- Kovács Krisztián
- 2022. február 8. | Becsült olvasási idő: 6,5 perc
John Towner Williams ma ünnepli 90. születésnapját. Az utóbbi húsz évben az Akadémia már jóval kevesebb szót áldoz rá, mint korábban, igaz, közben ő maga is jelentős változásokat eszközölt saját művészetén – ritkábbá váltak a populárisabb monumentális himnuszok, és erőteljesebbé a klasszikus zenei vonal – de Williams már így is éppen eleget tett Hollywoodért, amit nem csupán 51 db Oscar-jelölése mutat, de az a tény is, hogyha a popkultúra leghíresebb filmhőseire gondolunk, szinte bizonyosan megszólal a fejünkben valamelyik Williams-futam.
Pedig ki gondolta volna, hogy a hadseregből való 50-es évek közepén történt leszerelését követően füstös jazz-klubokban egyszerűen csak „Johnny” néven zongorázó sessionzenészből egykor a filmtörténelem egyik legnagyobb komponistája válik, aki olyan világhírű filmek aláfestő zenéjéért felelt, mint a Csillagok háborúja, a Cápa, az Indiana Jones-, a Harry Potter-, vagy a Jurassic Park-filmek?
24 Grammy-, 7 BAFTA-, 5 Oscar-, és 4 Golden Globe-díj, összességében 51 Oscar-jelölés, melynél többet csak a legendás Walt Disney szerzett; ez az elmúlt 50 év mérlege, amennyiben John Williams életműve kerül szóba. Persze, bármennyire is valószerűtlennek tűnhet az elképesztő sikerszéria, és bizonyos tekintetben bármennyire a jó ismeretségen, és a szerencsén is múlt, Williams élete valójában már születésekor is erőteljesen kötődött a filmekhez, hiszen 1932. február 8-án színészházaspár gyermekeként látta meg a napvilágot, hogy aztán a világhírű Juliard zeneiskolában képezze magát, ám az igazi tapasztalatot mégsem itt, hanem az iskola elvégzése után a már akkor legendának számító Elmer Bernstein és Jerry Goldsmith mellett szerezte, ahol főleg zongorista szerepben kellett helytállnia, viszont sok odafigyeléssel kipuhatolhatta, pontosan miként is működik a hollywoodi filmzeneszerzés.
az évtized végig ezekért már négy Emmy-díj ütötte a markát, így mire belépett a nagyköltségvetésű filmek világába, lényegében profiként köszöntötte a szakma. 1971-ben máris átvehette első Oscar-díjat, miután tökéletes zenei adaptációt készített a Hegedűs a háztetőnből, és lényegében ez volt az a darab, melyre az akkor szárnyait bontogató, fiatal zseni, Steven Spielberg is felfigyelt. Williams pályafutása aztán – bár jóval idősebb volt a rendezőnél – innentől lényegében párhuzamosan haladt Spielbergével, és legnagyobb szakma sikereiket azok a filmek jelentették, melyeken közös erővel dolgoztak.
John Williams-portré
A módszer lényege a zenét vezető vezérmotívum, mely akár a filmben ábrázolt helyszínenként, vagy megjelenő karakterenként is eltérő, és harmóniában a filmmel mintegy annak személyiségét, vagy hangulatát, esetleg a történetben elfoglalt helyét hivatott kijelölni, az adott motívum indulójaként működve. Legegyszerűbb, és egyik leghíresebb példája a törekvéseinek a szintén Oscar-díjjal jutalmazott, igencsak minimalista, de rendkívül hatásos zene, melyet a Cápa című filmhez alkotott, vagy épp később, a harmadik Oscar-szobrot meghozó Csillagok háborúja-himnusz. Utóbbi esetében az Imperial March, vagyis Darth Vader-indulója megintcsak kitűnően érzékelteti a módszer lényegét, melyet később olyanok alkalmaztak, mint James Horner, Hans Zimmer, Klaus Badelt, vagy Trevor Rabin.
Williams valóban jókor volt jó helyen, és rendkívüli munkabírása, kreatív komponálása, és fantáziadús dallamai mellett sokat nyomott a latba Spielberggel közös munkája, mely alapján megkapta a lehetőséget zenét írni George Lucas-űreposzához, vagy Richard Donner Superman-filmjéhez is. Az elkövetkező évtizedekben aztán Williams ott volt kevés kivétellel minden Spielberg-film mellett, de dolgozott együtt Oliver Stone-nal (Született július 4-én, JFK – A nyitott dosszié, Nixon), George Millerrel (Az eastwicki boszorkányok), Chris Columbus-szal (Reszkessetek betörők 1-2.), és mikor felmerült, hogy Steven Spielberg megfilmesíti J. K. Rowling hamar világszerte népszerűvé vált mágikus gyerekkönyvét, a Harry Potter és a bölcsek kövét, nyilvánvaló volt, hogy a varázslótanonc kalandjaihoz is ő szerzi majd a zenét. Itt végül kreatív nézetkülönbségek miatt Spielberg lelépett ugyan a fedélzetről, Williams viszont maradt, újabb színnel bővítve egyébként is ezerszínű repertoárját.
John Williams-portré
Ha végigtekintünk Williams filmográfiáján, jól látszik, hogy a 2000-es évek után már csak elvétve vállalt olyan filmet, mely nem Spielberg nevéhez köthető (pl. A könyvtolvaj 2013-ban, vagy az Egy gésa emlékiratai 2005-ben), ami nem csupán idős korával, és azzal magyarázható, hogy lényegében mindent elért, amit hollywoodi zeneszerző csak elérhet pályafutása során, de ahogy ő maga is mondta, volt, hogy érezte, nincs már tétje annak, amit csinál, ami nem azt jelenti, hogy ne szólna élete minden pillanata a zenéről, de már nem az képezi a központi célt. Igaz, ami igaz, Williams, túl az ötödik Oscar-díján, melyet a Schindler listájáért kapott, valamikor a Ryan közlegény megmentése munkálatai után kapta meg első ízben azokat a rosszmájú, de némileg igaznak bizonyuló kritikákat, miszerint képtelen megújulni.
A különbség már az említett Ryan közlegény megmentése kapcsán kiütközik, ha egymás mellé tesszük pl. a Star Wars-franchise filmjeivel, vagy akár a Jurassic Parkkal, én ugyanakkor ezt éppen egyfajta megújulásnak nevezném, az pedig nyilván érthető, hogy aki a régihez szokott, nehezen értette az új, letisztultabb, és csendesebb irányvonalat, de a 2000-es évek elején vélhetően értelmetlen is lett volna számon kérni mindazt, amit valaki harminc évvel korábban tett le az asztalra.
John Williams-portré
Williams persze közreműködött a Disney-féle legújabb Star Wars-trilógiánál is, de munkája ezúttal inkább afféle nagyívű karrierösszegzésnek tűnt, és alighanem a széria kapcsán korábban már eleve olyan magasra tette a lécet, amit ő maga sem tudott átugrani, igaz, ahogy fentebb is írtam, ezt kár számon kérni a 90 éves mesteren.
de ne feledjük el, hogy a világ húsz legtöbb bevételt termelő filmje közül nyolcnak Williams szerezte a zenéjét, én pedig szentül hiszem, hogy ezek a filmek nem csupán történetük, képi világuk, vagy mondanivalójuk miatt vésődnek majd be a modern filmkészítés nagykönyvébe, hanem többek közt alapvető hangulatukat adó zenei világuk miatt is.
Azt hiszem, túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy Hollywood sokkal tartozik az idős mesternek, akinek vélhetően túlságosan sok új zenei kompozícióját már nem hallhatjuk, amik viszont mögötte állnak, azok velem leginkább gyermekkorom nosztalgiáját idézik vissza, amihez nem csupán Indiana Jones kalapja és ostora, Darth Vader félelmetes szuszogása, vagy a T-Rex üvöltése tartozik hozzá, de a háttérben felcsendülő dallamok is, melyektől a mai napig elfut a libabőr.
Újra műsoron a Quantum Leap – Az időutazó.
A Warner döntése értelmében nem annyira biztos.
Sting 2022. szeptember 29-én emlékezetes koncertet adott Debrecenben
Egy fülbeszámóan ragadós világ a világslágereken túlról.
Minden idők egyik leghíresebb, magyar filmzeneszerzője.
Bűnügyi történetek az elmúlt 40 évből gitáron és dobon.
