Nem túlzok, ha azt állítom, hogy nincs még egy olyan jelenség a könnyűzenei, pláne a rockzenei színtéren, mint a texasi illetőségű, fülbemászóan tökös blues rockban utazó ZZ Top. A Billy Gibbons, Dusty Hill és Frank Beard trió alkotta őskövület ugyanebben a felállásban 52 (!) évet töltött a pályán, mígnem a könnyűzenei sajtót bejárta a hírt július 28-án, hogy Dusty Hill 72 éves korában elhunyt. Okvetlenül idekívánkozik tehát egy megemlékezés a nagyszakállú basszerosra, és a bandára, mely a 80-as évek MTV-érájának egyik legvalószerűtlenebb sztárjává vált. Tette mindezt úgy, hogy közben mentes maradt mindenféle sztárallűrtől, mert csak a zene és a koncertek számítottak.
Kevés olyan bandát tudnék hirtelen felsorolni, akik a kezdetektől ugyanabban a felállásban játszottak, most hirtelen a ZZ Topon kívül egyedül a tavaly januárban legendás dobosát, Neal Peart-öt szintén elvesztő, nem kevésbé legendás Rush jut eszembe, de még a rockerek körében szentként tisztelt Motörhead is megélt néhány tagváltást, ha már a hármas felállásnál tartunk. De mégis, milyen is a ZZ Top, és mi okozhatta, hogy az MTV történetének egyik legképtelenebb rocksztárjává emelkedhetett egy banda, ahol legalább két tag festett úgy, mint egy texasi farmer és a Mikulás szerelemgyereke?
A ZZ Top ma már megkerülhetetlen monolitja a rockzene történelmének, 2004 óta immáron a Rock And Roll Hall Of Fame tagjai, 11 arany, hét platina és 3 multi-platina album tulajdonosai, csak az Egyesült Államokban 25 millió eladott albummal büszkélkedhetnek, de sikerük valóban egészen példa nélkül álló.
Különösen az 1980-as években megjelent három leghíresebb lemezük egyesítette magában az említett hatásokat, de mindezt elképesztően feelinges, és laza gitárzenével, valamint pofátlanul ragadós dallamokkal kombinálta, aminek köszönhetően a glam metaltól ragadós évtizedben is nap, mint nap játszották legnagyobb slágereiket azon az MTV-n, ami akkoriban a Mötley Crüe, a Ratt, a Bon Jovi, vagy épp a Dokken dalairól szólt. Az élményt már csak tetézte Gibbons-szék élő megjelenése, a szegecselt, vagy szövet zakók, a mellközépig érő szakáll, a csillogó, vagy épp prémes jelmezbe bújtatott gitárokkal kiegészült egyébként meglehetősen puritán színpadkép, melyek alapján valóban a korszak legképtelenebb sztárjaivá emelkedtek.
A ZZ Top a 80-as évek elejére már Egyesült Államok szerte ismert névnek számított, immáron évek teltek el addigi legnagyobb slágerük, a La Grange, és öndefiniáló albumuk, a Tres Hombres 1973-as megjelenése óta, amikor végre Európa is megismerte a nevüket. Az 1983-ban megjelent Eliminator című lemez csak a tengerentúlon 10 millió példányban talált gazdára, és az olyan slágereknek hála, mint a lemezt nyitó Gimme All Your Lovin, mely refrénjével valósággal berágja magát az ember fülébe, illetve a Sharp Dressed Men, vagy a Legs, világszerte ismertségre tett szert, pedig már ekkor sem lehetett egyértelműen bekategorizálni sem a zenekar tagjait, sem ezerszínű, feelinges zenéjüket.
Bár az ezt követő, 1985-ös Afterburner már csak feleannyi példányban kelt el, így is elképesztő sikert aratott, szintetizátor vezéreltebb megszólalása számtalan új rajongót nyert meg magának, hisz mindenki lába elindul az olyan vérbeli boogie-ra épülő dalokra, mint a Can’t Stop Rockin’, vagy a Stages. A banda közel 2,5 évet turnézott a lemezzel, majd némileg szabadságolta magát, de leginkább azért, hogy ráfeküdjön a következő lemez munkálataira, mely azonban végül csak 1990-ban látott napvilágot.
Mindazon az egyediségen túl, amit a ZZ Top a könnyűzenei palettán megalkotott, a tagok emellett még szimpatikus hozzáállásukkal és személyiségükkel is felhívták magukra a figyelmet, nem hiába dolgozott velük szívesen több rendező, vagy épp PC-játék fejlesztő cég. Gibbons, Hill és Beard megmaradt ugyanannak az egyszerű, texasi fickónak, aki 1969-ben elkezdte az ipart, nem hiába számítanak rájuk Hollywoodban, és a különböző karitatív események kapcsán is.
A ZZ Top írta a Vissza a jövőbe harmadik részének betétdalát, Doubleback címmel, valamint feliratkoztak Robert Rodriguez vámpírfilmjének, az Alkonyattól pirkadatig filmzene albumára is, a She’s Just Killing Me című tőlük szokatlanul keménynek tűnő dallal. Előbbi filmben fel is tűntek egy rövid zenés betét erejéig, de Gibbons több filmszerepet is kapott az elmúlt tizenöt évben, szerepelt a Dr. Csont szériában, a King of The Hill című animációs sorozatban többször is, valamint a Metalocalypse névre keresztelt, egy death metal banda életét és világsikerét nyomon követőn rajzfilmben is, sőt, Gordon Ramsey is meghívta a Hell’s Kitchen című műsorában az ételkóstolók közé.
Ha rosszkedv ellen receptet írnának, azon vélhetően szerepelne valamelyik albumuk, pl. az Eliminator, és nagy betűkkel a ZZ Top név is, immáron 52 éve. És bár Dusty Hill halála Billy Gibbons elmondásai alapján közel sem volt olyan váratlan, mint amennyire megdöbbentett a rockzenei sajtót, a show így sem áll meg, a ZZ Top zenél tovább, noha egy korszak végérvényesen lezárult, és sosem nyílik már újra, a rajongók pedig köszönetet mondhatnak Hill-nek, aki zenésztársaival beírta magát a rockzene legendáriumába.
Egy fülbeszámóan ragadós világ a világslágereken túlról.
Mindössze pár nap és a rajongók láthatják a végeredményt.
Sting 2022. szeptember 29-én emlékezetes koncertet adott Debrecenben
Egy fülbeszámóan ragadós világ a világslágereken túlról.
Minden idők egyik leghíresebb, magyar filmzeneszerzője.
Bűnügyi történetek az elmúlt 40 évből gitáron és dobon.
Williams a legnagyobbaktól tanult, és túlnőtt rajtuk.