• Kövess minket a Facebookon!
  • Kövess minket az Instagramon!
  • Kövess minket a YouTube-on!

Zene

Blues-rock szakállban – ZZ Top-portré Dusty Hill emlékére

  • Megosztás Facebookon
  • Megosztás Twitteren
  • Megosztás e-mailben

Nem túlzok, ha azt állítom, hogy nincs még egy olyan jelenség a könnyűzenei, pláne a rockzenei színtéren, mint a texasi illetőségű, fülbemászóan tökös blues rockban utazó ZZ Top. A Billy Gibbons, Dusty Hill és Frank Beard trió alkotta őskövület ugyanebben a felállásban 52 (!) évet töltött a pályán, mígnem a könnyűzenei sajtót bejárta a hírt július 28-án, hogy Dusty Hill 72 éves korában elhunyt. Okvetlenül idekívánkozik tehát egy megemlékezés a nagyszakállú basszerosra, és a bandára, mely a 80-as évek MTV-érájának egyik legvalószerűtlenebb sztárjává vált. Tette mindezt úgy, hogy közben mentes maradt mindenféle sztárallűrtől, mert csak a zene és a koncertek számítottak.

Kevés olyan bandát tudnék hirtelen felsorolni, akik a kezdetektől ugyanabban a felállásban játszottak, most hirtelen a ZZ Topon kívül egyedül a tavaly januárban legendás dobosát, Neal Peart-öt szintén elvesztő, nem kevésbé legendás Rush jut eszembe, de még a rockerek körében szentként tisztelt Motörhead is megélt néhány tagváltást, ha már a hármas felállásnál tartunk. De mégis, milyen is a ZZ Top, és mi okozhatta, hogy az MTV történetének egyik legképtelenebb rocksztárjává emelkedhetett egy banda, ahol legalább két tag festett úgy, mint egy texasi farmer és a Mikulás szerelemgyereke?

50 éve a pályán

50 éve a pályán Forrás: wikipedia.com

Déli íz, texasi aroma

A ZZ Top ma már megkerülhetetlen monolitja a rockzene történelmének, 2004 óta immáron a Rock And Roll Hall Of Fame tagjai, 11 arany, hét platina és 3 multi-platina album tulajdonosai, csak az Egyesült Államokban 25 millió eladott albummal büszkélkedhetnek, de sikerük valóban egészen példa nélkül álló.

Zenéjük eleve különleges fúzió, az amerikai dél vérbeli blues gyökereire építették a New Wave és a punk zene hatásait, némi pop-rock beütéssel a szintetizátorok használatából fakadóan, mellyel az egyik olyan bandává váltak, akiknek zenéjéből még így sem veszett ki az az utánozhatatlan dögös hangzás.

Különösen az 1980-as években megjelent három leghíresebb lemezük egyesítette magában az említett hatásokat, de mindezt elképesztően feelinges, és laza gitárzenével, valamint pofátlanul ragadós dallamokkal kombinálta, aminek köszönhetően a glam metaltól ragadós évtizedben is nap, mint nap játszották legnagyobb slágereiket azon az MTV-n, ami akkoriban a Mötley Crüe, a Ratt, a Bon Jovi, vagy épp a Dokken dalairól szólt. Az élményt már csak tetézte Gibbons-szék élő megjelenése, a szegecselt, vagy szövet zakók, a mellközépig érő szakáll, a csillogó, vagy épp prémes jelmezbe bújtatott gitárokkal kiegészült egyébként meglehetősen puritán színpadkép, melyek alapján valóban a korszak legképtelenebb sztárjaivá emelkedtek.

A kezdetek, még az emblematikus szakáll nélkül

A kezdetek, még az emblematikus szakáll nélkül Forrás: www.morrisonhotelgallery.com

A szakáll MTV-uralma

A ZZ Top a 80-as évek elejére már Egyesült Államok szerte ismert névnek számított, immáron évek teltek el addigi legnagyobb slágerük, a La Grange, és öndefiniáló albumuk, a Tres Hombres 1973-as megjelenése óta, amikor végre Európa is megismerte a nevüket. Az 1983-ban megjelent Eliminator című lemez csak a tengerentúlon 10 millió példányban talált gazdára, és az olyan slágereknek hála, mint a lemezt nyitó Gimme All Your Lovin, mely refrénjével valósággal berágja magát az ember fülébe, illetve a Sharp Dressed Men, vagy a Legs, világszerte ismertségre tett szert, pedig már ekkor sem lehetett egyértelműen bekategorizálni sem a zenekar tagjait, sem ezerszínű, feelinges zenéjüket.

Bár az ezt követő, 1985-ös Afterburner már csak feleannyi példányban kelt el, így is elképesztő sikert aratott, szintetizátor vezéreltebb megszólalása számtalan új rajongót nyert meg magának, hisz mindenki lába elindul az olyan vérbeli boogie-ra épülő dalokra, mint a Can’t Stop Rockin’, vagy a Stages. A banda közel 2,5 évet turnézott a lemezzel, majd némileg szabadságolta magát, de leginkább azért, hogy ráfeküdjön a következő lemez munkálataira, mely azonban végül csak 1990-ban látott napvilágot.

A Recycler némileg gitárközpontúbb megszólalása a bandát az Afterburner lemezzel megismert rajongótábornak nem igazán vált ínyére, ám a korai idők rajongói újra visszataláltak a ZZ Tophoz, gyakorlatilag tehát kijelenthető, hogy a 80-as években már kultstátuszba emelkedett banda valahogy mindig ráérzett, mi legyen a következő lépése, és bár az ezzel a három lemezzel elért sikereit már soha nem tudta megismételni, kétségtelenül és véglegesen szupersztár státuszba emelkedett.

Billy Gibbons a Dr. Csont egyik epizódjában

Billy Gibbons a Dr. Csont egyik epizódjában Forrás: digitaledition.chicagotribune.com

A ZZ Top egy jelenség

Mindazon az egyediségen túl, amit a ZZ Top a könnyűzenei palettán megalkotott, a tagok emellett még szimpatikus hozzáállásukkal és személyiségükkel is felhívták magukra a figyelmet, nem hiába dolgozott velük szívesen több rendező, vagy épp PC-játék fejlesztő cég. Gibbons, Hill és Beard megmaradt ugyanannak az egyszerű, texasi fickónak, aki 1969-ben elkezdte az ipart, nem hiába számítanak rájuk Hollywoodban, és a különböző karitatív események kapcsán is.

A ZZ Top írta a Vissza a jövőbe harmadik részének betétdalát, Doubleback címmel, valamint feliratkoztak Robert Rodriguez vámpírfilmjének, az Alkonyattól pirkadatig filmzene albumára is, a She’s Just Killing Me című tőlük szokatlanul keménynek tűnő dallal. Előbbi filmben fel is tűntek egy rövid zenés betét erejéig, de Gibbons több filmszerepet is kapott az elmúlt tizenöt évben, szerepelt a Dr. Csont szériában, a King of The Hill című animációs sorozatban többször is, valamint a Metalocalypse névre keresztelt, egy death metal banda életét és világsikerét nyomon követőn rajzfilmben is, sőt, Gordon Ramsey is meghívta a Hell’s Kitchen című műsorában az ételkóstolók közé.

A ZZ Top vitathatatlanul a könnyűzenei színtér dinoszaurusza, a kitartás, a kreativitás és a lazaság szobra, egy önmagát még véletlenül sem komolyan vevő óriási grimasz a minket körülölelő zord világban, egy végtelenül feelinges blues-rock dallam, amitől alighanem még egy dermesztőan hűvös őszi napon is kisüt a nap.

Ha rosszkedv ellen receptet írnának, azon vélhetően szerepelne valamelyik albumuk, pl. az Eliminator, és nagy betűkkel a ZZ Top név is, immáron 52 éve. És bár Dusty Hill halála Billy Gibbons elmondásai alapján közel sem volt olyan váratlan, mint amennyire megdöbbentett a rockzenei sajtót, a show így sem áll meg, a ZZ Top zenél tovább, noha egy korszak végérvényesen lezárult, és sosem nyílik már újra, a rajongók pedig köszönetet mondhatnak Hill-nek, aki zenésztársaival beírta magát a rockzene legendáriumába.

Kapcsolódó cikkek

Frenreisz Károllyal

Hegedűs István: Az együttműködéshez őszinte szeretet kell, a pénz önmagában kevés

A Rockinform népszerű újságírója elevenítette fel nekünk a magyar rock helyzetét.

Elhunyt Charlie Watts, a The Rolling Stones dobosa

A The Rolling Stones legendás dobosa 80 éves volt.

Időutazás a 70-es évek zenei világába

10 legendás progresszív rocklemez, mely elhozza neked a 70-es éveket

A könnyűzene utánozhatatlan és úttörő ízei a közel 50 éves múltból.

Interjú Alapi Istvánnal

Alapi István: Ha valaki zeneileg másként gondolkodik, az engem is megújulásra késztet

Alapi István már alig várja, hogy végre ismét együtt lehessen a közönséggel.

    Hírlevél feliratkozás

    Itt akarsz Te is lépdelni Ectopolis utcáin?
    Tartsd velünk a lépést, és iratkozz fel a város hírlevelére!

    Az Adatkezelési tájékoztatóban leírt feltételeket elfogadom.

    Kiemelt téma

    Legutóbbi cikkek

    • 2021. július 23.

    10 legendás progresszív rocklemez, mely elhozza neked a 70-es éveket

    A könnyűzene utánozhatatlan és úttörő ízei a közel 50 éves múltból.

    • 2021. május 19.

    Nagyon fontos, hogy az ember ne felejtse el, mennyi jóindulat van a világban – Mark Knopfler és a Dire Straits

    A Dire Straits a rockzene egyik alapköve, akiknek zenéje ma is aktuális.

    • 2021. április 29.

    MTV rocksztárból Grammy-jelölt balett szerző – Kip Winger-portré

    Csúcsról a pokolba, onnan pedig újra fel, ezúttal egy másfajta csúcsra.

    • 2021. április 20.

    Örömzene a Sunset Stripen – 10 legendás glam metal album

    Avagy az étvized, amikor a könnyűzenei élet legmeghatározóbb stílusa a rockzene volt.