- Kovács Krisztián
- 2022. március 10. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
Minden dal egy történet. Nem emlékszem, kitől származik ez a gondolat, de cáfolhatatlan tény, ráadásul jóval sokrétűbb mesélési lehetőség bizonyos szempontból, mint egy jó könyv, itt ugyanis a hangulatteremtésnek, a játéknak, vagy a dramaturgiának nincsenek láthatatlan határvonalai, a hangszerek, a dallamok háromdimenzióssá teszik a szövegvilágot, amire egy regény esetében csupán saját képzeletünk képes.
Korábban foglalkoztunk már olyan albumokkal, melyek egy-egy sci-fiben gyökerező történetet, vagy hangulatot tártak elénk, és ennek apropóján jött az ötlet, hogy körülnézzünk kicsit a könnyűzenei palettán, vajon találunk-e olyan lemezeket, melyek az Edgar Allen Poe, vagy épp Dashiell Hammett kikövezte irodalmi úton egy-egy bűnügyi történetet hivatottak bemutatni olykor egészen virtuóz, és rendkívül komplex hangszeres világgal megtámogatva. Íme tehát most 5 album, mely egyben egy bűnügyi történet is.
Az Operation: Mindcrime minden idők egyik legjobb, és legfontosabb lemeze, ezt ki merem jelenteni. Bár 1988 előtt is akadtak természetesen konceptalbumok, melyek számtalan dalon át egyetlen összefüggő történetet meséltek el – ennek királya egyértelműen a Pink Floyd volt – de a Queenryche valami olyan egyedit hozott létre, ami egyben a progresszív metal térhódításához is vezetett. Az Operation: Mindcrime főszereplője Nikki, egy útját vesztett fiatal, aki egy tüntetésen ismerkedik meg a rejtélyes Dr. X társadalmat felbujtó gondolataival, valamikor a Reagan-korszak végi Amerikában. Nikki csatlakozik a doktor mozgalmához, aki különböző drogok segítségével saját bérgyilkosává teszi a fiatal fiút. Nikkinek megvan az esélye, hogy kijusson szorult helyzetéből, és bűnös világát maga mögött hagyja, ez az esély pedig egy hozzá hasonlóan hányatott sorsú fiatal lányban, Maryben ölt testet. Mary, aki apácaként él, kénytelen elviselni egy pap szexuális bántalmazásait. Ám Nikki egyik este utasítást kap Dr. X-től: végezzen Maryvel és az atyával, mert túl sokat tudnak. Az Operation: Mindcrime minden létező, a század legjobb lemezeit összegyűjtő listán az élbolyban végez, nem véletlenül.
Queensryche: Operation: Mindcrime (1988)
Az 1960-as évek végén, és az 1970-es évek elején szárba szökkenő progresszív és art rock mozgalmakkor jöttek divatba a jazz felé kacsintgató, grandiózus koncepciókban gondolkodó zenekarok, élükön olyan bandákkal, mint a King Crimson, a Pink Floyd, vagy a Genesis. Talán idehaza kevésbé ismert társuk az angol Supertramp, mely egyik leghíresebb korongját 1974-ben jelentette meg Crime Of The Century címmel, mely egyben a csapat első aranylemezévé is vált. Az album összefüggő koncepciója inkább maga a háttérben megbúvó egységes gondolat, semmint egy teljes, és az összes dalon át végigvitt konzekvens történet: ez a gondolat a bűn maga, mely különböző aspektusokban ölt testet a különböző dalokban. A lemeznyitó School című számot pl. az énekes-gitáros Roger Hodgson élménye inspirálta, mikor gyermekkorában egy bentlakásos iskolában élve az éjszaka közepén egy női sikolyra riadt fel. Az Asylum című dal egy bolondok házában sínylődő férfi gondolatait jeleníti meg arról, mit él át odabent, és miért került oda, a lemezt záró címadó pedig – mely a zenekar szerint is a legjobb az albumon – mintegy globális kérdésként beszél a század bűncselekményéről, és az oda vezető okokról, mint a vezetők, és politikusok kapzsiságáról. A zenekar tagjai szerint a banda egyértelműen ezen az albumon érte el művészi csúcsteljesítményét.
Supertramp: Crime Of The Century (1974)
Az Icon egy kevésbé ismert, összesen négy lemezt kiadott banda volt a 80-as évek közepi-végi hajmetal korszak közepén, akik némileg kilógtak az éppen divatos glam-érából, keményebb, heavy metalosabb hangzásuknak, és némileg komolyabb hangvételű albumaiknak köszönhetően. Az Icon talán az első albumot leszámítva mindig is szívesen foglalkozott az emberek bűneivel, de itt olyan kellemes egyensúlyba hozták a témát a zenei körítéssel, hogy 1988-ban a neves Kerrang magazin minden idők legjobb AOR-albumának szavazta meg, megelőzve többek közt olyan, milliós példányszámban fogyó előadókat is, mint Michael Bolton vagy a Journey. Akárcsak a Supertramp lemezének esetében, itt sem beszélhetünk szorosan összefüggő koncepcióról, a dalok ezúttal is a bűn egyes szegmenseit járják körbe, mint a párkapcsolati hűtlenség, a bűnre csábító kényszeres gondolatok, a bűntudat, vagy épp a bűneink következményei, és a döntéseink súlya, melyekért súlyos árat kell fizetnünk. Jól jelzi a lemez erejét, hogy már az előzetes dalok ismeretében is sikerült megnyerniük hozzá producernek Eddie Kramert, aki korábban olyanokkal dolgozott együtt, mint Eric Clapton, Jimi Hendrix, a Led Zeppelin, vagy a The Beatles.
Icon: Night Of The Crime (1984)
A már saját jogán is világhírűnek, és a progresszív metal pionírjának számító Dream Theater egy némileg slágeresebb, és ezáltal kevésbé sikeres album után 1999-ben alkotta meg saját bűnügyi korongját, Metropolis Pt. 2: Scenes from a Memory címmel, mely visszakanyarodást jelentett a banda első két legendás lemezének terjengősebb vonalához, ám mindezt egyetlen, a teljes dalkészleten végighullámzó, összefüggő történettel kombinálta. A végeredmény a Dream Theater egyik legjobb, és mindenképpen legeredetibb lemeze. A sztori történetét mi sem tudnánk jobban összefoglalni, mint a dobos, Mike Portnoy: „Az album története egy napjainkban élő férfiról, Nicholasról szól, akinek folyton emlékképek villannak be egy másik világról, egy másik életről, ezért felkeres egy hipnoterapeutát, hogy kiderítse, mi okozza a látomásokat. Rájön, hogy valójában egy 1920-as években élt lány, Victoria reinkarnációja. Ahogy a történet halad előre, feltárul a lány élete és kiderül, hogy a szerelmi háromszögbe keveredett lányt fiatalon ölték meg. Egy rejtélyes gyilkosságba csöppenünk, amelynek bonyodalmait végigkövethetjük az egész albumon, egészen a rejtély megoldásáig.” Bár megjelenésekor nem jutott túl magasra a Billboard 200-as listáján, mára igazi klasszikussá érett.
Dream Theater: Metropolis Pt. 2: Scenes from a Memory (1999)
Egy 1985-ös alapítású progresszív rock/metal bandáról beszélünk, akik meglehetősen érdekesen működnek, hiszen koncerten igen nehéz elkapni őket, a tagok ugyanis mind-mind más zenakarokban játszanak, és általában csak akkor jönnek össze, ha lemezt készítenek. Azt viszont kötöttségek nélkül, felszabadultan tehetik, szabadon engedve a fantáziájukat, melyből olyan anyagok születnek, mint az 1988-as Tyranny című album, mely, ahogy címéből is vélhetően következik, hatalom, és a hatalommal való visszaélés kérdésköreit járja körbe. A számtalan banda hatásait, és stílusjegyeit magába szippantó album története az amerikai hadügyminisztérium egy képzet, bennfentes műszaki munkatársának sztoriját meséli el, aki egy véres háború utóhatásaként kiábrándul munkájából, és hátat fordít a hivatásának. A banda nem feltétlenül az események tényszerű ábrázolásához ragaszkodott, a történet sokszor inkább főhősünk fejében és gondolatai közt zajlik, ahogy próbálja túltenni magát a traumán, igyekszik felülkerekedni a hazugságokon, és megpróbáltatásokon, és egyáltalán megkísérli egyben tartani, szétcsúszni igyekvő életét. Az album e tekintetben szorosan kapcsolódik a Pink Floyd által képviselt hangulatvilághoz is, és kivételes, noha kevésbé ismert hallgatnivalót ad.
Shadow Gallery: Tyranny (1998)
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
1922. október 23-án született Frakk, Kukori és Kotkoda, Mazsola, Manócska és Tádé megálmodója, a József Attila-díjas magyar író, szerkesztő, dramaturg….
Sting 2022. szeptember 29-én emlékezetes koncertet adott Debrecenben
Sting 2022. szeptember 29-én emlékezetes koncertet adott Debrecenben
Egy fülbeszámóan ragadós világ a világslágereken túlról.
Minden idők egyik leghíresebb, magyar filmzeneszerzője.
Williams a legnagyobbaktól tanult, és túlnőtt rajtuk.
