Koczó Olivér
2021. szeptember 30. | Becsült olvasási idő: 5 perc

Szabad gondolatok a vasárnap elhunyt Baksa-Soós Jánoshoz

Vasárnap délután volt. Az influenzás láztól átizzadva erőtlenül próbáltam a kanapéból felkelni. A szobában csend volt, egyedül voltam, agyam szinte önműködően irányította kezem a dohányzó asztalon heverő mobiltelefon felé. A hírfolyamot felnyitva elsők között villant szemembe a letaglózó hír. „Meghalt Baksa Soós János (1948-2021), a Kex együttes legendás énekese.” Már-már közhelyesen tudom, de az alábbi pár sor jutott tőle azonnal eszembe:

Elszállt egy hajó a szélben
Házunktól nem messze megállt
Kiszólt egy hang, hogy én menjek,
Sietnek, nem várnak tovább
Óriási házakat láttam
Hallottam vonatok zaját
Felhők közt madarak szálltak
Utánuk repülök tovább.

Baksa-Soós János emlékére

Halála óta megjelent valamennyi nekrológban felsorolják, hogy az 1948-ban született Baksa ’62 és ’66 között kelet-Berlinen az Aldershof könyvtárban és rajfilmstúdióban dolgozott. Majd hazatérve ’69-ban alapító tagja volt a kérészéletű, de azóta is legendásnak tartott KEX együttesnek. 1971-ben a folytonos hatósági zaklatásoktól szenvedve a frontember az NSZK-ba disszidált, ahol festészetet, grafikát, valamint szobrászatot-kerámiát tanult. Alkotásait számos kiállításon mutatták be, választott hazájában éppúgy, ahogy a rendszerváltozás utáni Magyarországon.

A KEX és Baksa, ha túlzó és erős szavakat akarnék használni, egy megismételhetetlen jelenség volt a korszak Magyarországán. Szövegeik és zenei stílusuk olyan markánsan tért el a hatvanas évek magyar beat zenekaraitól, és olyannyira rezonált a korszak vezető brit/amerikai zenekaraival – értsd, The Yardbirds, The Rolling Stones, Animals, The Doors, Fleetwood Mac, Pink Floyd – , hogy mai füllel még inkább sajnálatos Baksa és a KEX torzóban maradt sorsa.

Egyik leghíresebb daluk a Zöld sárga, egy olyan gyönyörű természeti metaforákkal átszőtt verses mese, amit a fent említett zenekarok bármely pszichedelikus klasszikusával bátran össze lehetne hasonlítani.

Zöld sárga, zöld sárga hangyák lejárata

Tollasgyík szemében áll egy kis leányka

Darazsak harcolnak, fogaik csattognak

Halálos sebeket ejtenek eleget

Bogarak elmennek, röptükben zenélnek

Tölgyfának törzsében hallgattam én őket

A holdra felnézek, ott rovarok nyüzsögnek

Fény felé repültek ott csendesen zümmögnek

Hej lányka, hej lányka szépségben nincs párja

Ha vele lehetnék, mindent elfelednék

Zöld sárga, zöld sárga tollasgyík szájába

Került a leányka nincs még egy órája

Arcának bájával hangja lágyságával

Engeszteli gyíkját, hogy kerülje halálát

Halála közeleg, országa megremeg

Magyar volt a lányka magyar a hazája

Hej, lányka, hej, lányka éhes a sárkányka

Világnak harmada majdnem ő egymaga

Katonák szájában ereim végei

Úgy szívják véremet csak ebbe ne haljak meg!

A zenekar és főleg a frontember rendszeren belüli hányattatásáról már az elmúlt években is rengeteg kiváló portré és cikk született, ezeket én nem is részletezném, ellenben mindenki szíves figyelmébe ajánlom, Koós Levente vonatkozó cikkét A Kex zenekar története és az állambiztonság működése, illetve Kisfaludy András 1998-as Elszált egy hajó a szélben c. filmjét.

Baksa-Soós János valamennyi kortársa és művésztársa visszaemlékezése szerint egy egészen különleges tehetség volt, aki hallgatóinak az ellenkezés, és a rendszerváltás lehetőségét villantotta meg. Ám ellenben az érett és késő Kádár-kor művészeivel, Baksa költészetével frontálisan ment szembe a rezsim által tűrt és elfogadott irányvonallal.

Azt a fajta szabadságfokot, ahogy ő létezett egy olyan rendszerben nem lehetett elviselni, ha csak az utcán sétált azzal provokálta a fennálló rendszert. S bár tudom, szövegei mélységét a zenei kísérettel lehet igazán visszaadni, álljon itt néhány sor némán.

Karomra szállt egy apró ember

Kérdezte, mit keresek itt?

Nem tudtam megmondani neki

Gondoltam pedig valamit…

Felhőbe bújt a gonosz sintér.

Onnan les sunyin kifelé.

A napon emberek pihennek, melegét árasztja felém.

Csak rajzolom, miről álmodom

Leírom, mire gondolok

Csak rajzolom, miről álmodom

Leírom, mire gondolok

Lerajzolom, hogy miről álmodom, leírom,hogy mire gondolok.

Lerajzolom…Nem!Nem,nem!

Nem, nem, nem. Nem én vagyok.

Baksa különös jelensége nem adható vissza egy ilyen rövid írással, sőt talán írott formában semmiképp, de remélem, hogy egy ilyen szerény megemlékezés is sokakban felkelti az érdeklődést művészete iránt.

Mert Baksa-Soós János saját korának egy olyan szárnyaló előadói egyénisége volt, – ahogy erre utal Földes László Hobo is barátja haláláról értesülve – mint Mick Jagger és Jim Morrison együtt.

A KEX improvizatív performatív színpadi műsorai felpezsdítően hatottak a késő hatvanas évekbeli magyarországi klubéletre. Baksa szövegeinek és áradó színpadi jelenlétének hatása, a mai napig óriási hatással van a magyar könnyűzenei élet számos alakjára. Dalaikat a HBB, a 30Y, az Ivan and the Parazol, The Qualitons is feldolgozták, sőt The Qualitons egy egész albummal emlékezett meg a legendás zenekarról. (Kexek, 2019)

Jó január hercege – ahogy a 30Y zenekar hasonló című dalában meg is emlékezik róla – 1971-ben hagyta el szülőföldjét mindössze 23 évesen, azért hogy egy igazságosabb, szabadabb világban teljesedhessen ki.