Kovács Krisztián
2021. december 9. | Becsült olvasási idő: 5,5 perc

Megosztott világ, paranoid dallamok – 5 világhírű lemez, mely a hidegháborúról mesél

Mindenkinek megvan a maga fegyvere. Kinek a toll, kinek a kamera, kinek egy hangszer, és ezek olykor élesebb hangot adnak bármely lőfegyvernél, nagyobbat durrannak a legkorszerűbb bombáknál, de ami a legfontosabb, felhívják a figyelmet a világunkban uralkodó állapotokra, és emellett hűsen mesélnek arról a közegről, melyben megszülettek. Ezek a kompozíciók pedig olykor tényszerűbben közelítenek egyes folyamatokhoz, mint egy tévéhíradó, hiszen esszenciájában képesek megragadni egy mindent átható állapotot.

A zene a mesélés egyik tökéletes eszköze, történet és hangulat egyik legegyedibb összekapcsolása. Ez volt az a csatorna, melyen át dalok születtek a második világháborúba induló katonákról, melyek a hazajövetelükről meséltek, dalok születtek a Vietnámi-háborúról, és az áldozatok céltalanságáról, a hatalom intrikáiról, és dalok, sőt, egész albumok születtek a hidegháborúról, a mindennapos paranoiáról, a félelem sokrétűségéről, és a megosztott világ eljövendő békéjéről is. Elővettünk most 5 alkotást világhírű zenészek diszkográfiájából, melyek tökéletesen ragadták meg a világtörténelem egyik legfontosabb, és legellentmondásosabb időszakát.

David Bowie: Heroes (1977)

Szinte hihetetlen, hogy az extravagáns zseni is már lassan 6 éve, hogy nincs köztünk. Bowie igazi mitikus művész, köszönhetően szerteágazó zenei hatásainak, absztrakt instrumentális kompozícióinak, és történetközpontú koncepcióinak, melyek egyik csúcsa kétségtelenül az 1977-es Heroes című album, melynek címadó dala az énekes-előadó talán leghíresebb szerzeménye is egyben. A Heroes-ban már a felvétel helye is szimbolikus, Nyugat-Berlin, a Hansa Tonstudio, mely mindössze 500 méterre ált a Faltól. Nem véletlenül, az albumnak John Lennon is nagy rajongója volt. Bowie zenéjében a 70-es évek heroinfüggőség alatt töltött évei mind-mind visszaköszönnek a lemezből áradó sűrű, dühös, máskor zaklatott, olykor kifejezetten abszurd hangvételben. A Heroes tiltakozás bárminenű elnyomás ellen, mely rendkívül személyes aspektusból vizsgálja a világpolitika szempontjait, és a világ megosztottságát.

David Bowie: Heroes (1977)

Pink Floyd: The Final Cut (1983)

Mi is foglalkoztunk a 2019-ben már 40. születésnapját ünneplő Pink Floyd-etalonnal, a legendás The Wall című albumukkal, de ezen a listán is helyük van. Az 1983-as The Final Cut az eredeti zenekar hattyúdala is volt egyben, telis-tele olyan szerzeményekkel, melyek eredetileg a The Wall sessionmunkálatai alatt születtek, és melyeket Roger Waters némileg a 80-as évek hangulati képére formált a kiadásra. A témák közt szerepel többek közt a poszttraumás stressz, a társadalmak szerepe a háborúk legalizálásában, de felvillan egy kép a nukleáris háború utáni kietlen bolygóról is. Különös egyébként, hogy a The Final Cut felvételei gyakorlatilag ugyanolyan hidegháborúvá váltak, mint ami éppen a világban zajlott, az alapító tagok közül Waters, és David Gilmour gyakorlatilag csak közvetítőkön keresztül beszélt egymással, ráadásul a basszusgitáros – aki gyakorlatilag egymagában felelt a The Wall teljes koncepciójáért is – épp olyan diktátorként viselkedett már néhány éve a bandában, mely elnyomás ellen dalaiban időről-időre agresszívan, mégis művészien emelte fel a szavát.

Pink Floyd: The Final Cut (1983)

U2: War (1983)

A ma már világhírű pop-rock banda első három lemeze mintha csak tudatos zenei fejlődés eredménye lett volna. Az első lemez, a Boy a gyermekkorról mesél, a második, az October a különböző lélektani, szellemi témákról, a harmadik, az 1983-as War pedig természetesen a háborúról. Bono és társai életében választóvonal is a lemez, hiszen ezen kapott helyett a banda első nemzetközi slágere, a New Year’s Day, az MTV-nek köszönhetően pedig az ír származású zenekar az Egyesült Államokban is egyre népszerűbb lett. Nem hiába, az album kétségtelenül addigi legegységesebb alkotásuk, melyen külön dalban emlékeznek meg az 1972-es Véres vasárnapról, de alapvetően minden egyes dalt át és áthat a hidegháború szimbolikája, és gondolatisága. A Seconds ábrázolja a visszaszámlálást a nukleáris bomba felrobbanásáig, az It takes a second to say goodbye a nukleáris háború következményeivel számol, máshol pedig a zenekar Lech Walesa és a lengyel szolidaritási mozgalom inspirációját is felhasználja.

U2: War (1983)

Sting: The Dream of the Blue Turtles (1985)

Sting, azaz Gordon Matthew Thomas Sumner alig egy évvel a The Police-ból való kilépése után adta ki első szólólemezét, mely a rendkívül különös, The Dream of the Blue Turtles címre hallgat, és mely esszenciáját adja saját művészi törekvésének is, hiszen az albumon a pop, a rock, a jazz, és a klasszikus zene hatásai is érződnek, elősegítve, hogy Stingre a rajongók ne csupán előző bandájának zenéje kapcsán emlékezzenek. Bár az album témáit tekintve meglehetősen eklektikus, a központi téma egyértelműen a politika, és a politikai manipuláció, mely az egyes dalokban visszaköszön az első világháborúban meghalt fiatal generációról, vagy az angliai bányászsztrájkban résztevőkről is, de a szerző több dalt is áldoz közvetlenül a hidegháborúnak címezve. Az egyik pl. a Russians, melyet a címe után vélhetően nem is kell tovább ragozni, de érdemes megemlíteni a Fortress Around Your Heart-ot is, mely fantasztikus és érzelmes allegóriáját adja a Berlini Fal szimbolikájának. Nem hiába, csak az Egyesült Államokban több, mint 3 millió példányt adtak el belőle.

Sting: The Dream of the Blue Turtles (1985)

Sun Ra Arkestra: Nuclear War (1984)

Az alabamai születési afro-amerikai jazz-zenészt korának egyik legkitűnőbb hangszeres művészének, és dalszerzőjének tartotta a szakma, aki a jazz stílus gyakorlatilag bármely zsánerében megállta a helyét, legyen szó a bepob-ról, a fúziós jazzről, vagy épp a swingről, ráadásul olyan témákat hozott be a zenébe, melyek korábban nem voltak jellemzőek a műfajra, így pl. az ókori Egyiptom meséit, vagy épp az űr távlatait, és mint jelen album esetében, a hidegháborút. Sun Ra 1984-es lemezét a Reagan-korszak közepére időzítette, és nem próbálta sem a lemezt, sem a dalszövegeket valamiféle ködös szimbolika alá rejteni, ezért is kapta az album egyszerűen a Nuclear War címet. A címadó dal pedig olyan sorokkal dolgozik utalva a bombák felrobbanása utáni világra, mint „búcsúzz el a seggedtől”, és hasonlók, amivel egy egyenes, félremagyarázásoktól mentes koncepciót igyekszik követni.