennük, különösen mikor a lemezt promótáló turné során felléphettek a Rock in Rio II fesztiválon. Az Arise pedig közben a Roadrunner Records első kiadványa lett, melynek eladási mutatói átlépték az egymilliós példányszámot.

Judas Priest: Painkiller (1990)

Kihagyhatatlan a felsorolásból a Judas Priest „visszatérő” lemeze 1990-ből. Eleve a Judas maga a megtestesült metal, egy olyan zenei irányvonal alakítói, mely aztán a Metallicától a Morbid Angelen keresztül a Bon Joviig mindenkire hatással volt. A mérsékeltebb sikerekkel kibélelt, és kritikus rajongói véleményektől hangos 80-as évekbeli glam metalhoz való idomulási kísérletek, és kudarcok után a banda rövid pihenő után elképesztőt húzott. A dobok mögé a magánéleti problémákkal küzdő Dave Holland helyére Scott Travis ült be, akinek elképesztően feelinges, és húzós játéka új lendületet adott nem csak a csapatnak, de a készülő daloknak egyaránt. Az 1990-ben megjelent Painkiller már az első másodpercekben megmutatja igazi valóját, pőre, kompromisszummentes, és rettenetesen fogós, vérbeli heavy metal esszencia, attól a bandától, mely lényegében az egész műfaj megszületésénél bábáskodott. A Painkiller még az ekkor még glam metalban tobzódó Egyesült Államokban is alig három hónap alatt aranylemez lett, és úgy turnézták végig a világot, hogy minden este olyan bandák nyitottak nekik, mint a Testament, az Annihilator, vagy épp a Pantera.

Kapcsolódó cikkek

A legendás Def Leppard

Örömzene a Sunset Stripen – 10 legendás glam metal album

Avagy az étvized, amikor a könnyűzenei élet legmeghatározóbb stílusa a rockzene volt.

Zene

2021. 04. 20.

Dave Grohl a karantén hatására ragadott tollat

A Nirvana egykori dobosa, és a Foo Fighters jelenlegi frontembere is megírta memoárját

Dave Grohl az az ember, akinek igazán van mit mesélni sikerről és újrakezdésről.

Hírek

2021. 04. 14.

Rob Halford önéletrajza őszintesége miatt is lett óriási siker

Kendőzetlenül vall életének árnyoldalairól memoárjában Rob Halford

Minden idők egyik legfontosabb heavy metal énekese számára nem létezik tabutéma.

Hírek

2021. 04. 12.

Kedvenc Genesis-lemezeink

Műfajokon átívelő láthatatlan érintés – A 10 kedvenc Genesis-lemezünk

A Genesis munkássága a könnyűzene megkerülhetetlen mérföldköve.

Zene

2021. 04. 09.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

A legendás Def Leppard

Örömzene a Sunset Stripen – 10 legendás glam metal album

Avagy az étvized, amikor a könnyűzenei élet legmeghatározóbb stílusa a rockzene volt.

Zene

2021. 04. 20.

Kedvenc Genesis-lemezeink

Műfajokon átívelő láthatatlan érintés – A 10 kedvenc Genesis-lemezünk

A Genesis munkássága a könnyűzene megkerülhetetlen mérföldköve.

Zene

2021. 04. 09.

Báthory Zoltán

Magyarock Amerikában – Magyar zenészek, akik megcsinálták a szerencséjüket a tengerentúlon

Nem is olyan lehetetlen boldogulni a legnagyobb zenei piacon.

Zene

2021. 03. 29.

5 zseniális zenész, akinek a rock&roll életérzés az életébe került

Félresiklott sorsok a showbiznisz ölelő karmai közt.

Zene

2021. 03. 25.

Jørn Lande

Jørn Lande, a heavy metal acéltorkú norvég angyala

Jørn Lande manapság talán a legjobb hard rock és heavy metal torok.

Zene

2021. 03. 16.

Hirdetés