Zene

Füstös jazz-kluboktól a hollywoodi indulók királyságáig – John Williams-portré

Hirdetés

John Towner Williams február 8-án betölti a 89. életévét. Az utóbbi húsz évben az Akadémia már jóval kevesebb szót áldoz rá, mint korábban, igaz, közben ő maga is jelentős változásokat eszközölt saját művészetén – ritkábbá váltak a populárisabb monumentális himnuszok, és erőteljesebbé a klasszikus zenei vonal – de Williams már így is éppen eleget tett Hollywoodért, amit nem csupán 51 db Oscar-jelölése mutat, de az a tény is, hogyha a popkultúra leghíresebb filmhőseire gondolunk, szinte bizonyosan megszólal a fejünkben valamelyik Williams-futam.

Pedig ki gondolta volna, hogy a hadseregből való 50-es évek közepén történt leszerelését követően füstös jazz-klubokban egyszerűen csak „Johnny” néven zongorázó sessionzenészből egykor a filmtörténelem egyik legnagyobb komponistája válik, aki olyan világhírű filmek aláfestő zenéjéért felelt, mint a Csillagok háborúja, a Cápa, az Indiana Jones-, a Harry Potter-, vagy a Jurassic Park-filmek?

John Williams-portré

John Williams-portré

A legnagyobbak tanítványa

24 Grammy-, 7 BAFTA-, 5 Oscar-, és 4 Golden Globe-díj, összességében 51 Oscar-jelölés, melynél többet csak a legendás Walt Disney szerzett; ez az elmúlt 50 év mérlege, amennyiben John Williams életműve kerül szóba. Persze, bármennyire is valószerűtlennek tűnhet az elképesztő sikerszéria, és bizonyos tekintetben bármennyire a jó ismeretségen, és a szerencsén is múlt, Williams élete valójában már születésekor is erőteljesen kötődött a filmekhez, hiszen 1932. február 8-án színészházaspár gyermekeként látta meg a napvilágot, hogy aztán a világhírű Juliard zeneiskolában képezze magát, ám az igazi tapasztalatot mégsem itt, hanem az iskola elvégzése után a már akkor legendának számító Elmer Bernstein és Jerry Goldsmith mellett szerezte, ahol főleg zongorista szerepben kellett helytállnia, viszont sok odafigyeléssel kipuhatolhatta, pontosan miként is működik a hollywoodi filmzeneszerzés.

Az olyan komponisták, mint Bernard Hermann, Alfred Newman és Franz Waxman mellett szerzett tapasztalatait aztán az 1960-as évektől főleg filmsorozatokban kamatoztatta, melyek nagyrésze idehaza nem igazán ismert, a tengerentúlon azonban nagy népszerűségnek örvendtek,

az évtized végig ezekért már négy Emmy-díj ütötte a markát, így mire belépett a nagyköltségvetésű filmek világába, lényegében profiként köszöntötte a szakma. 1971-ben máris átvehette első Oscar-díjat, miután tökéletes zenei adaptációt készített a Hegedűs a háztetőnből, és lényegében ez volt az a darab, melyre az akkor szárnyait bontogató, fiatal zseni, Steven Spielberg is felfigyelt. Williams pályafutása aztán – bár jóval idősebb volt a rendezőnél – innentől lényegében párhuzamosan haladt Spielbergével, és legnagyobb szakma sikereiket azok a filmek jelentették, melyeken közös erővel dolgoztak.

John Williams-portré

John Williams-portré

A technikai fordulat

Williams munkássága, bátran kijelenthető, hogy fordulatot hozott a hollywoodi zeneszerzésben, ő lett ugyanis az ún. leitmotiv-módszer pionírja.

A módszer lényege a zenét vezető vezérmotívum, mely akár a filmben ábrázolt helyszínenként, vagy megjelenő karakterenként is eltérő, és harmóniában a filmmel mintegy annak személyiségét, vagy hangulatát, esetleg a történetben elfoglalt helyét hivatott kijelölni, az adott motívum indulójaként működve. Legegyszerűbb, és egyik leghíresebb példája a törekvéseinek a szintén Oscar-díjjal jutalmazott, igencsak minimalista, de rendkívül hatásos zene, melyet a Cápa című filmhez alkotott, vagy épp később, a harmadik Oscar-szobrot meghozó Csillagok háborúja-himnusz. Utóbbi esetében az Imperial March, vagyis Darth Vader-indulója megintcsak kitűnően érzékelteti a módszer lényegét, melyet később olyanok alkalmaztak, mint James Horner, Hans Zimmer, Klaus Badelt, vagy Trevor Rabin.

Williams valóban jókor volt jó helyen, és rendkívüli munkabírása, kreatív komponálása, és fantáziadús dallamai mellett sokat nyomott a latba Spielberggel közös munkája, mely alapján megkapta a lehetőséget zenét írni George Lucas-űreposzához, vagy Richard Donner Superman-filmjéhez is. Az elkövetkező évtizedekben aztán Williams ott volt kevés kivétellel minden Spielberg-film mellett, de dolgozott együtt Oliver Stone-nal (Született július 4-én, JFK – A nyitott dosszié, Nixon), George Millerrel (Az eastwicki boszorkányok), Chris Columbus-szal (Reszkessetek betörők 1-2.), és mikor felmerült, hogy Steven Spielberg megfilmesíti J. K. Rowling hamar világszerte népszerűvé vált mágikus gyerekkönyvét, a Harry Potter és a bölcsek kövét, nyilvánvaló volt, hogy a varázslótanonc kalandjaihoz is ő szerzi majd a zenét. Itt végül kreatív nézetkülönbségek miatt Spielberg lelépett ugyan a fedélzetről, Williams viszont maradt, újabb színnel bővítve egyébként is ezerszínű repertoárját.

John Williams-portré

John Williams-portré

Kritikák és megújulás

Ha végigtekintünk Williams filmográfiáján, jól látszik, hogy a 2000-es évek után már csak elvétve vállalt olyan filmet, mely nem Spielberg nevéhez köthető (pl. A könyvtolvaj 2013-ban, vagy az Egy gésa emlékiratai 2005-ben), ami nem csupán idős korával, és azzal magyarázható, hogy lényegében mindent elért, amit hollywoodi zeneszerző csak elérhet pályafutása során, de ahogy ő maga is mondta, volt, hogy érezte, nincs már tétje annak, amit csinál, ami nem azt jelenti, hogy ne szólna élete minden pillanata a zenéről, de már nem az képezi a központi célt. Igaz, ami igaz, Williams, túl az ötödik Oscar-díján, melyet a Schindler listájáért kapott, valamikor a Ryan közlegény megmentése munkálatai után kapta meg első ízben azokat a rosszmájú, de némileg igaznak bizonyuló kritikákat, miszerint képtelen megújulni.

Williams sosem cáfolta, hogy így lenne, de zenéje kétségtelenül átalakult útközben, a korábbi monumentális himnuszoktól eltávolodva, egyre inkább a klasszikus zene felé tendált, elhagyva a jól ismert populáris felhangjait.

A különbség már az említett Ryan közlegény megmentése kapcsán kiütközik, ha egymás mellé tesszük pl. a Star Wars-franchise filmjeivel, vagy akár a Jurassic Parkkal, én ugyanakkor ezt éppen egyfajta megújulásnak nevezném, az pedig nyilván érthető, hogy aki a régihez szokott, nehezen értette az új, letisztultabb, és csendesebb irányvonalat, de a 2000-es évek elején vélhetően értelmetlen is lett volna számon kérni mindazt, amit valaki harminc évvel korábban tett le az asztalra.

John Williams-portré

John Williams-portré

Gyermekkorunk zenéje

Williams persze közreműködött a Disney-féle legújabb Star Wars-trilógiánál is, de munkája ezúttal inkább afféle nagyívű karrierösszegzésnek tűnt, és alighanem a széria kapcsán korábban már eleve olyan magasra tette a lécet, amit ő maga sem tudott átugrani, igaz, ahogy fentebb is írtam, ezt kár számon kérni a 90-hez közelítő mesteren.

Részemről Williams egy igazi kincs, akit persze sok underground kritikus nevezett túlságosan hollywoodinak, túlságosan mainstreamnek, aki beáldozta a klasszikus gyökereit a populáris filmgyártás kedvéért,

de ne feledjük el, hogy a világ húsz legtöbb bevételt termelő filmje közül nyolcnak Williams szerezte a zenéjét, én pedig szentül hiszem, hogy ezek a filmek nem csupán történetük, képi világuk, vagy mondanivalójuk miatt vésődnek majd be a modern filmkészítés nagykönyvébe, hanem többek közt alapvető hangulatukat adó zenei világuk miatt is.

Azt hiszem, túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy Hollywood sokkal tartozik az idős mesternek, akinek vélhetően túlságosan sok új zenei kompozícióját már nem hallhatjuk, amik viszont mögötte állnak, azok velem leginkább gyermekkorom nosztalgiáját idézik vissza, amihez nem csupán Indiana Jones kalapja és ostora, Darth Vader félelmetes szuszogása, vagy a T-Rex üvöltése tartozik hozzá, de a háttérben felcsendülő dallamok is, melyektől a mai napig elfut a libabőr.

Kapcsolódó cikkek

Amerikába jöttem 2.

Kedvelhető, de teljesen felesleges az Amerikába jöttem folytatása – Filmkritika

A folytatás sajnos csak egy nem túl acélos másolat lett.

Filmkritika

2021. 03. 08.

Steven Spielberg gyakorlatilag a 80-as évek közepe óta tervezi filmre vinni

A Stranger Things alkotói Steven Spielberg segítségével viszik filmre Stephen King fantasyjét

Spielberg szinte már a regény megjelenése óta tervezte egyszer filmre vinni azt.

Hírek

2021. 03. 08.

Margaret Atwood kezdetben tartózkodott az ötlettől, mert nem érezte, hogy képes lenne rá

Margaret Atwood dalokat írt a szerelemféltésből meggyilkolt nőkért

A világhírű író kezdetben ódzkodott a feladattól annak hatalmas felelőssége miatt.

Hírek

2021. 03. 08.

Szuperhősökön innen és túl – 10 képregényfilm, mely szakít a szuperhősmítosszal

A képregény nem egyenlő a szuperhőssel, íme a bizonyság.

Film

2021. 03. 04.

Hirdetés

Legutóbbi cikkek

Lemmy

Az anyaszomorító, aki két kézzel építette a rock and rollt – Lemmy-portré

Nemrég múlt öt éve, hogy elment a rockzene egyik utolsó ikonja.

Zene

2021. 03. 08.

Pretty Maids

Fogsz-e még csókolni, ha majd a mennyben látsz? – Ronnie Atkins és a Pretty Maids

A Pretty Maids 1981 óta minőségi rockzenével örvendeztet meg minket.

Zene

2021. 03. 02.

Dimebag Darrel, a Pantera egykori gitárosa

6 acélkemény lemez, mely megrengette a zenei világot

Fémzenei durvulatok, melyek mindegyike klasszikussá érett.

Zene

2021. 02. 23.

Peter Gabriel-portré

Egy angol úr, aki a szívekig hatol – Peter Gabriel-portré

Peter Gabriel a rockzene nagy öregje, akinek mindene a művészet és a család.

Zene

2021. 02. 08.

Hirdetés