- Kovács Krisztián
- 2020. október 8. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Állítólag valamikor 1977-1978 táján egy klubkoncerten David Lee Roth odafordult Eddie Van Halenhez, akinek ujjai épp virtuóz módon szaladgáltak a húrokon, és annyit mondott neki, „haver, fordíts hátat a közönségnek.” Roth tudta azt, amit a világ még nem, annak tényét, hogy a tehetség, mely ott rejtőzik Eddie Van Halen fejében, egészen új utakra vezeti majd a gitárosokat, és mintegy új csapásvonalat jelöl ki a 80-as éveket megkezdő hard rock irányzat képviselői számára is.
Persze kiváló hard rock bandákból már korábban sem volt hiány, ott volt a legendás Led Zeppelin, a Deep Purple, a Thin Lizzy, az Aerosmith, az AC/DC, a Uriah Heep vagy épp a német Scorpions, de amit a David Lee Roth-Eddie Van Halen-Michael Anthony-Alex Van Halen négyes letett az asztalra már csak első két albumuk egyedi gitárhangzásával, majd később Sammy Hagarrel kiegészülve, arról mai napig érdekes és érdemes beszélni. A Van Halen leginkább Eddie virtuozitásának hála a rocktörténelem egyik legnagyobb legendája lett, és tekintve, hogy a kiváló gitárost néhány két nappal ezelőtt elragadta a rák, most az ő emléke előtt adózva mutatjuk be zenekara 7 legkiválóbb alkotását.
Eddie Van Halen 65 éves volt
A futtában, mintegy pár hét alatt felvett album végül minden idők egyik legfontosabb debütálása lett, és alapjában változtatta meg a hard rockról vallott zenei elképzeléseket. Eddie Van Halen markáns, érzékeny és hihetetlenül virtuóz gitárjátékot varázsolt a szalagra, megszólalása alapjában határozta meg a Van Halen zenéjét és megítélését, az olyan zseniális dalok, mint a Running With The Devil, vagy az Ain’t Talking’ Bout Love a mai napig koncertkedvencek, a banda esszenciáját rejtik, az egyedi gitárjátékot, a tűpontos basszus és dobritmust, és Roth fülbemászó énekét. És akkor még nem beszéltünk az Eruption címre keresztelt alig két perces gitárszólóról, amit annak idején számtalan már befutott gitáros próbált leutánozni sikertelenül. A lemez mára csak az Egyesült Államokban 10 milliónál is több példányban kelt el, és hivatkozási alap lett zenészkörökben, a bandát pedig nem csak feltette a térképre, de rögtön igazi arénacsapattá varázsolta.
1978. Van Halen
Törvényszerű volt, hogy a sikert meglovagolandó, alig egy évvel később a banda kihozta a folytatást, mely egyszerűen csak a II-es cím alatt futott. A némileg vékonyabb hangáskép nem rontotta el az összképet, a banda pedig megírta története első Top 20-as dalát, ez volt a Dance The Night Away jellegzetes kórusos rockhimnusza, mely számtalan film betétdalaként hangzott fel az elmúlt negyven évben. Az Egyesült Államokon belül közel 6 millió értékesített példány ugyan nem érte el a debüt magasságát, de megtartotta annak határozott irányvonalát és zenei elképzeléseit, a banda pedig a népszerűsítő turnén még több városba jutott el, Roth erőteljes színpadi alakításának hála pedig hírük gyorsan terjedt a fiatalok körében. Az ezúttal is Ted Templeman által producerelt és kevert album kapott ugyan néhány elmarasztaló kritikát elsősorban a rockmagazinok tollnokaitól, leginkább az újító szándék hiánya miatt, ám zenészi és szakmai körökben, no meg a közönség soraiban ugyanolyan kultikus státuszra tett szert, mint egy évvel korábban elődje is.
1979. Van Halen II
Kétségtelenül a Van Halen egyik leghíresebb lemeze a hatos számú soralbum, rajta a csapat legnagyobb rádiós slágerével, amit szinte mindenki ismer. Ez a Jump. Eddig Van Halen gyermekkorában klasszikus zongoratanítást kapott, ezen a vonalon elindulva házistúdiójának, az 5150-nek építése közben játszadozott el saját szintetizátorával, mely élmény az egész album hangzásképét meghatározta. A dalokban a szintetizátor legalább olyan hangsúlyos szerepet kap, mint a gitár, ami egyfelől friss, másfelől idegborzoló újításnak számított akkoriban, de a döntés mégis a bandát igazolta, hiszen a debütálókorong után ez a banda másik lemeze, mely csak az Egyesült Államokban túllépte a 10 millió eladott példányt. A kritikusok hiába fanyalogtak, az olyan slágerek, mint a már említett Jump, a Panama, a Hot For Teacher vagy az I’ll Wait letarolták az arénákat, és újabb és újabb rétegekkel ismertették meg a banda nevét. Furcsa együttállás, hogy a banda épp történetének legsikeresebb időszakában hullott szét, Roth és Eddie képtelennek mutatkozott a további együttműködésre, így előbbi végül elhagyta a fedélzetet.
1984. 1984
A bandára abszolút jellemző módon még ebből is lehető legjobban jöttek ki. A Van Halenre ha zeneileg nem is, de emberi kapcsolatokat tekintve ráfért a frissítést, vagy még inkább a vérátömlesztés. Roth távozása után Eddie előbb női énekesben gondolkodott, de végül egy barátja meggyőzte a szólóban már sikeres karriert maga mögött tudó Vörös Rocker, Sammy Hagar tehetségéről. Ahogy Eddie akkoriban mondta, a banda elveszített egy frontembert, de nyert egy énekest. Valóban, Hagar összehasonlíthatatlanul erősebb hangi adottságokkal bírt, ráadásul gitárosként is megállta a helyét, ami a dalszerzésre is rányomta a bélyegét. Az eredmény a banda leginkább AOR-hangzású albuma lett, az Eddie házi stúdiója után egyszerűen csak 5150-re keresztelt album, telis-tele jobbnál-jobb, fülbemászó slágertémákkal, mint a Good Enough, a Summer Night, a Dreams, vagy épp a címadó. A billentyűk dominás szerepe megmaradt, de Hagar reszelős, szárnyaló hangjával egészen új színezetet kapott, és első ízben repítette a bandát a Billboard lista első helyére.
1986. 5150
A harmadik Van Hagar lemez egy minden ízében összecsiszolódott bandát mutatott 1991-ben. Ahogy az összes Sammy Hagarrel felvett album, ez is a Billboard első helyén nyitott, majd három hétig tartotta magát az eladási lista élén, és noha a banda újra gitárközpontúbb megközelítést alkalmazott, a dalok egy része jóval komplexebbé vált. Persze a csapat a slágerességből sem engedett, és éppen ezért sokak szerint az addigi legérettebb alkotásukat tették le az asztalra. Az Egyesült Államokban háromszoros platina minősítést értek el vele, ez nagyjából három millió értékesített példányt jelent, és ez a lemez hozta a Hagar-éra leghíresebb dalát, a lendületessége és visszafogott robbanékonysága miatt igazi közönség- és koncertkedvenc Right Now című szerzeményt. A banda talán itt érte el kreativitásának csúcsát, noha még legalább egy stúdiólemez volt bennük, mely véleményem szerint minőségében eléri, sőt megelőzi a FUCK-lemez színvonalát.
1991. For Unlawful Carnal Knowledge
De előtte a banda még úgy döntött, a leginkább a Hagar-éra diszkográfiájából táplálkozó koncertkörút egyik állomását rögzítik, és megjelentetik a Van Halen történetének első koncertlemezét. Ez lett 1993-ban a Right Here, Right Now. A kaliforniai Fresnoban rögzített lemez 24 dalt tartalmaz, igazi Best Of válogatás kiváló koncerthangzással, és fenomenális zenészi teljesítménnyel, Sammy Hagar is közel lemezminőségben hozza az olykor igencsak megterhelő énektémákat. A lemez két millió példányban fogyott el, kétszeres platina minősítést szerzett, és élő albumként a Billboard lista 5. helyéig menetelt, ami jól jelezte, hogy hiába a grunge-nak és a Nirvanának köszönhető zenepiaci átrendeződés, bizonyos bandákra, mint amilyen a Van Halen, vagy épp a Bon Jovi, az éppen aktuális Keep The Faith lemezzel, továbbra is van igény, és ők azok, akik erre a változásra a lehető legjobban voltak képesek reagálni.
1993. Live: Right Here, Right Now
És a végére el is érkezünk a számomra csúcsnak számító Van Halen lemezhez. Az 1995-ben a legendás Bruce Fairbairn produceri felügyelete alatt készülő lemez a banda valaha volt legkeményebben megszólaló korongja, nekik azonban még ez is jól állt, pedig a Big Fat Money szilaj tempója, az Amsterdam már-már heavy metalosan karcos riffje, vagy a Don’t Tell Me verzéjében Hagartől hallható rekedt üvöltésszerű ének már-már túl is mutat a hard rock keretein, de talán éppen ezeknek az apró újításoknak köszönhető, hogy a lemez a mai napig frissnek hat. Kritikusok szinte egyöntetűen a Hagar korszak legerősebb lemezének tartják, és tekintve, hogy ez volt az utolsó Sammyvel a mikrofonnál, számomra egyben a banda hattyúdala is, egy örökérvényű lemez, melyet bármikor fel tudok tenni, jó kedvem kerekedik tőle. A közönség is hasonlóképpen gondolta, három millió eladott példánnyal hálálta meg a banda erőfeszítéseit, a körút pedig a bandán belül fel-fellobbanó feszültségek ellenére is olyan jól sikerült, hogy mind a Pensacolában, mind a Torontoban lévő koncertet teljes egészében rögzítették, így ott még egy csúcsformában lévő, lehengerlő banda mutatja meg magát, így ha valaki kíváncsi, miben rejlik a Van Halen igazi ereje, nincs más dolgod, mint rákeresned a Youtube-on ezekre a fantasztikus koncertekre.
1995. Balance
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
1922. október 23-án született Frakk, Kukori és Kotkoda, Mazsola, Manócska és Tádé megálmodója, a József Attila-díjas magyar író, szerkesztő, dramaturg….
Sting 2022. szeptember 29-én emlékezetes koncertet adott Debrecenben
Sting 2022. szeptember 29-én emlékezetes koncertet adott Debrecenben
Egy fülbeszámóan ragadós világ a világslágereken túlról.
Minden idők egyik leghíresebb, magyar filmzeneszerzője.
Bűnügyi történetek az elmúlt 40 évből gitáron és dobon.
Williams a legnagyobbaktól tanult, és túlnőtt rajtuk.
